–

Kedves családom és barátaim!

Szeretném, ha tudnátok, hogy félek. Nem túlzok, tényleg félek.

A mai napon, január 7-én melegrekord volt Sydney-ben (47 fok feletti legmagasabb hőmérséklettel), míg Észak-Amerikában hidegrekord van, évszázadok óta nem látott havazással. Néhány hete Kaliforniában erdőtüzek pusztítottak – a tél kellős közepén, ami korábban még soha nem fordult elő.

Félek, mert ma nemcsak tudom, de érzem is, hogy a klímaváltozás maga a valóság. A változás már most is komoly problémákat okoz világszerte, rendszeressé vált az éhínség, árvizek, tüzek, áramkimaradás, szélsőséges viharok, otthonukat elveszítő állatok…
Félek, mert már azt sem tudom elképzelni, mit hozhat a közeli jövő.

Világos, hogy az emberiség nem fogja egyik napról a másikra megváltoztatni a régi szokásait. Nem fog azonnal felhagyni a fosszilis tüzelőanyagok használatával, nem fog véget vetni a túltenyésztésnek, a túlfogyasztásnak, az erdőirtásnak, a légszennyezésnek, a műanyag-függőségének. Ez nem reális, hiszen a komoly változtatásokhoz idő kell. Még akkor is, ha szorít az idő, és óriási rajtunk a nyomás. Próbálkozásra, új megoldásokra, befektetésre, energiára és millió másra van szükség, hogy valós és mélyre ható változást érjünk el.

De mi lesz addig? Évről évre nő az éves átlaghőmérséklet, az extrém időjárás egyre gyakoribbá válik. Egyszerűen elképzelni sem tudom, mi vár ránk a következő egy-két évtizedben, míg megpróbáljuk kitalálni, hogyan tovább.

Be kell vallanom, bár tisztában vagyok vele, hogy a klímaváltozás a migrációs krízis legmeghatározóbb oka, hogy a korallzátonyok elpusztulnak a melegedő óceánban, és a bozóttüzek is egyre gyakrabban pusztítanak (és igen, ezek szintén mind rendkívüli módon aggasztanak), de most az életemet féltem. A saját életemet.

Csak annyit kérek tőled, és mindenkitől, aki ezt olvassa, hogy gondolkozz, mielőtt cselekszel. Nem kérem, hogy változtasd meg minden szokásodat még ma. Csak motoszkáljon ott a fejedben, tudat alatt, hogy jelenleg épp elpusztítjuk ezt a bolygót. Ha úgy gondolod, ez nem jó így (és biztos vagyok benne, hogy így gondolod), legközelebb gondold át a döntéseid, amikor vásárolni indulsz. Ne kérj nejlonzacskót, ha ott van veled a hátizsák. Csukd be az ablakot, amikor bekapcsolod a légkondit. Fontold meg, nem jobb-e bicajjal menni a városba kocsi helyett. Csak annyi kaját vegyél, amennyit meg is eszel. Próbálj meg valamivel kevesebb húst enni. Rengeteget tudsz tenni azért, hogy ne féltsem annyira az életem. Kérlek, tedd meg értem. És mindannyiunkért.

Köszönöm!

Sós Péter

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/Totajla