„Amikor megértjük, hogy a szüleink sérült működése nem a személyünknek szólt, az maga a gyógyulás”

–

Őszinte leszek: sokakhoz hasonlóan magam is szkeptikus voltam a családállítással kapcsolatban. Két és fél év hagyományos pszichoterápiás munkát követően azonban úgy éreztem, elakadtam. Ekkor javasolták többen, hogy érdemes lenne megismerkednem a családállítással, amit Magyarországon dr. Angster Mária klinikai gyermek-szakpszichológus és pszichoterapeuta honosított meg. Felkerestem hát, hogy beszélgessünk róla. 

Megfigyelésekre épülő módszer

Dr. Angster Mária évekig Popper Péter mellett dolgozott, majd egy németországi képzésen Bert Hellinger (a családállítás atyja – a szerk.) munkacsoportjának tagjainál sajátította el a módszert. Ezután hozta Magyarországra, ahol azóta is – nagy százalékban – sikerrel alkalmazza, miközben két könyvben is írt már a módszerről, annak aspektusairól és hatásairól.

„Mindig is nagyon érdekelt a betegségek hátterében lévő lelki dinamika, és úgy alakult, hogy a klinikán, ahol dolgoztam, rendre engem küldtek a nagyon beteg gyerekekhez. Amikor aztán a pszichoonkológia módszertanát mentem elsajátítani Németországba, egy tanárom, aki maga is pszichoonkológusként dolgozott, megmutatta nekünk a családállítás módszerét, amiről úgy tartotta, hogy az egyik leghatékonyabb módszer a gyógyításban. Így kezdődött az ezzel kapcsolatos munkám. Ezek után daganatos betegekből álló csoportokat vittem, a velük való munka során pedig felismertem, hogy ezek a betegek sokszor átvett terheket cipelnek – ez pedig hozzájárulhatott a betegségük kialakulásához” – kezdi a szakember, aki elsősorban melldaganatban szenvedő betegekkel dolgozott. 

Dr. Angster Mária – vagy ahogy a hozzá járók szólítják, Mari – ezt követően honosította meg idehaza a módszert, amivel a tapasztalatai szerint komoly százalékban tartós változást tudott elérni.

Az, hogy milyen működési mechanizmuson alapul a családállítás, elmondása szerint senki sem tudja, a megfigyelések mégis igazolják a hatékonyságát. „Az évtizedek során sokan megpróbáltak mindenféle magyarázatot adni a családállítás működésére, beleértve a kvantumfizikát is, de az igazság az, hogy nem lettünk okosabbak. Gyanítom, hogy itt valami nagyobbról van szó, mint amit átlátunk. De amíg ki nem deríti valaki, örüljünk, hogy van, és használjuk alázattal” – mondja a szakember, hozzátéve: a módszer sikerességi statisztikája tapasztalatai szerint is nagyon jó. „Az esetek 78 százalékában a pácienseknél fél év után is markáns, pozitív változást látunk azzal a témakörrel kapcsolatosan, amivel érkeznek.”

Az ember nem önálló lény, hanem a családi lélekbe beágyazottan él

A családállítás alaptézise, hogy az ember nem önálló lény, hanem beleszületik egy családi lélekbe, amit a szakemberek mindentudó mezőnek neveznek.

„Én jobban szeretem a rejtett információs háló kifejezést használni, mert ez sokkal pontosabban leírja a jelenséget: hogy mindenki, aki beletartozik a családba, része ennek a hálónak, amely tartalmazza minden oda tartozó lenyomatát, és minden fontos dologét, ami ezekkel az emberekkel történt életük során” – mondja dr. Angster Mária.

Megfigyelték ugyanis, hogy nemcsak a rokonainkra terjed ki ez a háló, hanem automatikusan családtaggá válik mindenki, aki valamilyen módon hozzájárult ahhoz, hogy az adott személy megszülessen.

„Így lesznek rokonaim a felmenőim korábbi fontos kapcsolatai, vagy az a tűzoltó, aki kimentette egyik felmenőmet kiskorában a házból és maga égett bent, vagy az ember, akivel én, vagy bármely rokonom élet-halál helyzetben volt, például egy buszbalesetben, és ő halt meg, nem pedig az, aki hozzám tartozott. Továbbá, ha volt olyan, akár generációkra visszamenőleg, hogy az egyik családtagom tönkretette vagy kioltotta valaki életét, az áldozat is automatikusan családtaggá válik, mivel az áldozat és a tettes élete automatikusan összefonódik egymással. Ezek a felvett rokonok – ismereteim szerint – egyik terápiás irányzatban sincsenek benne.”

Hellinger és munkacsoportja megfigyelte, hogy ez a családi lélek, azaz rejtett információs háló meghatározott törvényszerűségek mentén működik. Ha ezek a törvények sérülnek – márpedig mindig sérülnek –, az generációkon keresztül negatív hatással van a család tagjaira. „A családállítás azt tárja fel, hogy ezek a törvények sérültek-e az illető családjában. Mert ha igen, annak tünetképző ereje van” – teszi hozzá dr. Angster Mária.

