–

Ha véletlenül lemaradtál az első évadról, AZONNAL pótold, mert már itt is van a második! Az első rész után te is rá fogsz csúszni, és nem fogod tudni megmagyarázni, hogy pontosan miért. Vagy legalábbis nekem szinte minden ismerősöm így volt vele, még az is, aki először fintorogva, eltartott kisujjal nyomta le a Play gombot.

A Love is Blind alapkoncepciója az, hogy harminc férfi és nő kezd el vakon randizni az úgynevezett kapszulákban, tehát két külön szobában, melyet egy-egy fal választ el. Elkezdenek beszélgetni, nagyon hamar, nagyon mély témákat érintenek, nincs kertelés, gyorsan kiderül, hogy kinek milyen traumái vannak, mit keres a társában, akar-e gyereket, hisz-e Istenben.

Felesleges is a forró kása kerülgetése, ide mindenki azonos céllal érkezett: megházasodni.

A résztvevők őszintén számolnak be korábbi kudarcaikról és csalódásaikról, és saját bevallásuk szerint mindannyiójuknak elege van abból, hogy a külsejük alapján ítélik meg őket. Bízva abban, hogy ha a fizikai megjelenés kikerül az egyenletből, őszintébben kapcsolódhatnak azzal az emberrel, akit valóban nekik szánt a sors, készek teljesen kitárulkozni és átadni magukat az érzéseiknek, melyek külső szemlélőként sokkolóan gyorsan alakulnak, és felfoghatatlanul intenzíven fejeződnek ki.

A párok tehát tíz napon át a kapszulákban randiznak, majd azok, akik szerelembe esnek, vakon eljegyzik egymást, és csak ezután találkozhatnak személyesen, hogy aztán néhány hét múlva egybekeljenek. Hitetlenkedve, mégis irigykedve néztem közel két évvel ezelőtt, hogy férfiak és nők zokogva, az érzelmektől túlcsordulva ölelgetnek egy falat, teljes meggyőződéssel bízva abban, hogy megtalálták életük szerelmét. Egyes párok pedig tényleg úgy rohantak egymás karjába, amikor végre megpillantották egymást, hogy a cinizmusommal és a könnyeimmel viaskodva kérdeztem magamtól és a legjobb barátnőimtől, hogy

„De ilyen tényleg létezik?”

A kapszulás blokk után a párokat elviszik kicsit lazulni Mexikóba, itt jön egy kis intrika, amikor a párok egymással, tehát korábbi randipartnereikkel is élőben találkozhatnak. Aztán a párok visszatérnek a való világba, megismerkednek egymás családjával, barátaival, kiderül, hogy ki mennyire – vagy épp mennyire nem – tudatos a pénzügyeivel, és végül oltár elé állnak, ahol van, aki igent mond, valaki pedig inkább elrohan. Tiszta dráma, nem?

Valahogy mégis működik

A Love is Blind első évadának érdekessége az volt, hogy 2018 vége felé forgatták, és a szereplőknek nem garantálták, hogy a műsor adásba fog kerülni, így aztán a többi valóságshow-val ellentétben a jelentkezők nem lehettek benne biztosak, hogy híressé válnak a szereplés révén, ez tehát másodlagos motivációként szolgálhatott csak. Végül a Love is Blind elstartolt a Netflixen, de a csak 2020-ban. Ebben az időszakban még nem arról volt szó, hogy a koronavírus késleltette a premiert, csupán a kísérletet kívánta igazolni az eltelt idő, azaz, hogy azok a párok, akik végül valóban összekötötték az életüket, másfél évvel később is együtt vannak-e még. És csodák csodájára, két pár még ma is, 2022 februárjában is együtt van. Durva, mi?

A szereplők milliós követőtábort szereztek maguknak, még azok is, akik végül nem is házasodtak meg a műsor végén, a szokásos szappanoperás motívumok itt is megjelentek, volt főgonosz és intrika, könny is dögivel, forgatókönyv és megírt jelenetek is biztosan, mégis, valahogy az egész pont amiatt lesz addiktív, hisz az benne a leghihetetlenebb, hogy mégis hihető az egész.

