7 sofőrtroll az utakról, akiket te is jól ismersz
„Bocs, ma nagyon sokat kellett az autóban ülnöm, és kiszakadtak belőlem ezek a kis monológok" – írta a cikk szerzője, amikor elküldte az alábbi szöveget. Az egyébként kivételesen türelmes, békés, derűs lelkivilágú Csáky-Nagy Krisztinának rendesen eldurrant az agya a budapestiek közlekedési kultúrájától – vagy épp annak hiányától. Akinek nem inge, ne vegye magára, a többiek meg igyanak egy bögre levendulateát indulás előtt. Vagy kamillát. Vagy mit.
-
1. A fenékbetolós
Nyomom, nyomom, ráállok, teljesen a fenekére. Nem érdekel, hogy nem tud haladni, miért nem tud, én tudnék. Inkább totál odatolom a kocsim orrát. Az ő fenekébe. Megtehetem, mert sietek. Nem érdekel, hogy ő is siet. Én beleállok az autója végébe, hogy érezze, szinte hozzátapadok, lásson engem minél közelebbről, amikor a visszapillantó tükörbe néz. Nem érdekel, hogy egy-két-három gyerekfej látszódik a hátsó ülésről, tanuljon tőlem az a kölök, így kell élni. Tolom, mert erősebb vagyok, nagyobb az autóm, szebb, drágább. Meg amúgy is, férfi vagyok, érezze az erőmet. Lehet, hogy nő vagyok, de akkor is van erőm, és tolom. Meg nem is biztos, hogy nagyobb, szebb, drágább az autóm, mindegy, csak tolom, tolom…
2. A pofátlanparkolós
Ide parkolok, ez jó lesz, mert ez van közel az áruházhoz. Láttam az óriásplakáton, hogy nyolcvankilenc forint a BeerBier sör, veszek egy rekesznyit. Látom ám, hogy az a másik is parkolni akar, na, hoppá, így járt, én állok be. Jó közel a másik autóhoz, nehogy ki tudja nyitni az a másik az ajtaját. A fenét, átállok inkább arra a közeli, tágas helyre, ja... hogy ez a gyerekes családoknak van. Nem érdekel, nincs gyerekem, ja... van, csak otthon hagytam, akkor is állhatok itt, jogom van hozzá. Ja, ez nem is a családos, ez a mozgássérült. Nem érdekel, ide most beállok... és kész. Vár a söröm…
3. Az indexminek
Itt kell kikanyarodnom a körforgalomból, meg is teszem. Nekem találták ki a körforgalmat, száguldhatok keresztül az országon. Mesélte a szomszéd, BB, átjár Burgenlandba Burkolni, hogy ott nem lenne ilyen nagy a szám, ő bizony lelassít. Én aztán nem, és az irányjelző karhoz sem nyúlok, mi a fenének terheljem a pénztárcámat, a múltkor is cserélni kellett a jobboldali égőt. Tudnia kell a szemközti sávban várakozónak, hogy itt akarok kikanyarodni, mindig itt kanyarodom ki a körből…
4. A dudaimádó
Nyomom a dudát, mióta beültem a verdámba, harmadszor. Nem értem ezeket ma, miért csökkenti a sebességét, menjen már, hát nem hiszem el, hogy le kell lassítani, sőt... meg kell állni egy zebra előtt, épp most, várjon az szerencsétlen gyalogos, majd átmegy, ráér, én meg sietek, akarom mondani, sietnék. Megint lassít ez a béna, nyomom a dudát, nyomom a gázpedált, nem értem, miért kell ennyire kikerülni azt a nagy terepjárót... és közben lassítani. Tuti, hogy nő…
5. A csakazértsemsorbanállós
Megyek ezerrel a sor mellett a jobboldali sávban, majd a végén, ahol becsatlakozik a másikba, betúrom a kocsi orrát, mindig beenged egy lúzer. A lúzer, aki kivárja a maga sorát, tiszta bolond, minek állni ott háromszáz métert, amikor előre is lehet menni, és kikerülni ezt az egész bagázst. A lúzer mi a fenéért fénykürtöl, sosem köszönöm meg, ha beengednek. Velem ne kezdjen ki, inkább megyek direkt lassan, jól megszívatom…
6. A bárholmegállós
Na, most megállok, itt a jól bevált helyen. Mit helyen, a helyemen. Beugrom egy pohár kávéért. Menő vagyok, ez egy trendi kávézó, villogok majd az elvihető pohárral, úgy tartom a markomban, hogy lássák a szomszéd autóból, amikor araszolok a körúton, hogy én ezt is megengedhetem magamnak. Persze csak akkor, ha nem fizetek a mobilparkolásért a sarkon, inkább leszúrom ide a verdát, erre a fehér csíkos területre. Nem értem, miért nem fér el a villamos…
7. A mindenkinélmenőbbmotoros
Száguldok két keréken, cikázok az autók között. Mire jó ez a totyogás már megint, hány órát kell még a dugóban araszolni, mire rájön ez a sok autós, hogy gyorsabb a motor. Itt vagyok például én, nemrég vettem ezt a szürke soklóerőst, hozzá passzol a motoros szerkóm és bukósisakom, mert az életemre azért figyelek. Nem is akármilyen a szerkó, szürke, kicsit grafitos árnyalat, a sötétebb fajta. Jaj, megvan: aszfaltárnyalat. Így jobban passzolok a forgalomhoz. Szinte eggyé olvadunk. Slankít. Totál sovány a sziluettem. Nem is értem, miért nem vesznek észre az autósok, pedig én mindent látok…
Csáky-Nagy Krisztina
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Kichigin