–

Jó ideje foglalkoztat már, miért van az, hogy a férfiak azt mondják: sosem fogják megérteni a nőket. Sokan azt hiszik, a két nem valójában egyforma, holott valójában rengeteg dologban éppen ellentétesek. A nők mintha értenék a férfiakat, de ők maguk viszont próbálnak olyanok lenni, mint a férfiak, és nem értik, miért nem boldogok tőle. Mintha ők sem tudnák, hogy természetüknél fogva mások.  

Aztán rácsodálkoztam valamire. Amíg felnövünk, iskolásként sok verset, elbeszélést, regényt olvasunk el kötelezően, melyeket férfiak írtak – férfiszemmel látva a világot, férfiaknak, férfiakról. Ha akadnak is olykor női szereplők, azokat az író, vagyis a férfi nézőpontján keresztül látjuk. Azt tudjuk meg, hogy ő mit akar tőle, mit gondol róla. Azt viszont majdnem biztosan nem tudhatjuk meg, valójában mit érez, mit él át az adott nő. Sőt, női szereplő legtöbbször csak a bonyodalom kedvéért van a történetben, (ha van egyáltalán), hogy legyen ki miatt összeveszniük a férfiaknak.

A versek közül sem emlékszem, hogy lett volna ilyen című: „Amikor megkérte a kezemet”. Vagy: „Gyermekem születésének története”. Történelemből is csak azt tudjuk, ki kit ölt meg és mikor, de hogy azt a férfit ki szülte, mit élt át, míg felnevelte, vagy hogy az a férfi kit szeretett, és az hogyan segítette őt az életével, arról a legritkább esetben szól a fáma.  

De nézzük csak, mik voltak a kötelező olvasmányok!

Általános iskola:  

Kincskereső kis ködmön – Kisfiú és férfi főszereplővel, férfi írta.

Tüskevár – Férfi írta, kizárólag férfiak és fiúk szerepelnek benne.

Pál utcai fiúk – Férfi írta, az egyetlen női szereplő Nemecsek anyja, aki egy árva jelenetben lázat csillapít.

Egri csillagok – Férfi írta, egy lány, Vicuska szerepel benne, őszintén szólva én ott raktam le a művet hatodikosként, mikor a harcok olvasásán még végigkínlódtam magam, de aztán hat oldalon keresztül temettek.

A kőszívű ember fiai – Férfi írta. Vannak férfiszemmel láttatott női szereplők. Sajnos képtelen voltam végigolvasni hetedikesként a művet, úgyhogy nincs pontos rálátásom. 

Légy jó mindhalálig – Férfi írta. Alig van benne női szereplő  

A középiskolaiak közül már nem emlékszem mindre, és ott már a tanárok is választhattak néha, de azért mégis néhány:  

Antigoné – Férfi írta. A női főszereplő öngyilkos lesz 

Édes Anna – A sokszereplős történelmi háttér és politikai cselekmények között a címszereplő cselédlányt kihasználják, teherbe esése mégis az ő szégyene lesz, amiért lenézik, és kiutat nem találva végül gyilkossá válik. 

Szigeti veszedelem – Férfi írta. Nincs benne női szereplő

Az öreg halász és a tenger – Férfi írta. Nincs benne női szereplő

Vannak azért kivételek is, mint például az Abigél, amit Szabó Magda írt, és nagyon érzékenyen jeleníti meg ezt a női történetet.  

Ám biztos vagyok benne, hogy ilyen egyoldalúan láttatva a világot, nem lehet egészséges lelkű nőknek és férfiaknak felnőniük, akik egymásban a másik felüket látnák, és tisztelni tudnák azt, ami a másik nemben szép, és őbelőlük hiányzik. A lányoknak tehát kötelező mindezt elolvasni, és senkit sem érdekel, hogy érdekli-e az a csatajelenet a könyvben. Ők nem mondhatják, hogy nem érdekli őket. És bár később vagy közben azért megtalálnak néhány „lányregényt”, azokat már a fiúk nem olvassák el, hiszen nekik nem kötelező. Ők bezzeg mondhatják, hogy nem érdekli őket a lányok világa. Mondhatják, de mit nyerünk ezzel?  

Paradox módon, ami az iskolában a lányoknak hátrány, az életben a fiúknak lesz az. A lányok a regényeken keresztül megismerik hogy gondolkodik, és hogyan érez a férfi.

Nekik később az lesz a problémájuk, hogy úgy próbálnak élni, ahogy a férfiak, mert ők szintén nem olvastak arról, mit éreztek, hogyan gondolkodtak a nők. És sok év kell, míg rájönnek, hogy ha a valódi természetüket hagyják előbújni, az teljesen másképp hat mindenre.  

A  fiúk viszont nem kapnak a nőkhöz használati utasítást női írásokon át, így felnőve úgy érzik, sosem fogják őket megérteni. Épp ezért javasolnám, hogy olvassanak nők által írt műveket! Egy háború, a hétköznapok harcai, egy szerelem, a férfiak, vagy egy élet létrejötte női lélekkel, női szempontból megírva és láttatva egészen más. Margaret Mitchell Elfújta a szél című írása nagyon jó kötelező olvasmány lehetne. Minden benne van, amin ember átmehet, háború, krimi, szerelem, harc az életért, becsület, csalárdság, halál. Mégis a nők szemszögéből láttatja a világot, a férfiakat, az eseményeket. Érdemes volna átgondolni, mit olvastatunk el kötelezően egy évtizeden át fiainkkal és lányainkkal egy olyan életkorban, amikor még annyira fogékonyak.

 Lévai Andrea

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/Adkasai