A vágástól majd megerősödik! (Nem.)

Kiskoromban is elég vékony szálú hajam volt, anyukámnak pedig meggyőződése volt, hogy ha időről időre rövidre vágja, akkor majd jó sűrű hajkoronám lesz. Hiába van tele a fejem forgókkal, sokáig erőltettük ezt a kisfiúfrizura-vonalat. (A homlokközépig érő frufrura viszont semmilyen elfogadható magyarázatot nem találok.) Hogy ettől, vagy mástól, de tényleg egész sok hajam lett, ami, mondjuk, a hormonháztartásom felborulása nyomán mostanra igencsak megritkult, mindenesetre azt a lehetőséget teljességgel elutasítom, hogy újra próbálkozzam a rövidre nyírással, annak reményében, hogy visszakapom a régi sörényem.

Tóth Flóráéknál is hasonló volt a koncepció

„Az egész óvodás- és kisiskoláskorom azzal telt, hogy a szüleim szerint megerősödik a roppant vékony szálú hajam, ha jó rövidre vágják. Így harminc év távlatából kimondható, hogy ez nem működik, teljesen hiába volt utált fiús hajam, majd utált bilifejem éveken át. A hajam ugyanis ma is nagyon vékony szálú. Amúgy ez a frizura apukám műalkotása.

Éveken hittem, hogy azért olyan béna a hajam, mert ő vágja, aztán kiderült, hogy a koncepció rossz, a fodrász is pont olyan bénára vágta anyukám utasításai alapján.

Úgyhogy a lányaim annyira növesztik meg a hajukat, amennyire csak szeretnék.”

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Pichler Zsófiék is otthon vágtak hajat

„Nem mondanám borzalmasnak a frizurámat, de emlékszem, kb. ötévesen eldöntöttem, hogy én hosszú hajat szeretnék, addigra viszont a család képkereteiből számtalan ilyen bilifrizurás-frufrus fotó nézett vissza rám (persze a legtöbbön barátságosabban nézek, mint itt), ezért utólag tizenéves koromig haragudtam erre a frizurára. Anyukám sokáig próbálta otthon vágni a hajunkat a tesómmal, aminek néha egészen vicces végeredményei születtek, egérrágta frufruk és társai (bár valószínűleg nem segített a műveleten, hogy sosem maradtunk egy helyben). Egyszer addig próbálta egyenesre igazítani a frufrumat, amíg tövig vágta (erről szerencsére nem maradt fenn kép), ezen a ponton feladta, és elmentünk fodrászhoz. Azóta is hosszú hajam van, bár időről időre felmerül, hogy talán rövid frizurával kéne nyomulnom, de olyankor mindig ezek a képek jutnak eszembe…”

Filákovity Radojka és az öcsifrizura

„Íme, az én gyerekkori hajevolúcióm, ami remény és csalódás ciklikus váltakozását mutatja be. Az igazolványképemen még öcsifrizurával és fogatlanul vigyorgok, majd

anyukám eldöntötte – gondolom, miután túl sokan kérdeztek rá a nememre –, hogy vállalkozik a lehetetlenre: lányos hajat növeszt nekem. Így lett két csutka copfom az alig két szál hajamból.

Az eredményt elnézve, gondolom, rájött, hogy mindenkinek jobb, ha újra lekapják az egészet, így lett ismét öcsifrizurám. És mivel a remény hal meg utoljára, végezetül újra megpróbálkozott a hajnövesztéssel, aminek az eredménye ez a csodás bilifrizura lett (gondolom, Kleopátra-sérónak indult).”

Milanovich Domiék sokat kísérleteztek

„Az első egy elég jellegzetes kép a gyerekkoromból: anyukámnak sokszor úgy kellett becserkésznie, hogy meg tudjon fésülni. Én erre nem emlékszem, oviskoromra meg, azt hiszem, együttműködőbb lettem. A hajviseletemet később is főleg a praktikum jellemezte, hol copfom volt (sokáig fonott, ünnepeken szalagokkal), hol rövidre nyírva hordtam, hogy ne zavarjon a sportban. De azért próbálkoztunk átmenetekkel is, ezt láthatjátok a második képen (amin szülinapi ajándékokkal pózolok). Anyukám türelmesen tanítgatott, mi mindent kezdhetnék a hajammal, de totál reménytelen eset vagyok, azóta is max. beletúrok egy kis matt pasztával, és kész.”

