4+1 ötlet, amivel sokkal jobb lenne a mozizás

–

Ahogyan Fiala Borcsa, főállású mozimizantrópunk is írta korábban, ahogy nincs popcorn kóla nélkül, úgy moziélmény sincs hangosan beszélő, fura arcok nélkül. Ők azok, akik képesek a vígjátékok alatt hangosan sóhajtozni, hogy: hát, ez a rájen goszling milyen szép szál fiú, de hazavinném!

Ez a nemzetkarakterológiai élmény mindenkinek, ha kéred, ha nem. Hálásak lehetünk nekik, hogy egy olyan pocsék filmet is képesek feldobni az audiokommentárjaikkal, mint A szürke ötven árnyalata. Szóval nem ér szidni őket!

A plázamozik bioszféráját tovább árnyalva, ahogyan a színházi kultúrából is egyre inkább kikopni látszik az etikett, úgy a mozikban is egyre több a táskában becsempészett KFC-bödön és csilis csirkeszárny.

Persze ez nem mindig, és nem mindenhol van így. Aki volt már art moziban, filmfesztiválon, filmhéten, esetleg díszbemutatón az tapasztalhatta, hogy sokszor teljesen más szokásjog honosodott meg, mint amihez hozzászokhattunk a mindennapokban. Egyfajta tiszteletteljes, emelkedett hangulat lengi körül a filmszínházas vetítéseket, ami oly’ szívmelengető tud lenni. Most, hogy itt a Filmhét, elábrándoztam, milyen is lenne egy olyan alternatív világban élni, ahol másféle filmszínházas szokások honosodtak meg.

1. Reklám helyett, rövidfilm

Épp, hogy kényelmesen elnyújtózol a székben, kezedben popcorn-kóla, telefon repülőre állítva, és készülsz már a filmelőzetesekre. A reklámok helyett viszont Kautzky Armand lépne szmokingban a színpadra, köszöntené a tisztelt nézőközönséget (mondjuk, a méltán híres Star Wars soron következő része előtt), beszélne a rendezőről és a szereplőkről, röviden megalapozva a hangulatot a következő néhány órás filmélményhez.

Minimális reklámblokkal vagy anélkül, esetleg filmelőzetesek helyett egy rövidfilmmel kezdődne a mozizás. Erre nem is olyan rég volt példa, amikor a Michael Fassbender főszereplésével készült Franket a hazai mozikban egy – a film hangulatához illő – rajzos animáció előzte meg.

 

2. Kapitány, kapitányom!

Személy szerint egyszer már átéltem, milyen lehet ebben az alternatív világban lenni. Két alkalommal is sikerült úgy beülnöm egy-egy blockbuster filmre, ami tapssal végződött.

Életem első feliratos moziélménye A gyűrűk ura volt valamikor a kétezres években. A közönség soraiban – számomra akkor teljesen meglepő módon – szinte csak külföldiek foglaltak helyet. Fogalmam sincs már, hogy milyen nemzetiségű volt a közönség, az viszont teljesen beleégett az emlékezetembe, amikor az utolsó képkockához érve ahelyett, hogy elindult volna mindenki a kijárat felé, a közönség ülve maradt egészen a stáblista végéig. Ott ültek, és a főszereplők, alkotók neveit is megtapsolták. Orlando Bloomnál szó szerint sikoltoztak – csoda, hogy a bugyijukat nem vették le a nők, és nem dobták neki a vászonnak... a telefonszámukkal együtt.

Hasonlót tapasztaltam annak idején a filmünnep alatt, csak akkor magyar közönséggel: a Becstelen Brigantik alatt tapsolt állva a közönség.

3. Elemezz, mintha nem lenne holnap

Ha már ebben az alternatív világban kalandozunk, akkor mindenképp megoldást kell találnunk a szófosó filmkritikus haverok jelenségre is. Ha neked is van legalább egy olyan haverod, aki minden közös mozizás után élvezettel cincálja szét az előző filmélményt, akkor sorstársak vagyunk. 

Megoldásként természetesen nem a szájzárra gondolok, hanem, mondjuk, egy kerekasztal-beszélgetésre. Milyen jó is lenne, ha a film hatása alatt álló emberek ahelyett, hogy egész este neked panaszkodnának, produktív módon egymással beszélhetnék meg a gondolataikat, méghozzá jóféle hazai filmkritikusok moderálásával. Én tökre élvezném, pedig nem tartozom a filmelemzők osztályrendjébe.

4. A néző szívéhez a gyomrán át vezet az út

Ami határozottan jobb egy filmszínházban, az az ételválaszték. Életem egyik legjobb moziélménye a szó szoros értelmében nem is egy klasszikus filmszínházhoz kapcsolódik, hanem egy kertmozihoz, pontosabban a Szimpla Kert mozijához. Egy nyári hétköznap este beültünk az Üvegtigrisre két csomag kesudióval és egy pohár sörrel. Annak ellenére is élveztük, hogy már csak az első sorban lévő kerti székekre jutottak helyek, hiszen mindenünk megvolt. Úgyhogy csak azt tudom mondani: le a konvenciókkal! Éljen a sörözés, fröccsözés, a kifogyhatatlan mennyiségű pogácsa, szendvics, bécsi perec... és természetesen a kesudió.

+1 

Lazább európai tagállamokban, mint Franciaország, a magyar filmszínházaknál jóval őrültebbek a szokások. Egy francia animációs filmfesztivál tradicionális szokása szerint a nézőközönség a szórólapokból papírrepülőt hajtogat, majd megpróbálja eldobni a vászonig. Az erkölcsi győzelem azé, akinek a repülője egészen a vászonig eljut.

Annecy 2016 - Paper plane attack tradition https://t.co/g7Nfm3WKr6 pic.twitter.com/b6YBKsNFg3

— Catsuka (@catsuka) June 14, 2016

Szőcs Lilla

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/lolostock