Senkit sem lehet eltagadni, kitagadni

Ilyen törvény például – méghozzá az első – az odatartozás törvénye, amely szerint mindenkinek, aki szerepet játszott a családban, ott van a lenyomata. Bármennyire is igyekeznek olykor a családtagok, senkit sem lehet kirekeszteni, kitagadni, eltagadni. Például az öngyilkos családtagot sem, akiről mindenkinek azt mondják, szívinfarktusban halt meg, vagy azt, aki ellene ment a családi morálnak – például börtönben ült –, ezért kitagadták. De még a meg nem született ikertestvért sem, akinek létét olykor szintén elhallgathatják. 

A hely törvénye – ami a második törvény – szerint mindenkinek a családban megfelelő polcon van a helye, amit egyfajta generációs létraként kell elképzelni: alul a gyerekkel, aztán a szülőkkel, majd a nagyszülőkkel, és így tovább. Bár józan ésszel mindenki tudja a helyét, de az érzelmi megélésük alapján sokan egészen máshová is helyezhetik önmagukat. Ilyen, amikor a gyerek felugrik az anyja-apja mellé társnak, vagy a szülei gyerekkori sérüléseit kiegyenlítendő, a szülő szülőjévé válik.

„Ha valaki eltéveszti a helyét a családi létrán, annak komoly következményei lehetnek” – kezdi a szakember. – „Ha például felugrik a szülője mellé társnak, azzal foglalttá válik a párkapcsolati vegyértéke, és a szerelmi viszonyaiban ő már csak a partnere szülője, vagy gyereke lehet.

Amikor viszont kettőt ugrunk fel, és a szülőnknek pótoljuk a szülőjét, akkor nem fogunk tudni elindulni a saját életünkben. Mivel a szülőnkre vigyázunk, a saját életünkről lemaradunk.”

Az exeknek is szerepe van a rendszerben

Lényeges az is, hogy egy családban a születési sorrendiségben ne legyen keveredés, az elsőszülött is tisztában legyen a helyével, áldozataival, ahogyan a másodszülött is a sajátjával, és így tovább. De a családállítás szerint az exeknek is fontos szerepe van a rendszerben, így az is lényeges, hogy tisztelettel legyünk a párunk volt kapcsolatai iránt.

„Ugyanis ha egy párkapcsolat komollyá válik, ha kialakul benne a kötődés, amit általában az idéz elő, hogy együtt akarjuk továbbadni – vagy adjuk is tovább – az életet, akkor ennek a kötődésnek a megszakadása a felszíni eseményektől függetlenül fáj a léleknek. Ezért a lelkünk mélyén szolidárisak maradunk az exeinkkel, akiknek a lemondásai, veszteségei, fájdalmai kellettek ahhoz, hogy mi mással boldogok lehessünk.

Mindenki csak a saját történetével együtt kapható. A csomaggal, az ő sorsával együtt. És a saját történetben benne vannak az exek is. Nem jár jól, aki szidja az elődjét, ugyanis ilyenkor sérti a partnere előző kötődését. De lelkesen helyeselni sem tanácsos akkor, ha a partnerünk szidja az elődünket.”

Fontos, kivel vállalunk szolidaritást a családi rendszerben

Dr. Angster Mária kiemeli: a fent említett információs háló harmadik törvénye, hogy a családi rendszerlélekben egy tudattalan csoport-lelkiismeret működik. Ha a tagok közül valakivel valami életbevágóan rossz történik, akkor másvalaki – rendszerint egy később született – elkezdhet ugyanúgy élni, érezni és viselkedni, mintha az a rossz dolog vele történt volna meg. Mintha a lelkében azt fogadta volna a nehéz sorsú családtagnak, hogy viszi a keresztjét, átvállalja a sorsát, képviseli, ha kirekesztették, és maga is úgy él, mintha kirekesztették volna. Vagy akár vezekel valamiért, amit egy felmenő vagy más családtag elkövetett.

„A lélekben van az információ, így nem is kell racionálisan tudnunk az illető traumájáról” – mutat rá dr. Angster Mária, aki szerint egy-egy tünet, elakadás, nehéz érzelem lehet a saját életünk következménye, ősünktől átvett, vagy a kettő keveréke akár. Ha azonban a tünetnek azt a részét, amit a saját élettörténetünk nem indokol, az állításban lerakjuk, a fájdalom elpukkan, akár a szappanbuborék. Ezáltal menedzselhetővé válik a problémának azon része, ami valóban a saját életünkben történik.

