–

Egy szakítást követően kezdtem el pár éve futni, annyira padlóra vágott, hogy egy hétig csak a plafont néztem. Egy haverom rángatott el, azt mondta, a testem elkezdi majd termelni az endorfint, és az nekem jó lesz. Egy idő után tényleg jó lett. Egy év múlva lefutottam a tíz kilométert. Majd meghaltam, utána két napig feküdtem kiterítve, de sem előtte, sem utána nem voltam annyira büszke magamra, mint akkor. Írtam könyvet, ami fél éve bestseller, megtanultam a spanyol subjuntivót, egy csomó olyan dolgot csináltam, amire büszkének kellene lennem, de én csak a lefutott tíz, majd tizenhárom, majd tizenöt kilométeremre voltam büszke. Ez ad most erőt és motivációt az edzéshez. Különben már feladtam volna.

0. alkalom: Első találkozás az edzővel
Tizenegyre vár. Megnéztem a fotóját a konditerem honlapján. Impresszív önéletrajz: testnevelési egyetem. Tipikus alfahím-fajta, én maximum béta mínusz lehetek mellette. Korábban érkezem. Fitneszmagazinokat lapozgatok, ahol tökéletesre Photoshoppolt fitneszmodellek mesélik el a tökéletes hasizom titkát. Reménykedem, hogy az edző nem veszi észre, mennyire kínosan érzem magam. Ez a konditerem nekem szűz terep. Valószínűleg észreveszi, nem én vagyok az első irodapatkány kliense. Érti, miről beszélek, nem ítélkezik, nem fitymál le, elhiszem, hogy vele menni fog. Megbeszéljük, hogy két nap múlva felméri az állapotomat. Vigyek tornacuccot.
Tornacucc. Oké. Elmegyek bevásárolni, és egy párizsi hétvége árát hagyom a plázában.

1. alkalom: Állapotfelmérés.

Már előző este elkészítem az edzős dolgaimat. Anyám milyen büszke lenne rám! Évekig azzal kínzott, hogy már este pakoljam össze az iskolatáskába a könyveket, füzeteket. Képtelen voltam rá. 

Reggel persze elalszom. Bekenem magam lóbalzsammal, ami felmelegíti a mozgáshoz nem szokott izmaimat. Késve érkezem a konditerembe, szaladok átöltözni, és ott derül ki, hogy a tornacuccom helyett azt a táskát vittem magammal, amiben a hajléktalanoknak összekészített ruháim voltak. 

Első edzés kuka. A lóbalzsamtól ver a víz, otthon a tornacuccos zsákba pedig beköltözik Erzsikém. Minden macskaszőrös lett, még a cipőfűző is, mert a művésznő épp gardróbot cserél, azaz vedlik.

2. alkalom: Állapotfelmérés reloaded

Nem bízom a véletlenre. Miután ragasztós hengerrel bemelegítek, azaz rutinosan macskaszőrtelenítek, már otthon tornacuccba öltözöm, csak a cipőt veszem át az öltözőben. Délelőtt tizenegyre kell érkeznem. A termen át az edző irodájába megyünk, ahol rá kell állnom zokni nélkül egy gépre, ami megméri a zsíromat. Nem értem, hogy csinálja ezt, de oké. Kiderül, hogy nincs zsírom. De izmom se. Ezt az edző mondja. Nem így, hanem nagyon tapintatosan, de lefordítom magamnak. Fel kell vennem egy pulzusmérőt, csinálunk mindenféle gyakorlatot, és boldog vagyok, hogy mindent megcsináltam úgy, hogy nem lettem közröhej tárgya. Másnap izomlázam van, pedig még nem is élesben megy a móka. Várom, és elhiszem, hogy fél év múlva strandképes leszek.

3. alkalom: Súlyzós guggolás

A teremben alfahím-találkozó van. Tetovált testépítők emelgetnek szériában olyan súlyokat, melyek látványától is sérvet kapok. Legszívesebben elmenekülnék, de kifizettem előre 12 alkalmat.

Nézem magam a tükörben: tulajdonképp nincs velem semmi baj. Januárban Thaiföldön bármelyik korombeli apukánál jobban néztem ki a strandon.

Nincs időm sokat gondolkozni, az edző nem hagy. Figyel, számol, majd közli, hogy „Pihen!” Akár egy őrmester, de ha ez kell ahhoz, hogy jól nézzek ki, akkor legyen így.
Az edzés végén úgy megyek le a lépcsőn, mint az a beteg, aki az epidurális anesztézia után újra járni kezd. Ez a súlyzós guggolás eredménye, amitől állítólag kigyúrt lesz az ember combja és a feneke. A Szex és New York jut eszembe. Az a rész, amikor Samantha összejött egy öreg fickóval, akinek löttyedt volt a segge. Nem akarok ilyet! Soha! Bátorítólag elmondják, hogy másnap ennyire sem fogok tudni járni. Igazuk lett, mert már este kapaszkodnom kell a lépcsőkorlátba lefelé menet.
Állandóan éhes vagyok, ám másnap, amikor sütit viszek a kollégáimnak, megállom, hogy magamnak ne vegyek. Büszke vagyok magamra. A süti cukor, százmilliós glikémiás indexszel. Az edző megmondta!
Este megnézem a macska combjait. Egész nap döglik, mégis olyan combizma van, hogy a magassága hússzorosára is könnyedén felugrik. Genetika.

– Rohadj meg! – mondom a macska szemébe, majd nagypapa üzemmódban elaraszolok az ágyra, és huppanva eldőlök.

4-5-6. alkalom: Megnőttem? Ja, nem!

Kilencre járok heti háromszor. Szerencsére otthonról dolgozhatok, én osztom be az időmet.
Mindennap hétkor csörög az ébresztő, a macska kezdetben nem érti, miért kap ilyen korán reggelit, de legalább nem reklamál.
Nehezen mozgok, fáj leülni a vécére, fáj felállni, minden fáj. Próbálom magam kifordítani a tükör előtt: teljesen rendben van a seggem, de húsz év nagyon hamar elmegy, és nem akarok olyat, mint annak a pasinak a Szex és New Yorkban. Ez motivál.
Ma dedikálni megyek, előveszek egy pulóvert, nagyon feszül, alig jön rám.
– Biztos az izmaim nőttek meg! – örülök magamnak.
Aztán rájövök, hogy túl meleg vízben mostam a mosógépben, és összement.
Ez is megy a hajléktalanoknak, én pedig megiszom egy fehérjeturmixot, és folytatom.
Talán egyszer élvezni fogom.

Homonnay Gergely

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/vladans