Elhisszük, hogy bár a körülmények mesterségesek és kreáltak, az érzések, a szereplők őszinték és valódiak.

Mert a szívünk mélyén, mindannyian szeretnénk hinni a szerelemben, és az előző évad bebizonyította, hogy van remény, vannak párok, akiknek tényleg sikerült. Ráadásul ne feledjük, ennek a műsornak nem volt tárgyi tétje, nem volt versenyhelyzet vagy többmilliós nyeremény. A kérdés az volt, hogy az ember megtalálja-e a társát, és ha nem, akkor „csak” annyi történik, hogy egyedülálló marad.

A cnbc.com Charly Lester szakértőt kérdezte arról, hogy van-e a realitása a műsor koncepciójának, figyelmen kívül lehet-e hagyni, hogy két ember hogy néz ki, és vonzódnak-e az ismerkedés elején egymáshoz. Lester a The Guardian és a Time Out lapok szerzője, alapítója a Lumen társkereső appnak, melyet ötven év felettieknek fejlesztettek, és olyan randiappos startupok tanácsadója, mint az Inner Circle és a RealMe. Szerinte

azok az emberek találhatják meg sikeresen a szerelmüket vakon, akik vagy idősebbek, vagy már sok tapasztalat – akár negatív – van a hátuk mögött, tehát egyértelműen tisztában vannak azzal, milyen társat keresnek, és ténylegesen vágynak az elköteleződésre.

Ha imádtad az első évadot, itt a folytatás

A második évad (spinoffként fent van a brazil és a japán széria is, ha valakinek semmi sem elég) három blokkban érkezik a Netflix kínálatába, az első öt rész február 11-én került fel, a következő négy 18-án, az utolsó epizódot pedig 25-én láthatják a nézők. Az első évad bevált receptjét követi minden tekintetben a műsor, amit egyetlen aspektusból sajnálok. Az ugyanis mindenképpen felróható a Love is Blindnak, hogy bár elméletileg pont a fizikai megjelenés hangsúlyosságát igyekszik visszaszorítani, arra azért nagyon gondosan figyeltek a készítők, hogy alapvetően csupa jó adottságokkal rendelkező résztvevőt válogassanak be.

A második évad első epizódjában még felsejlik a remény, hogy most talán izgalmasabb, őszintébb és bevállalósabb lesz a műsor, és esetleg nemcsak vékony, csinos nők és minimum átlagos, de inkább kisportolt testű férfiak alkotnak majd párokat.

Az eljegyzések után viszont világgossá vált, hogy ezt majd esetleg a harmadik évadban láthatjuk, aki korábban esetleg duci is volt, az mostanra bomba nővé vált, tehát egyelőre meg kell elégednünk azzal, hogy kulturális vagy vallási különbségek vannak a felek között.

Mindettől függetlenül, a Love is Blind messze kiemelkedik a Too Hot to Handle, a Love Island, a Nagy Ő, vagy a Három hónap jegyesség típusú műsorok közül, még akkor is, ha egy nyálas valóságshow-ról van szó. Mert ahogy mondtam, mégis őszintébb, mint, amit megszoktunk, és ez megmelengeti a szívünket – mert igenis ki vagyunk éhezve a romantikára és a felemelő történetekre. És most, ha nem bánjátok, megyek is folytatni a következő részt, mert már nagyon izgulok, hogy az a lány, aki otthagyta a vőlegényét Mexikóban, mert rájött, hogy neki inkább mégis egy másik pasi tetszene jobban – hiába kérték meg a jövendőbeli anyósa eljegyzési gyűrűjével –, végül mekkora szarvihart fog kavarni, és győz-e az igaz szerelem.

Imádom ezt a műsort, #sorrynotsorry.

Krajnyik Cintia

Képek: Netflix