5 dolog, amit nem biztos, hogy tudtál a bohócdoktorokról + 4 Piros Orros kicsit közelebbről

 –

1. Hogyan dolgoznak a bohócdoktorok?

 Országszerte most összesen 28 bohócdoktor dolgozik. Egy bohócnak négy-öt állandó partnere van, és ugyanennyi kórházba jár rendszeresen. Persze előfordulnak cserék, helyettesítések is, hiszen a legfontosabb mindig a misszió. Ügyelnek arra, hogy ne maradjon ellátatlanul egyetlen kórház sem. Mindig párosával járnak a kórházakba – hetente egyszer, minden héten ugyanazon a fix napon.

2. Milyen előképzettség szükséges ahhoz, hogy valaki bohócdoktor lehessen?

A képzés egy már meglévő színészi képzettségre épít, így a tréningeken elsősorban a bohóctechnikát tanulják. Ez egy színészi technika, színházi nyelv. A legfőbb jellegzetessége az, hogy a bohóc folyamatosan kapcsolatban van a közönséggel. A normál színházi előadásnál ott van a „negyedik fal” a színészek és a közönség között. A bohócnál nem létezik a negyedik fal. Ő folyamatos kontaktusban van a közönséggel. Színészként erre rá kell érezni. Akkor tud hatásos lenni ez a szerep, ha nagyon erősen koncentrál, mégis ellazult állapotban van. Ennek a nézői, befogadói oldalról érezhetőnek kell lennie. A nézőkből ki kell tudni váltaniuk az örömet, a játék akkor jó, ha eléggé magával ragadja az összes résztvevőt.

Az elméleti képzéseken kommunikációs-, pszichológiai-, szociológiai-, és alapvető egészségügyi ismereteket is tanulnak. Ezen kívül sokat foglalkoznak a különböző eszközök használatával, például hangszerek, zsonglőrkellékek, bűvésztrükkök alkalmazásával.

3. Mivel hatnak a legerősebben a betegekre?

A jelenlét a legfontosabb. Amikor valaki bohócként jelenik meg, nem létezik a múlt, és a jövő, száz százalékosan a jelen pillanatban van. A játék örömében egy esszenciális jelen időben minden érintett feloldódhat. Ebbe természetesen bevonódnak a szülők, a gyerekek, az orvosok és a nővérek is. A közös játék öröme mindenkit ki tud zökkenteni abból, amiben előtte volt – a jövő miatti szorongásból, aggodalomból, a múlt fájdalmaiból, a rossz emlékekből.

A bohócdoktorok ki tudják tágítani a kereteket, meg tudják változtatni az atmoszférát, és onnantól már a sejtekben is érezhető, hogy a betegek nem az ambulancián vannak, hanem például egy hajókiránduláson vesznek részt, a fedélzeti székeken ülnek. Elvarázsolja őket a játék. A betegek kapcsolatba lépnek a bohócokkal, de nem a hétköznapi, hanem egy egészen más szinten.

Nem az intellektusra hatnak, hanem az érzelmekre. A feszültséget próbálják oldani, és ez a beteg környezetére is kihat. Számtalan olyan esetet tapasztaltak már, amikor a szorongás oldása az anyában, nyugtatóan hatott a gyerekre.

Sőt, egészen kis korban leginkább az anyán keresztül tudnak a gyermekhez elérni, és csökkenteni a szorongásukat.

4. Miként lehet elkerülni, hogy kötődés alakuljon ki a betegek és a bohócok között?

Egy-egy bohóc nem kötődhet egy adott kórházhoz. Ennek megvannak a szakmai, mentálhigiénés okai. Figyelnek arra, hogy ne legyen szoros személyes kötődésük a beteghez. Bohócként színészként, színészi állapotban vannak ott, és fontos a szakmaiság; nem jó, ha személyes kötődés alakul ki. Bármennyire is átszivárog, és hat a hangulatukra, saját személyiségükre is, figyelniük kell arra, hogy le tudják választani a játékot, kórházi helyzeteket magunkról, és vigyék magukkal azt, ami ott történik. Ebben a rendszeres, havi szupervízió is segít nekik.

5. Milyen egyéb projektjeik vannak a bohócdoktoroknak?

A ZeneKaraván-programmal olyan intézményeket látogatnak, ahol középsúlyos és súlyos értelmi sérült gyerekek vannak. Az előadást, melyben sok zene, hangszer és három bohóc szerepel, gyógypedagógusok bevonásával hozták létre.

