wmn - matekoázis

–

Mit nem adtam volna egykor a sötét magányban, ha egy szórakoztató tanár elém ugrott volna a semmiből (amikor csak szükségem volt rá), hogy szenvedélyesen és érthetően elmagyarázza, mi a helyzet Pitagorasszal, vagy hol találom X-et, akit Y és Z megveszekedetten keres. Ez a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején még csak vízió volt. Senki nem ugrott elém – virtuálisan sem –, hogy enyhítse a kockás füzettel megélt harcaimat a fehérvári konyhában.

Amilyen szépnek és harmonikusnak láttam a betűket, olyan kevéssé találtam a szépséget a számok útvesztőjében. És láss csodát, a fiam is örökölte ezt a „zseniális matematikai antitalentumot”! Most ő görnyed este kilenckor a konyhában a matekpélda felett. Egy hatalmas különbséggel: neki már rendelkezésére állnak olyan eszközök, amik megkönnyíthetik a kínlódását, és enyhíthetik a frusztrációt.

Néha, amikor együtt nézzük át, hogy mit adtak fel, enyhe irigységgel veszem tudomásul, hogy milyen játékos formában közelíti meg a tanár a példákat. Egy Show My Homework (Mutasd a házimat!) nevű applikáción keresztül tudja követni gyerek (és a szülő is), hogy mi a házi az elkövetkezendő napokra, mit végzett el a kölyök, és mi van még hátra. A tanár folyamatosan tudja frissíteni az adott házit, mellékelve kvízeket, online linkeket, sőt, akár játékokat is, amelyek segítik a gyakorlást.

Ráadásul állandóan elérhető a gyerek számára olyan online oktatóvideók sora, amelyek részletesen és szórakoztatóan (!) magyarázzák el, miként működik az egyismeretlenes egyenlet, a törtek, vagy épp hogyan lehet leegyszerűsíteni egy példát.

Irigykedve nézem, mert anno talán nekem is megváltoztatta volna a matekkal kapcsolatos ellenérzésemet, ha az otthoni példa megoldásához elérhető lett volna egy részletes és érthető magyarázat. Instant. Bármikor, amikor szükségem van rá. A matek nemtudása ugyanis a családban öröklődik. Ahogyan édesanyám nem tudott segíteni nekem, úgy most én sem tudok a fiamnak. A mindennapokhoz szükséges alapképleteken kívül nem igazán használok semmit a sok éves kínlódással (nem) megszerzett tudásomból.

És ez sajnos frusztrációhoz vezet még a mi kettőnk kapcsolatában is. Mert hiába ülnék le mellé, hogy segítsek, magam sem feltétlenül tudom, hogy mi a helyes megoldás, vagy a megfelelő módszer. És nincs meg bennem a pedagógusvéna sem, nagyon hamar elvesztem a türelmem. Ez pedig hatványozottan igaz a gyerekemmel szemben, úgyhogy már csak ennek okán is

Vekerdyvel vagyok, aki szerint a szülőnek nem dolga az otthoni együtt tanulás. Inkább játsszunk, olvassunk, nézzünk filmet, kiránduljunk együtt, minthogy a matek példa fölött görnyedjünk együtt. Hát nem?

Bennem ráadásul diák koromból megmaradt egy viszolygás is a számtanpéldákkal szemben – ha Excel-táblázatot látok, legszívesebben sikítva futnék ki a világból. Ha ezt hozzáadjuk ahhoz, hogy általában a gyermek akkor áll neki tanulni, amikor én épp fáradtan hazaesem, szinte egyértelmű a végeredmény: nem fogok tudni hatékony segítséget nyújtani neki. Ha úgy tetszik, ez a mi mindennapjaink matekpéldája. Fáradt Anya+Matekot Tanuló Gyerek=Megoldatlan Matek Házi és Frusztráció. Ami még akkor is előáll, ha szegény gyereket sem akarom magára hagyni a számszörnyekkel. 22-es csapdája. (Megint egy szám).

Áron is humán beállítottságú: az angol irodalom, a történelem és a dráma a kedvenc órái a suliban. Szabad idejében pedig az egyik legkedvesebb elfoglaltsága az olvasás. Én mégsem szeretném, ha a gyerekemben ugyanaz az érzés alakulna ki a számtannal szemben, ami bennem ragadt: hogy ez egy átláthatatlan, barátságtalan valami, amire a mi agyunk sosem fog ráállni. És azt látom, hogy az online elérhető oktatóvideóknak köszönhetően erre van is némi esély, mert egyszerűbb megoldókulcsot kínálnak a feladatokhoz, és enyhítik azt a kellemetlen érzést, hogy esély sincs megérteni a matekot.

Volt rá példa (értitek, példa, számtanpélda… édes anyanyelvünk is tele van matekkal), hogy miután megnézte az egyik videót, felkiáltott örömében: „Jé, ez tök egyszerű, anya!”

Online ugyanis talált a törtjeihez egy leegyszerűsítő képletet, amivel a további feladványokat játszi könnyedséggel megoldotta.

Valószínűleg ez-, és a hasonló sikerélmények segíthetnek neki abban, hogy más szemmel nézzen a matekra, mint mumusra. Ugyanez igaz lehetne persze egy jó tanárra is, hiszen tudjuk: a megfelelő személyiség és attitűd képes megszerettetni a diákokkal egy kevésbé vonzó tárgyat is, és fordítva.

Annak ellenére, hogy a képernyő bámulását igyekszem komolyan keretek közé szorítani (erről már írtam korábban), de amikor arról van szó, hogy Áron a tabletet a matekozáshoz, vagy más tárgyak tanulásához használja, sosem mondok nemet. Legbelül ugyanis abban reménykedem, hogy ezek az online eszközök segítenek neki barátságba kerülni a matekkal egy életen át, és nem mellesleg: megőrizni a kettőnk között lévő családi békét is.

Kégl Ágnes