-

Budapest gyönyörű város, remek terepe lehetne annak, hogy közel kétmillió elégedett kerékpáros otthonává váljon. Hogy ez mégsem így alakult, arról azt hiszem, nem elsősorban a bringások tehetnek. A problémának, nekem elhihetitek, több oldala van, mint egy konvex poliédernek.

Fából vaskarikát

Egyrészről ott vannak a bicikliutak, melyeknek jelentős része a nomen est omen rendezőelve mentén kerültek kialakításra. Csak rácummantott a dörzsölt városvezetés egy bringaút-jelet a járdára, vagy az úttest egy adott szakaszára: és voilá, máris itt van a frissen átadott több száz méter a kerekezőknek, lehet jönni örülni!

Csak hát, nem biztos, hogy ettől az a forgalmas útszakasz majd rögtön képes lesz bicikliútként funkcionálni. De az ötlet mindenesetre valóban nagyon spórolós, amellett, hogy mélyen elgondolkodtató...

Nekem például rögtön eszembe is jutott, mekkora királyság lesz már, amikor majd magamra mázolom, hogy „Európa legbombázóbb teste”, ha csak ketten is beszopják, már tök jól jártam. Így viszont a bringások gyakran találják magukat a gyalogosok vagy épp az autók közé terelve, túlélésük a természetes szelekcióra és gyors reflexeikre van bízva.

Azért te csak ne hagyd, hogy kerekezős kedvedet szegje a helyenként alkalmatlan bringaút, hiszen cangázni tényleg csudaklassz dolog! Tekerj csak bátran, de óvatosan! És hogy valóban ne érjen semmi bántódás, engedd meg, hogy bemutassam az utakon közlekedő társadalom néhány kiemelkedő elemét, akikkel garantáltan összehoz majd a sors, miközben biciklizel (jó eséllyel a kerékpárúton) – és akiknek a közelében jobb, ha egy fokkal körültekintőbben tekersz a biztonság kedvéért:

1. A díszsportoló

Valószínűleg jóval több pénzt költ a bringás felszerelésre, mint a nőjére. Gyorsaság- és vitál-kapacitásbeli hiányait profi felszereléssel pótolja. Indulás előtt domborodó sörhasa alá pattintja a térdig érő latexet, majd felpattan márkás vasparipájára, hogy a hasonszőrű haverokkal férfias sportnak álcázott tevékenységgel karikázzon – persze szigorúan egymás mellett kvaterkázva. Hiszen ha libasorban mennének, akkor egyrészt nem tudnák jól kitárgyalni, ki mennyire frankót domborított az irodában, másrészt véletlenül még mások is elférhetnének mellettük... vagy horribile dictu leelőznék őket!!! A díszsportoló egész héten hajtja a karriert, hétvégén inkább lazítana. Így persze a budai garzon áráért vásárolt vérnyomásmérője csak akkor mutat értelmezhető adatot, amikor végre megpihen a Római-part egyik könyöklőjénél fröccsözni.

2. Az andalgó

Nem feltétlenül ő tehet róla, ha útban van a mellette evickélő kerékpárosoknak. Hiszen a járda, ahol épp a blökit levegőzteti, nemrég még csak az övé volt. Az meg már nem az ő baja, hogy hirtelen egy huszárvágással elfeleződött a sáv, emiatt onnantól nemcsak osztozkodnia kell, de aggódnia is, nehogy a véletlenül kilógó testrészeit legyalulja egy-egy sebesebb cangás. Az ilyen osztott konstellációkban aztán könnyen előfordul, hogy míg a kedves gazdi a maga részén bandukol gondolataiba merülve, közben a kutyus a póráz másik végén a bringaút ellentétes oldalán kacsázik. Az eb méretétől is függ, hogy egy ilyen találkozáskor a kutya... vagy a bringás lő-e ki parittyaként...

3. A vérprofi

Ő a királya a város dzsungelének. Ügyessége és balansza új dimenziókba emeli a kerékpározást. Technikája egy japán sushi-mesterhez hasonlatos, csak neki nem a kés a meghosszabbított keze, hanem a bicikli válik a testének elválaszthatatlan részévé. Valószínűleg hamarabb tanult meg kismotort hajtani, mint járni, és már egész kicsi korában prímán tekert oldalsó kerekek nélkül is. Nincs szüksége sem fékre, sem méregdrága bringára, bármelyik fapados öszvér vasparipává válik alatta. A piros lámpánál nem áll meg, soha nem teszi le a lábát a talajra, és semmilyen körülmények között nem száll le a nyergéből. Igazi Jedi mestere a kerekezésnek, a nála ügyetlenebb biciklisekhez, vagy épp az autósokhoz, gyalogosokhoz azonban nem sok türelme van.

4. A házmester

A népnevelést hivatásának tekinti, szent meggyőződése, hogy mindenki hülye, csak ő helikopter. Kézzel-lábbal mutogat, odakiabál, és beszól, ha épp úgy érzi, rossz sávban, helytelen tartással, nem a megfelelő tempóban, irányban, időben, ruhában vagy ritmusban haladsz, még akkor is, ha ezt a saját testi épséged, és a rosszul kialakított kerékpárutak miatt teszed is. Kéretlenül el- és kiigazít bárkit, önkéntesen terelgeti a forgalmat.

5. Az autós

Minden ember két lábon jár, ezt még egy bölcsődés is tudja. Ergo: a bringás nem is ember – jut a nyilvánvaló logikai következtetésre. A nememberekkel szemben pedig nyilván nem szükséges betartani az olyan blődségeket, mint a KRESZ, a jobbkéz-szabály vagy indexelés. Minden tőle telhetőt meg is tesz a kerekeken guruló izék ritkításáért, tanulják csak meg szépen, hogy rendes ember autót vezet, és nem kerékpárral jár.

 

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/Viktor Keri