Két évvel tovább él, aki naponta fél órán át könyvet olvas – Nem mi mondjuk: a tudomány

–

Olvasás és fejlődés

„Ment-e
A könyvek által a világ elébb?”

– teszi fel a kérdést Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című versében, amire biztosan sokan emlékszünk középiskolából. Egymással versengő érvek léteznek arról, az írásbeliség talaján kialakult tudományos fejlődés mennyit „javított” az emberiségen, ezért ezt a Vörösmarty-mondatot csak egyfajta aspektusból közelítem meg;

vajon jobbá tette-e a világot az olvasás mint tevékenység?

A válasz legalább egy okból mindenképpen az, hogy: igen. Azt már a tudjuk a kutatásokból, hogy együttérzőbbé teszi az embert, ha történeteket olvas.

Talán ismerős az olvasónak az érzés, ahogy egy történet során elkezdjük a szereplők szemszögéből nézni a világot, és olyan szövetségre lépünk velük, ami miatt hevesen dobog a szívünk, ha őt üldözik, könnyes lesz a szemünk, ha őt hagyják cserben, és így tovább. Erre a nézőpont-azonosulásra nemcsak egy szereplő kapcsán vagyunk képesek, hanem párhuzamosan több karakterrel is. Ezt a folyamatot nevezik az „agy repülésszimulátorának” is. Vagyis egy olvasó agyában olyan életszerűen jelenhet meg a történet együttérzés és beleélés szempontjából, mint a tanuló pilóták agyában a repülés helyzete a képzésükre használt repülésszimulátorokban. Ennek eredményeként kimutatható, hogy aki rendszeresen olvas, nagyobb eséllyel segít másokon.  

Különösen érdekes megtapasztalni ezt olyankor, amikor egy kifejezetten ellenszenves főhőst ábrázol az író, és az olvasó mégis megérti, mit, miért csinál az illető, illetve hogyan vált azzá, akivé. 

Mindennek nyomán történetek olvasásán keresztül a számokon és objektivitásra törekvő híradásokon túl is ráláthatunk társadalmi folyamatokra, ez a rálátás pedig nagymértékű változásokhoz vezethet – akár össztársadalmi szinten is. Elég arra gondolni, milyen fontos szerepet játszott az irodalom a feminista mozgalmak sikerében például Virgina Woolf Saját szoba című könyvén keresztül, de azáltal is, hogy a nők egyenjogúságáért vívott harcukat olyan művelt nők kezdték, akik elsősorban nem a saját társadalmi rétegükhöz tartozó nőkért küzdöttek, hanem minden nőért, főképp a szegényebb sorú, nagyobb elnyomásban élőkért, akikről a kor viszonyai közt olvasmányaik, tanulmányaik során tudtak meg a legtöbbet. 

Olvasás mint út a lelki egészséghez

Sok dologra hivatkoznak úgy, mint a boldogsághoz vagy az egészséghez vezető útra, miközben ezek valójában abban segítenek inkább, hogy kevésbé legyünk boldogtalanok vagy betegek. Érdemes az olvasáshoz is innen közelíteni. Ugyanis azok közé a tevékenységek közé tartozik, melyekre mindkettő igaz: csökkenti a stresszt, és erősít olyan érzéseket, amelyek elősegítik a boldogabb, nyitottabb, a világgal nagyobb harmóniában élt életet. Az például tudományosan bizonyított, hogy aki képes együttérezni másokkal, boldogabbá válik. 

Ezen túl a világhírű magyar származású pszichológus, Csikszentmihályi Mihály kutatásai nyomán ismert az is, hogy az olvasás olyan figyelmet igénylő, mentálisan aktív tevékenység, amely hozzásegíthet a magyar tudós által leírt flow élmény elnevezésű érzéshez, vagyis egy tevékenységbe való, megelégedettséggel járó belefeledkezéshez, egyfajta energetizáló önfeledtséghez.

Több kutatás elkülöníti az olvasást a hedonista – pillanatnyi és azonnali elégedettséggel járó – örömöktől, és inkább egyfajta hosszabb távú befektetésnek tekinti egy kiegyensúlyozottabb életbe.

Ez reményt adhat azoknak is, akik eddig még nem találták meg azt a történetet, ami igazi örömforrásként hatott volna rájuk. 

