„Valószínűleg a Cambridge-i egyetemre megyek majd” – Interjú Gáspár Attila diákolimpikonnal

–

Trembácz Éva Zsuzsa/WMN: Mi volt a kedvenc időtöltésed gyerekkorodban?

Gáspár Attila: Sokat játszottam építőkockákkal, később LEGO-val. Nagyon szerettem építeni. Gyerekkoromban gyakran másztam fára a nagyszüleim udvarán, tele voltam kék-zöld foltokkal. Amikor a szüleim vettek számítógépet, óvodás koromban elkezdtem játszani ügyességi és logikai játékokkal. Sportolni nem nagyon szeretek, de úszni azért megtanultam.

T. É. ZS.: Ki és mikor figyelt fel arra, hogy kiváló a logikai készséged és kiemelkedően jó vagy matematikából?

G. A.: A szüleim rögtön észrevették, hogy számokban gondolkodom és beszélek. De mivel ők zenészek, otthon nem foglalkoztak speciálisan velem. A kazincbarcikai Ádám Jenő Általános Iskola első osztályában a tanítónőm, Szentgyörgyi Veronika figyelt fel rá, hogy mennyire szeretem a matematikát, és második osztálytól rendszeresen foglalkozott velem külön, az óraszámon felül. Ő indított el az első városi-, megyei- és később országos versenyeken is. A felső tagozatban Molnár Anna tanított, ő is külön dolgozott velem, a matematika tagozat óráin felül. 5. osztályban már tudtam a 7. és 8. osztályos anyag nagy részét. Az összes országos versenyre beneveztem, sokszor végeztem dobogós helyen. Azután felvettek a miskolci Földes Ferenc Gimnázium hatosztályos speciális matematika tagozatára, ahol az évek során sok tanár tanított, de a legtöbbet Győry Ákos tanár úrnak köszönhetem, aki jelenleg is a tehetséggondozó mentortanárom.

T. É. ZS.: Tavaly Hong-Kongban aranyérmet szereztél a Nemzetközi Matematikai Diákolimpián. Idén pedig bámulatos eredményeket értél el: a Közép-Európai Informatikai Diákolimpián bronzérmet, a Rio de Janeiro-ban szervezett Nemzetközi Matematikai Diákolimpián pedig aranyérmet szereztél, majd jó egy héttel később Teheránból, a Nemzetközi Informatikai Diákolimpiáról tértél haza újabb aranyéremmel. Kezdjük a matematikai versenyekkel. Hogyan zajlik egy ilyen?

G. A.: A verseny két napból áll, összesen hat feladat van. Mindkét nap egy-egy könnyű, közepes, és egy nehéz feladatot kell négy és fél óra alatt megoldani. Minden feladat a nehézségétől függetlenül hét pontot ér. A megoldást részletesen indokolni kell, a végeredmény leírása önmagában nem elég. A feladatokat mindenki az anyanyelvén kapja meg, és még egy általa választott idegen nyelven, ami nekem az angol volt. Szigorú biztonsági intézkedések vannak, a verseny előtt minden bevitt tárgyat átvizsgálnak. Csak az első fél órában lehet kérdéseket feltenni.

T. É. ZS.: Hogyan választják ki az országot képviselő tanulókat? 

G. A.:  A csapat kiválasztása egy többfordulós válogatóversenyen történik. Az első két fordulón bárki részt vehet, a két további fordulóra a versenyzőket az első két forduló és más versenyek alapján hívják meg. A válogatókon összesen 68-an indultak az országból, közülük 27-en vettek részt a harmadik és negyedik fordulóban, végül a hat legmagasabb pontszámot elérő tanuló került be az olimpiai csapatba.

