–

Pár napja dideregve konstatáltam, hogy sebességet váltott a szél, és a klímát is letekerte valaki, elkélne a sapka már, meg a kesztyű a fázós kezemre. Elő is szedtem a téli ruhákat, sálakat, kalpagokat, még muffot is találtam, de az nem kifejezetten kutyasétáltatáshoz való holmi. Kesztyűből viszont egyetlen párt sem, csupa szingli árválkodott a fiókban.

Első kérdésem tehát:

1. Hol lehet a fél pár kesztyűk otthona?

Talán van valahol egy kesztyűkommuna, ahová minden pár delegálja egyik tagját, míg a másik marad szegény gazdánál? Vagy a Pom Pom mesék Civakodó Cipőikreihez hasonlóan a kesztyűk is összevesztek nyáron a zsákban? Mi történhetett?

Nagyon megörültem egyébként, amikor a kupac alján felfedeztem két piros kesztyűt, rohantam is egyből az erdőbe a kutyával. Már jócskán eltávolodtunk a háztól, amikor rájöttem, habár a szín egyezik, a fazon nem, de tökmindegy: egyik se jön rá a kezemre, mind a kettő kisgyerekméret.

2. Hogy hol vannak a fél pár kesztyűk? Ott, ahol a fél pár zoknik!

Ezt vágta rá a kesztyűk miatti lamentálásomra egy Instagram-ismerős. És be kell látnom, van ráció a következtetésben: fél pár zoknikból is egy zsáknyit tárolok, várva a csodás fordulatot, de úgy tűnik, haza csak Lassie talál, a zoknik nem.

Utóirat: egy ismerősömnek elege lett a mizériából, és vett ötven pár egyforma, fekete zoknit. Az összes többit kihajította. Így most egy ideig nyugodtan kódoroghatnak a kósza példányok, mindig van helyettes.

via GIPHY

3. És mi a helyzet a dobozokkal?

Kérdezte a tesóm röhögve, amikor vázoltam a kesztyű- és zokniproblematikát. Majd emlékeztetett, hogy az anyukánkkal alkotott Bermuda-háromszögben közlekedő műanyag dobozoknak – hiába tartunk időnként cserebere napokat –, SOSINCS teteje. És gazdája, tenné hozzá az én drága Erika kolléganőm, aki egy hatalmas IKEA-szatyorban gyűjti a szerkesztőségbe vándorló, gazdátlan ételszállító dobozokat (némelyiknek van teteje is különben, nem tudom, ez hogy lehetséges), és időnként kiteszi a hordát a placcra, ilyenkor szabad einstandolni is.

4. A kulcsok is szívatnak bennünket!

Ebben egészen biztos vagyok. Házon kívül ragaszkodnak hozzánk, de ahogy belépünk a lakásba, rögtön nyomuk vész. Ha maguktól elő nem kerülnek egy nap (onnan, ahol ezerszer megnézted korábban), akkor keresztet vethetsz rájuk. Pótkulcsot tartani pedig nem katasztrófahelyzetekre készülve kell a szomszédnál, hanem pusztán magad miatt, mert kerítést mászni magas sarkú csizmában – vagy bárhogy – nem jó móka, ha az ember elmúlt ötéves.

Van egyébként egy házi bűnbakunk, úgy hívjuk: Valaki. „Valaki megint elhányta a kulcsot.” „Valaki lecsokizta a kanapét”. „Valaki bejött sáros cipővel…”

5. Kiugrasz a boltba tojásért, és mindent veszel, csak azt nem, amiért mentél

Ezt se értem. Feltűnik, hogy nincs otthon tejföl vagy vaj vagy olaj vagy bármi, és nagyon kellene a vacsorához. Veszel egy nagy levegőt, cipő vissza, kabát fel, irány a bolt! Amikor a két hatalmas cekkerrel hazaérsz, a homlokodra csapsz: csak azt az egy dolgot felejtetted el, amiért nekiindultál. De hát végül is mindegy, annyi mindent összevásároltál soron kívül, hogy csak nem haltok éhen.

via GIPHY

 6. És végül, de nem utolsó sorban: miért van az, hogy ha elromlik valami, akkor még két másik eszköz is feldobja a bakancsot rövid időn belül?

Ne mondjátok, hogy nem ismeritek a háztartási szentháromság-jelenséget! Én eddig bárkinek elmeséltem, hogy, mondjuk, elromlott a vízforraló meg a mosógép, biztos, hogy rávágta: „akkor még egy dolognak annyi”. És igazuk is lett. Szóval, ha van két kampec, árammal működő tárgy a háztatásban, akkor izgulok nagyon, hogy ne olyan valami adja meg magát az enyészetnek harmadikként, amit sokba kerül pótolni vagy javíttatni. Néha az is megfordul a fejemben, hogy földhöz vágok valami karácsonyra kapott, rém praktikus, sosem használt izét, hogy áldozatot mutatva az isteneknek, eltereljem a figyelmet fontosabb ingóságaimról.

 

No, és akkor ti jöttök! Ti mit írtok jobb híján a szellemvilág számlájára?         

Kurucz Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Anetlanda