1.

Egyszer a főnökömmel mentünk fel lifttel. Hat hónapos terhes voltam, ami egészen nyilvánvaló is volt (második gyerek, bahhh). Rajtam kívül volt még egy várandós  kismama, és egy hölgy, aki terhesnek tűnt. A főnököm alapból egy nagyon kedves asszony, szóval végignézett rajtunk, és azt mondta: „Ó, nézzétek csak, milyen bájos, ahogy itt álltok mind a hárman!” Mire a harmadik nő annyit mondott:

„Én csak kövér vagyok.”

2.

Valahová mentünk a feleségemmel.

Ő: Hogy nézek ki?

Barnás halásznadrág volt rajta, drapp atléta, azon meg valami barnás ing. Igyekeztem olyan hasonlatot találni, ami barna színű és cuki.

Én: Mint egy krumpli.

Ez az alapja minden egyes ruhával kapcsolatos kérdésének azóta. Igen, húsz évvel később is.

Ő: Úgy nézek ki ebben is, mint egy krumpli?!

3.

Pár évvel ezelőtt a feleségem a túlsúlyára panaszkodott. Pedig egyáltalán nem is volt túlsúlyos. Igyekeztem megvigasztalni, úgyhogy átkaroltam, és azt mondtam:

„ha vak lennék, tökéletes lennél”.

Nem pont az a reakció jött, amire számítottam.

4.

Örökbe fogadtak.

Egyszer, amikor rossz fát tettem a tűzre, képes voltam azt mondani az anyukámnak, hogy nem szidhat le, mert nem ő az igazi anyám.

Ahogy erre reagált, az arckifejezése rosszabb volt, mint bármilyen büntetés. Azonnal megbántam.

5.

Azt mondtam egy rakás kisgyereknek az udvaron, hogy „képzeljétek csak, vannak emberek, akik megeszik az olyan csigákat, mint az ott, ni!”.

Utána meg rohangászhattam fel-alá, mint a mérgezett egér, hogy megakadályozzam a gondjaimra bízott gyerekeket a csigák bekebelezésében.

6.

Gyakorlati vizsgán voltunk, és a tanár szeretett volna minket megnyugtatni, úgyhogy azt mondta: „csináljatok úgy, mintha itt se lennék”.

Mire én:

„Mekkora seggfej a tanár!”

7.

Egyszer rajtakaptam a feleségem, amint cukorkát szopogatott.

És megkérdeztem, hogy áll a diétájával…

8.

Pár napja épp a nagybátyám temetésére készülődtünk, és azon tanakodtunk, vajon ki jön még el a családból. Anélkül, hogy gondolkodtam volna, azt mondtam: „Kíváncsi vagyok, vajon Pista bácsi ott lesz-e?”

Pista bácsi, akinek a temetésére indultunk épp. Hogy mi a francért kellett nekem épp ezt mondani?!

9.

Apám új barátnője épp a válóperének körülményeit ecsetelte, szóval lazán megkérdeztem, hogy akkor így, hogy együtt vannak, apám is el fog-e válni. Furán nézett rám, és azt mondta:

„Drágám, hiszen ő már elvált.”

Ami nem volt igaz. A szüleim évek óta külön éltek, de hivatalosan nem váltak el. A barátnő nem volt kifejezetten boldog, hogy ezt épp tőlem tudta meg.

10.

Anyukám kórházban volt. Mint később kiderült, végleg. Akkor még csak rosszul volt, de nem annyira rosszul. Saját szobája volt, amihez tartozott egy kicsi kert is. A kertben pedig élt egy gyíkocska. Anyukám egész napokat el tudott a gyík figyelésével tölteni, és amikor meglátogattuk, elmesélte nekünk, miket csinált az állat egész nap. Még a szeme is felragyogott, amikor a kalandjairól beszélt!

Egyik nap, amikor mentem a kórházba, észrevettem, hogy a szerencsétlen gyíkot elütötte egy autó, ott feküdt a parkolóban holtan. Amikor meglátogattam az anyukámat, nagyon szomorú volt, mert egész nap színét sem látta a kis gyíknak. Úgyhogy mondtam neki: „Ja, tényleg, láttam szegényt a parkolóban. Nem fog visszajönni, elgázolta egy autó.”

Amint ezt kibukott belőlem, legszívesebben visszaszívtam volna a szavaimat. De már nem lehetett.

Teljesen összeomlott. Összevissza hadováltam, hogy talán mégiscsak egy másik gyík volt, az övé majd biztosan vissza fog jönni, de semmire sem mentem vele. A baj megtörtént.

Az anyukám egy héttel később meghalt. Három hónapja volt kórházban, mindenki azt gondolta, hogy már jobban van. Mégis meghalt. Azt mondták, feladta a harcot.

Ez 1996-ban történt. Huszonkét éve. De néha még mindig úgy ébredek, hogy ez jut az eszembe.

Még mindig kiráz a hideg, ha belegondolok, mennyire ostoba voltam.

Most ötvenéves vagyok, de soha nem fogom tudni megbocsátani magamnak azt a hülye kijelentést. Sírok, valahányszor erre gondolok.

Fiala Borcsa

 

Forrás: Reddit 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/Photo by Rafa Elias