A „Holnemvolt Projekt” keretében a bohócpáros a hagyományos vizitektől eltérően az esti órákban járja végig a kórtermeket, és báb-vagy tárgy animációt (például kispárnát) is használva kis meséket, énekeket adnak elő az alváshoz készülődő gyerekeknek.

A Pető Intézet régi partnerük, néhány éve az óvodások számára kialakították a MeglePető-programot, ami hat-nyolc perces, vidám előadásokból áll, mely tematikusan kapcsolódik az óvodások számára elsajátítandó ismeretanyagok köréhez és segíti a konduktorok munkáját is.

Egy éve fut nagy sikerrel a Napfény Hotel című tízrészes előadás, amely a pécsi bohóc csapat folytatásos interaktív szappanopera-sorozata. Ezt kifejezetten idősek otthonába viszik, ahol a bohócdoktorok nem köpenyben, hanem a szerepükhöz illő jelmezben, zenei betétekkel kísérve lépnek fel.

Idei nagy terveik között szerepel egy nemzetközileg is új kezdeményezés elindítása Magyarországon, az Intenzív Mosoly program, amely egy szorosabb orvos-páciens-bohóc együttműködéssel hatékony segítség lehet a gyerekek orvosi vizsgálata alatt, műtét előkészítés során, vagy akár egy ambuláns ellátás közben. Más testvérszervezetek már alkalmazzák és tesztelik az új lehetőséget.

Bemutatunk nektek négy bohócdoktort. Azt kértük tőlük, hogy egy-egy mondatban beszéljenek a munkájukról.

Kamilla-Karamella, alias Vági Zsuzsa, 20 éve bohócdoktor:

Én ma már sokkal többet kapok a kórházi találkozásoktól, mint hogy tehernek érezzem ezt a munkát.

Egyre több, ilyen szeretetbe és szomorúságba csomagolt gyerek van a szívemben. Jól vannak ott, elférnek, nem teherként, inkább gazdagságként, mintegy tudomásul veszem a létezésüket. Nem akarom elfelejteni őket, de nem akarom őrizni sem az emléküket, mert az nem az én feladatom. De bennem – is – vannak.

Kárász Eszter, alias dr. Bigyó, 16 éve bohócdoktor

Gyerekkorom óta megdönthetetlenül hiszek a nevetés varázshatalmában. Párévesen – első szavaim egyikével – odatoppantam komor vagy szomorú emberek elé, és halálos komolysággal közöltem velük a követelésemet: „Nevetünk!” Az élet különös ajándéka, hogy felnőttként is odatoppanhatok piros orrban a szomorú vagy félő gyerekek vagy felnőttek elé... és néha már piros orr nélkül is tudom: az eleséstől nem kell félni, mert odalentről izgalmas a kilátás... és a kórház ablakából is lehet varázsvilágra látni, ha jól nézzük...

És a félelmek ráncos kismanóvá szelídülnek, ha a szemükbe mosolygunk.

Hajdu Ágnes, alias „drr.” Kukucska, 17 éve bohócdoktor:

Az, hogy bohóc lehetek, egyszerre öröm és szakmai kihívás számomra. Az a munkám, hogy megkeressem magamban a gyermeki naivitást, derűt, a „jelenidőt”, és ezt osszam meg másokkal. Így játsszam. Sokat! Mindenkivel! A játék és a humor elkönnyít, felszabadít (szokták mondani). És tényleg!

Hiszek abban, hogy ez segít, hogy lehet részünk a gyógyulásban, és néha az elengedésben is.

Hasznosnak érzem magam. Kell ennél több?

Egy friss Piros Orr Bohócdoktor, Fekete Dávid, alias dr. Paprika:

Nem látok fájdalmat. Vagy legalábbis nem veszem észre, mikor belépek egy kórterembe. Fekete Dávid nem bírja mások szenvedését, dr. Paprikának azonban eszébe sem jut, hogy ilyesmivel foglalkozzon.

Mindenki a gyermek betegségével, fájdalmaival van elfoglalva. Nekem az a feladatom, hogy ne azzal törődjek. 

Both Gabi

EZEN a linken jelentkezhetsz, és lehetsz futó nagykövet, ezzel támogatva bohócdoktorokat, akik a nevetés rendszeresen adagolt gyógyszerével hozzásegítik a Bethesda Gyerekkórházban fekvő kicsiket a gyógyuláshoz, és a jó kedélyük mielőbbi visszanyeréséhez. 

 Képek forrása: Piros Orr Bohócdoktorok Facebook-oldala