T. É. ZS.: Milyen jellegű feladatokat kell megoldanotok? Említenél egyet, amely különösen emlékezetes számodra?

G. A.: A feladatok az algebra, geometria, kombinatorika és számelmélet témaköreibe tartoznak. A mostani versenyen az 5. feladat tetszett a legjobban. Be kellett bizonyítanunk, hogy ha van egy sorban N(N+1) különböző magasságú focista, akkor eltávolítható közülük N(N-1) úgy, hogy a megmaradó 2N játékos közül a 2k+1. és 2k+2. legmagasabb játékos szomszédos legyen minden 0≤k<N-re. A feladat kombinatorikai volt, és tetszett a megoldásban, hogy nem igényelt különleges matematikai tételeket és ismereteket.

T. É. ZS.: A Bolyai Társulat beszámolója szerint az idei versenyen különösen nehéz feladatokat kaptak a versenyzők. Mesélnél erről egy kicsit?

G. A.: Voltak átlagos nehézségű feladatok, de olyan is akadt, amire összesen heten kaptak pontot, vagy amit összesen négyen tudtak hibátlanul megoldani. A feladatok nehézségét jól mutatja, hogy a legjobb versenyzők is csak 35 pontot értek el.

T. É. ZS.: Mi az, ami a legjobban megfog téged a matematikában?

G. A.: Nagyon szeretem a matekban, hogy teljesen logikus. A tételek egymásra épülnek, és nagyon érdekesek a különböző területek közötti összefüggések.

T. É. ZS.: 2016-ban Hong-Kongban 109 országból 602 versenyző indult, és te összetettben a 12. helyen végeztél. Mi az, amit erősségednek érzel a matematikában és mi az, ami kihívást jelent?

G. A.: Az erősségem a kombinatorika. Szeretem a kombinatorikai feladatokat, mert gyakran trükkös, ötletes megoldásuk van. A számelmélet-feladatok néha problémát okoznak, mert ezek gyakran nehezek, és szokatlan módszereket igényelnek.

T. É. ZS.: Hogyan készülsz a versenyekre?

G. A.:  Általában korábbi évek feladatait szoktam megoldani, valamint járok különféle szakkörökre és felkészítő táborokba is. Ezen kívül a Középiskolai Matematikai és Fizikai lapok pontversenyében is részt veszek, ahol sok nehéz és érdekes feladattal találkozom.

T. É. ZS.: Ki segít a felkészülésben?

G. A.: Matematikából Győry Ákos tanár úr a tehetséggondozó mentortanárom a Földesben, informatikából Csató Endre tanár úr. A budapesti olimpiai felkészítőkre és szakkörökre is járok mindkét tárgyból. Matematikából Dobos Sándor, Pelikán József, Pósa Lajos, Szűcs Gábor foglalkoznak velem, informatikából pedig dr. Horváth Gyula és dr. Zsakó László tanár urak.

T. É. ZS.: A középiskolai matematikai tárgyi tudásodat mennyi és milyen jellegű tudásanyaggal kell kiegészítened?

G. A.: A feladatok megoldásához elvileg nem kell a középiskolai anyagon túli ismeret, azonban a kevésbé ismert módszerek és tételek gyakran megkönnyítik a megoldást. A felkészítésen elsősorban geometriai és számelméleti módszerekről tanulunk, de a mostani 6. feladatnál például hasznos volt a mátrixok ismerete.

T. É. ZS.: Az idei diákolimpián az összesített verseny első tíz helyéből hetet ázsiai országok szereztek meg: Dél-Korea, Kína, Vietnam, Japán, Szingapúr, Thaiföld és Tajvan. Mellettük az Egyesült Államok, Irán és az Egyesült Királyság végzett az első tízben. Szerinted az ázsiai diákok miért végeznek ilyen jó eredményekkel?

G. A.: Az ázsiai országokban általában nagyon jó a diákolimpiai felkészítés. Aki bejut a diákolimpiára, az szinte biztosan bejut a legjobb egyetemekre, és sok diákot ez motivál. Ezen kívül sokan élnek ezekben az ázsiai országokban, így több diákból válogathatnak.

T. É. ZS.: Nemcsak a Nemzetközi Matematikai Diákolimpián, hanem idén a Teheránban megrendezett Informatikai Diákolimpián is aranyérmet szereztél, ahol 2008 óta nem volt magyar aranyérem. Hogyan zajlik ez a verseny? Milyen a kiválasztási folyamat?