Nyáry Luca mindenkire ráver

„Ezt a kört én nyerem. Tizennégy-tizenöt éves koromban valamiért a fejembe vettem (azt hiszem, ennek is egy Kardashian lehetett az oka), hogy a babahajaim igénytelenek és rondák, ezért megkértem a fodrászt, hogy szedje ki őket. Azon kívül, hogy semmi értelme nem volt, ezzel nem is volt baj, ámde két hónappal később, amikor visszanőttek, azt gondoltam, hogy

»pfff, ezt én is meg tudom csinálni«, és nekiestem egy borotvával a homlokomnak. Mondanom sem kell, túllőttem a célon, és kábé a koponyám közepéig visszaborotváltam a hajamat.

És valahogy még annak ellenére is azt hittem, hogy én vagyok a legjobb nő ebben a városban, hogy a barátaim rendszeresen úgy hívtak, hogy az »utolsó léghajlító«. 😂 Csak tavalyelőtt találtam meg a képeket, és döbbentem rá, hogy mennyire, mennyire borzalmasan néztem ki, amiért utólag nagyon hálás vagyok, mert ha most csináltam volna ezt magammal, ki se mernék menni az utcára. Ami pedig még jobb, hogy csináltam egy TikTok-videót erről a varázslatos frizuráról, amit 1,3 millióan láttak, szóval most már egy félországnyi ember röhöghet a nyomoromon.”

@spiritophile amikor en voltam az avatar #foryou #fyp #shesogone #rip #throwback #hungary ♬ Give us a cheeky follow if you use this sound - Lizzy

Deli Csenge is saját maga vette kezelésbe a tincseit

„Világéletemben szerettem volna frufrut, mert nagyon tetszett, de mindenki bénának tartotta a családban, aki döntést hozott a hajam formájáról. Így öntudatra ébredve, nagyjából öt-hat évesen, nekiestem egy papírvágó ollóval, és vágtam magamnak. Igen, kb. tíz szálból. Nagyon jó ötletnek tűnt, de csak ez az egy kép maradt mementóul erről a divatbakiról, anyáék aztán valahogy mindig ügyesen elcsatolták. Amúgy a frufrukérdés azóta is kísért, mert konkrétan egy repülőkifutó is elférne a homlokomon, szóval ki tudja, néhány hét múlva milyen frizurával állítok be az irodába. Nyugi, most mindenképpen felkeresek egy fodrászt.”

A frufruval DTK-nak is meggyűlt a baja

„A tizedik születésnapom alkalmából a szüleim jó ötletnek érezték Bundesliga-frizurát vágatni nekem. Ráadásul minősített eset: lásd a frufrumat, ami – ahogy annak idején Somogyban mondtuk – olyan, mint az ökörhugyozás (= girbegurba). Még szerencse, hogy Bandi már akkor is elképesztően cuki gyerek volt, anyai nagyapám pedig kiválóan hozza a szívdöglesztő Jávor Pál-i stilót, így valamelyest elvonják a figyelmet arról, amit a fejemen látni.”

Trembácz Éva Zsuzsa is öntudatra ébredt

Az első képen a hetvenes években gyakori bilifazon rövid frufruval, amibe szerintem nem igazán volt beleszólásom. Ha jól emlékszem, egyszer volt hosszú hajam, de anyukám egy pár zoknival lekenyerezett, és levágattam. A második képen már annál inkább az én döntésem eredménye látszik, amiről azt gondoltam, hogy roppant vagány vagyok és Nenára vagy C. C. Catchre hasonlítok. Azt persze nem tudom, hogy ebbe a koncepcióba hogyan fért bele a piros cipő–fehér zokni kombó. Mellesleg a kabát Kati barátnőmé, aki az NSZK-ból kapta. Anyukám nagyon ellenezte a tupírozást, ezért ezt a műveletet a lakás elhagyása után végeztem – általában a barátnőimnél. Valószínűleg anyukám először lát engem ilyen hajjal – harmincöt évnyi késéssel.”

Nektek van emléketek arról, hogy milyen volt a legszörnyűbb frizurátok?

Krajnyik Cintia