Osváth Zsolt: Harminc fölött az ember elkezd rohadni, én is ezt érzem – Az élet sava Borcsa
„Ha már itt vagyok, megeszem, hoztam a számlatömböm is…” – mérte végig a számára eleinte cseppet sem vonzó hozzávalókat vendégem, Osváth Zsolt. De hogy végül sikerült-e kedvére való ételt készíteni belőle, vagy arccal a kassza felé táplálkozott, az csak a videó legvégén fog kiderülni. Miközben készült a mexikói inspirációjú, de egészségesebb étel (ahogy végül Zsoltival nagy nehezen sikerült definiálnunk ezt a sokszínű fogást), megbeszéltünk néhány főzőműsorba és kevésbé főzőműsorba való témát. Az öregedéstől a fogyókúra-versenyen és a konyhai gépek iránti rajongáson át eljutottunk a szülőkkel való kapcsolat felnőttkori rendezéséig, és egyáltalán odáig, hogy mit jelent a család fogalma annak, aki a gyerekkorának egy részét intézetben töltötte. A szép és kevésbé szép gyerekkori emlékek között szóba került az állandó spórolástól a fritőzben landoló rókáig sok minden, és végül kiderül, hogy Zsolt hogyan érez a karfiolrizsem iránt. Az élet sava Borcsa konyhájában Osváth Zsolt életében először (és talán utoljára) karfiolrizst eszik.
