–

Marylin kiemelkedő intelligenciájára már egészen korán felfigyeltek. Tízéves volt, amikor két különböző típusú IQ-teszt megállapította, hogy döbbenetesen magas, 228-as az intelligenciahányadosa. Ezzel a Guiness Rekordok Könyvébe is bekerült. Ezt a számot, illetve ugy en bloc az intelligenciatesztek megbízhatóságát később többen is megkérdőjelezték, egy újabb mérés pedig 186-ra saccolta – ami lássuk be – szintén messze átlagon felüli. (Csak a miheztartás végett: egy átlag magyar IQ-ja 98, Stephen Hawkingé 160, Polgár Judité 170, Einsteiné pedig 160-190 között mozog.)

Egy szó, mint száz, abban azt hiszem, egyetérthetünk, hogy Marylin egészen kivételes koponya, aki emellett sikeresen elkerülte, hogy bazári majomként mutogassanak rá. Teljesen átlagos életet él, férjek, gyerekek, előadások, könyvírás, a maradék időben pedig az 1986 óta futó „Kérdezd Marilyn-t” nagysikerű rovatot írja minden vasárnap a Parade magazinban. Az újság hasábjain Marylin az olvasók által beküldött tudományos kérdéseket és logikai rejtvényeket oldja meg, és magyarázza el közérthetően. És itt érünk el történetünk legizgalmasabb pontjához.

A Monthy Hall praradoxont Marylin 1990-ben oldotta meg, és ezzel egy füst alatt azonnal heves támadások célpontjává vált. A rejtvény egy amerikai televíziós vetélkedő utolsó feladatán alapult, nevét pedig a műsorvezetőről, Monthy Hall-ról kapta. (Fun fact: Hasonló program Magyarországon is futott Zsákbamacska címmel, Rózsa György vezetése alatt.) Na, most képzeld el, hogy részt veszel játékosként ebben a műsorban. A végén Rózsa Gyuri mutat neked három ajtót. Az egyik mögött egy zsírúj autó található, ám a másik kettő mögött egy-egy kecske. Amelyiket választod, azt viheted haza. Ám itt jön a csavar! Tegyük fel, hogy te az egyes számú ajtóra böksz. Mire a műsorvezető a hármas számút nyitja ki, ami mögött egy bakkecske van, majd megkérdezi, mindezek fényében óhajtod-e megváltoztatni az eredeti döntésedet. Mit csinálnál? Nyilván úgy okoskodnál, hogy bármelyik ajtót választod, 50 százalékos esélyed van az autóra, tehát tulajdonképpen mindegy, megmaradsz-e mellette, vagy sem. Bár pofon egyszerűnek tűnik a feladvány, valójában egy igencsak fogas valószínűségszámítási probléma, amibe évtizedeken keresztül beletört számos híres matematikus bicskája.

A feladványra Marylin viszont az válaszolta, hogy ha elsőre az egyes ajtót választottad, akkor most mindenképp a kettest kell, ha meg akarod nyerni az autót. Az első ajtó esetében egyharmad az esélyed a győzelemre, a másodiknál viszont kétharmad. (Kivéve persze, ha egyformán rajongsz a csilivili luxusautókért és a bűzös bakkecskékért, mert akkor 100 százalék, hogy boldog leszel.) (Ha kíváncsi vagy a Monthy Hall paradoxon bővebb kifejtésére, kattints IDE.) Az akadémikus világ azonban nemcsak hogy nem hitt Marylinnek, de komplett gyalázkodási lavinát sikerült ezzel magára vonnia. Az elkövetkező hónapok során több, mint tízezer levelet kapott, amik egyre azt bizonygatták, Marylin mekkora lúzer.

„Elbasztad, nem is kicsit! Mivel szemmel láthatólag halvány lila dunsztod sincs az alapelvekről, engedd meg, hogy elmagyarázzam. (...) Már így is elég matematikai analfabéta van ebben az országban, semmi szükség rá, hogy a világ legmagasabb IQ-ja ezt tovább szaporítsa. Szégyen, gyalázat!” – hőzöngött a floridai egyetem matematikaprofesszora, Scott Smith.

„Javasolhatom, hogy beszerezzen egy alaptankönyvet a valószínűségszámításról, mielőtt megpróbál hasonló kérdésekre válaszolni?” – puhatolózot élcelődve egy másik PéháDé, Charles Reid.

„Biztos vagyok benne, hogy számtalan levelet fog kapni az ügyben gimnazista és főiskolás diákoktól. Talán bölcs lenne közülük pár címet eltennie magának a jövőben, arra az esetre, ha elakadna más hasonló rejtvényekkel.” – szurkálódott W. Robert Smith professzor. Nem mindenki finomkodott ilyen cinikusan.

„Te magad vagy a kecske!” – vagdalkozott Glenn Calkins a Western State fősuliról, Don Edwards pedig nem átallott szexista vonalat is belevinni a disputába, mondván: „Talán a nők egészen másképp tekintenek a matematikai problémákra, mint a férfiak.”

Oly mértékű volt a közfelháborodás a témában, hogy szegény Marylin a következő három vasárnapot is ennek a paradoxonnak szentelhette, türelmesen végigvezetve olvasóközönségét a logikáján. Ám sokaknak ez csak olaj volt a tűzre. „Változatlanul úgy gondolom, hogy maga téved. Ez csak afféle női logika.”

Hosszú évek teltek el, mire Marylin hatalmas ellentábora lecsillapodott egy kicsit, és elkezdte revideálni eredeti nézeteit. Olyannyira, hogy elkezdték belátni, valójában ők tévedtek, és Marylinnek tökéletesen igaza van. Köztük volt Robert Sachs matematikaprofesszor is, aki annak idején goromba levélben gyalázta. Becsületére legyen mondva, megvilágosodása után igyekezett jóvá tenni a hibáját: „Most, hogy jelentősen visszavettem az arcomból, alázatosan szeretnék a bocsánatáért esedezni. Ez egy óriási szakmai szégyen volt a részemről.”

Azt hiszem, erre mondhatjuk, hogy minden jó, ha vége jó. Azért pár tanulságot érdemes levonni belőle. Szeresd a kecskéket. Válaszd a másik ablakot. De legfőképp: ne olcsó, szexista érvekkel gyere elő, ha egy nőnek történetesen igaza van. (Mert hidd el, legtöbbször tényleg igaza van.)

 

Fiala Borcsa

Források: ITT, ITT, ITT, ITT

 Kiemelt kép: Getty Images/ Paul Harris