„Ha például én aránytalanul és indokolatlanul féltékeny vagyok a páromra, majd kiderül, hogy a nagypapám csalta a nagymamámat, és tudatosul bennem az állítás során, hogy a nagymamával érzett szolidaritás miatt vagyok féltékeny, ez a tudás segíthet feloldani a saját életemben érzett féltékenységet. A családról szerzett tudás segít kioldani a saját életvonalamon megélt nehézségeket, amiknek nincs meg a pszichodinamikai magyarázata a saját élettörténetemben.”

Az egyik legerősebb dinamika szerinte a méhen belül elvesztett ikerrel való szolidaritás, illetve az ikervesztés traumájának a tudattalanban megmaradó emléke.

„Az újabb vizsgálatok szerint a terhességek körülbelül 70 százaléka ikerterhességnek indul, ám az egyik iker egy pontnál nem fejlődik tovább. A megszületett magzatnak pedig – még ha nem is tud róla, hogy ikerterhességből jött világra – a lelkében és sejtjeiben ott lesz a testvére lenyomata, és akár egy életen át tudattalanul keresheti őt, és szolidaritást vállalhat vele. Úgy él, mintha nem lenne joga élni, nem meri elfogadni az életét, kibontakoztatni a potenciálját.” 

Ez az elveszettiker-szindróma, dr. Angster Mária szerint pedig az érintettek élete nagyon sok ponton hasonlíthat egymásra: ahogy élnek, éreznek, kapcsolódnak és előrehaladnak az életben. 

Ha elakadás van a pszichoterápiában, sokszor a családállítás a megoldás

A legmarkánsabb különbség a családállítás és a pszichoterápia között, hogy ez utóbbiban az egyéni idővonalon történteket dolgozzuk fel, míg a családállításon a fent említett három törvényt nézik. Éppen ezért nem a megélt élményeket meséljük el, hanem a család szerkezetét vizsgáljuk a törvények szempontjából. A családállítás módszeréhez sokan akkor nyúlnak, amikor a hagyományos terápiában elakadnak.

„A két terápia ötvözése a misszióm, ugyanis véleményem szerint felesleges rengeteg terápiás órát eltölteni egy problémával, ha annak oka nem is az illető idővonalán keresendő, hanem például egy átvett gyász áll mögötte. Ezt viszont egy pillanat alatt fel tudjuk oldani a családállításban.” 

Mire jó és minek a megoldására nem alkalmas a családállítás?

A családállítás egyik legnagyobb hozadéka lehet, hogy az ember megértheti a szerettei működését, és átkeretezheti a velük kapcsolatos nehéz érzéseit.

„A fenti törvények segítségével kiderülhet, hogy a szüleink viselkedését mi formálta. Amikor megértjük, hogy az esetleges sérült működésük nem a személyünknek szólt, és azt is, hogy a szülők a traumáik ellenére továbbadták nekünk az életet, az maga a gyógyulás” – mondja dr. Angster Mária. Szerinte ilyenkor az embernek két lehetősége van: vagy a tudás birtokában továbbra is sajnáltatja magát, vagy úgy dönt, hogy kihozza az életből a legtöbbet – ha már azt az árat kellett fizetnie érte, hogy épp ehhez a két emberhez született.

Amikor azonban túl nagy pszichés fájdalom vagy trauma áll egy elakadás hátterében, akkor a családállítás nem lehet elsődleges megoldóeszköz.

„Ilyenkor első lépésben ezeken a traumákon kell enyhíteni. Ha valakivel brutálisan bánt a szülője, az nem lesz képes hálát érezni iránta azért, mert életet adott neki. Így először oldania kell a fájdalmát, hogy hozzáférhetővé váljon minden más érzelem. A traumaterápia aprólékos munka, annyit szabad vele haladni, amennyit az illető elbír” – hangsúlyozza dr. Angster Mária.  

Amikor rákérdezek, vajon miért vegyes a módszer megítélése egyes szakmai körökben, azt mondja:

„Mert sokan megfelelő képzettség nélkül vezetnek állításokat. Ezt Ausztriában megoldották: ott a családállítás a rendszerszemléletű terápiák közé tartozó pszichoterápiás eljárás, és ennek megfelően kizárólag pszichoterápiás végzettségű szakember végezheti. 

Elképesztően fontos, hogy a családállítást végző szakembernek legyenek meg a pzichoterápiás ismeretei, és érezze, hogy meddig lehet, szabad egy adott emberrel haladni.

Ugyanis nem az a nagy trükk, hogy valaki képes legyen felhozni egy lelki sérülést, hanem az, amit aztán szakemberként kezd vele. Az is lényeges, hogy olyan szakemberhez menjünk családállításra, aki maga is megdolgozta már a terheit terápiában, és a háttérbe tudja szorítani a tudatában a saját sérüléseit, ha esetleg a kliense éppen az övéhez hasonló problémával küzd” – hívja fel rá a figyelmet dr. Angster Mária. 

Kégl Ágnes