Ezen túl az olvasást sikeresen használják étkezési zavarok, depresszió, és egyéb mentális nehézségek kezelésének részeként. Terápiás eszköz lehet egyedül és szervezett keretek között is. 

Olvasás és egészség

Ahogy a testedzést olyan „gyógyszerként” emlegetik, amely egyszerre csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések, a cukorbetegség, a depresszió és még számos betegség kialakulásának kockázatát, úgy az olvasás pedig olyan gyógyszernek mondható, amely egyszerre csökkentheti például a demencia, az Alzheimer-kór, a krónikus álmatlanság kialakulásának valószínűségét.

Feltehetőleg számos, az olvasáshoz kapcsolható egészségügyi előny abból származik, hogy, mint a Harvard Egyetem kutatásából kiderült, már napi hat perc olvasás jelentősen csökkenti a pszichés stresszt, így annak negatív egészségügyi következményeit is. Szóval immár a világ egyik legjobb egyeteme is igazolja örökifjú „barátnőmet”:

minden egyéb egyéni körülménytől (mint a pénzügyi- vagy társadalmi helyzet) függetlenül átlagosan két évvel tovább él, aki naponta nagyjából fél órán át könyvet olvas.  

Olvasni egy életen át

Ezért sem túlságosan örömteli hír, hogy világszerte egyre kevesebbet olvasnak a gyerekek. Erre megoldásként az iskolai kötelező olvasmányok korszerűsítését szokták javasolni szakemberek, és emellett hangsúlyozzák a szülői jó példa jelentőségét. A mintakövetés elméletét támasztják alá azok a vizsgálatok is, amelyekből kiderült, hogy a rövidlátás sok esetben nem feltétlenül genetikai okokból jelenik meg rövidlátó szülők gyerekeinél, hanem azért, mert az egész család sokat olvas. 

A motivációkutatásokat végző szakemberek nem javasolják az olvasás jutalmazását gyerekeknél, mert így mindig külső megerősítéshez kötődik majd a tevékenység, és kisebb eséllyel válik olyan szenvedéllyé, amely „önmagát jutalmazza".

Ha már a gyerekek motivációja, akkor szerintem fontos felismerni, hogy a míves szépirodalmi könyvek nem minden gyerek kedvét hozzák meg az olvasáshoz, akkor sem, ha a szülő nagyon szeretné, hogy gyermeke szépirodalmat olvasson. Viszont számos olyan gyerek- és ifjúsági könyv elérhető, ami egyszerre igényes nyelvezetű, okos, és a gyerekek számára is izgalmas.

Az egyik kedvenc gyerekkori könyvemet, Jacqueline Wilson Lola Rose-át például nemrég egy olyan kislánynál láttam viszont, aki semmilyen órát sem szeret az iskolában, de egy író hatására hajlandó olvasni, ennek pedig hosszú távú előnyei lesznek.

Az olvasóvá válás és a napi szintű, rendszeres olvasás minden életkorban előnyökkel jár.

Idős korban az olvasás csökkenti a gondolkodás lassulását, segít megtartani az emlékezőképességet, a döntéshozatali-, és kommunikációs képességet, miközben csökkenti a magány érzését is. 

Nem tudok annyit gondolkodni, kutatni és keresni, hogy találjak olyan mondatot, amely kellőképpen leírja, hogy mit mindent jelent számomra az olvasás. De legalább eljutottam az olvasás előnyeinek nulladik pontjához, ahhoz, ami miatt ez az egyik legfontosabb emberi tevékenység: ez pedig a helyzet, amikor egyszer csak ott van előtted egy könyvben egy érzés, egy gondolat, amit addig még magadnak sem tudtál vagy mertél megfogalmazni. És akkor – az írott szónak köszönhetően – egyszer csak megértesz valamit a világgal vagy önmagaddal kapcsolatban.

Az olvasás talán legjelentősebb tulajdonsága éppen az, hogy mindenki valósága a saját élményei, gondolkodása, érzékszervei révén születik meg, de olvasás közben „bejut” ebbe a valóságba egy másik, leírt valóság is. Ennek a kettőnek a kapcsolódásából pedig nagyszerű dolgok születhetnek. 

Baló Sára

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás:Getty Images/BraunS