G. A.:  A verseny itt is két napból áll, mindkét nap három-három feladatot kell megoldani. A megoldásokat számítógépen kell elkészíteni, az értékelőrendszer a verseny közben kiírja a megoldásra kapott pontszámot. A csapat kiválasztása egy öt vagy hatfordulós, négynapos meghívásos, kieséses válogatóversenyen történik tavasszal, általában két-két napra elosztva, néhány hét szünettel.

T. É. ZS.: Mesélnél egy kicsit a feladatok típusáról? Mi az, amit erősségednek érzel és melyik az a terület, ami kihívást jelent?

G. A.: A versenyen algoritmikus feladatok megoldására kell programot írni, olyat, ami a bemenet alapján előállítja a kimenetet, de a versenyzők nem látják a bemenetet, csak az értékelőrendszer által adott pontszámot. Vannak más feladattípusok is, például az interaktív feladatok, ahol a program egy kétszemélyes játékot játszik az értékelőrendszer ellen, vagy olyan feladat is lehet, ahol a versenyzők látják a bemeneti adatokat. A gráfos feladatokban jó vagyok, de a geometriai feladatokban kevésbé, mert sok esetet kell megvizsgálni, és könnyű hibázni.

T. É. ZS.: Mennyire van időtök városnézésre a versenyek után? Volt valami, ami nagyon megfogott Rio de Janeiro-ban, Teheránban vagy Hong Kongban?

G. A.: A versenyek körülbelül egy hétig tartottak, ebből csak két nap volt a feladatok megoldása. Így rengeteg idő maradt pihenésre és városnézésre. Teheránban nagyon tetszett a Milad-torony, amely a világ hatodik legmagasabb tornya, valamint Rio de Janeiro-ban a Megváltó Krisztus szobra. Hongkongban maga a város volt érdekes.

T. É. ZS.: Magántanuló vagy a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban. Korábban egy interjúban elmondtad, hogy így jut időd felkészülni a versenyekre. Mennyi időt töltesz felkészüléssel?

G. A.: Bejárok a fontos órák, azaz az érettségi tárgyak többségére, amikor tudok. Ha nincsenek versenyek, akkor mindennap megyek suliba, úgy, mint az osztálytársaim, csak az órarendem különbözik, mert a tehetséggondozó órák (matematika, informatika és angol) bele vannak építve. Szakkörökre is járok matematikából, informatikából és fizikából, mert a versenyekre is készülünk ezeken. A magántanulás inkább a versenyek és a felkészítők miatti sok hiányzás miatt szükséges, rendszerint a második félévben hiányzom sokat. Naponta átlagosan egy órát töltök felkészüléssel.

T. É. ZS.: Van esetleg konkrét terved a továbbtanulást illetően?

G. A.: Valószínűleg a Cambridge-i egyetemre megyek majd, mint a diákolimpikonok általában.

T. É. ZS.: Mit szeretsz a szabadidődben csinálni? Mi az, ami igazán kikapcsol?

G. A.: A szabadidőmben általában számítógépes játékokkal játszom, vagy programokat írok.

–

Gratulálunk Attilának, családjának és felkészítő tanárainak, valamint a 2017-es matematikai és informatikai magyar diákolimpiai csapat tagjainak. A matematikai csapat tagjai az aranyérmes Borbényi Márton, az ezüstérmet szerzett Williams Kada, a bronzérmes Baran Zsuzsanna, valamint Kovács Benedek és Matolcsi Dávid. Az informatikai diákolimpián hazánkat Attila mellett az ezüstérmet szerzett Mernyei Péter, a bronzérmes Janzer Orsolya Lili, valamint Radnai László képviselte.

Ha többet olvasnál arról, mit csinál Éva, ha épp nem diákolimpikonokkal interjúzik, nézd meg a Facebook-oldalát! 

Trembácz Éva Zsuzsa

 Képek forrása: Gáspár Attila