Málnaálom – Durván finom desszert

–

Szentesi is megmondta, a szabadföldi málna nem olyan, mint a városi ehetetlen, nekem is van egy nénim a piacon, aki esküszik, hogy hajnalban szedi a málnát a kertjében. Bejáratott néni, bejáratott málnával, én tőle veszem a kerek, feszes szemeket – amiket aztán a kislányom első málnaszezonja elsöpört, mert tonnaszámra fogyasztja. Végül a krém a maradék, nyomorodott darabokból készült, de sebaj, így is finom. Ez az a krém, ami tölteléknek is jó például tortába, palacsintába, esetleg tejszínhabbal keverve málnahabnak, cupcake tetejére... vagy csak önmagában, kanállal. Tulajdonképpen nem egy különleges dolog, annyi a plusz benne egy sima málnaszószhoz képest, hogy adok hozzá egy kevés kukoricakeményítőt, amitől nem lesz annyira folyós, és könnyebb vele dolgozni. Ja... és hát igen, van benne egy kis testépítés is.

Nem macerás

Aki ismer, tudja, hogy szeretem az egyszerűbb végén megfogni a főzést (is), és nem szeretem a soklépéses, pepecselős mutatványokat. Különösen utálom a passzírozást, mert mindig ínhüvelygyulladást kapok tőle, de mivel tudom, micsoda különbség egy krémlevesnél, ha az ehetetlen rostok kimaradnak az ételből, ezt a lépést ritkán hagyom ki. Na, így vagyok ezzel ennél a málnakrémnél is. Persze, jó dolog málnamagokat piszkálni naphosszat az ember fogai közül, de valahogy azt gondoltam, hogy most inkább mégse, úgyhogy aki egyetért, csinálja utánam, akinek mindegy, használja egészben a málnát. Emlékszem, az eredeti receptben azt olvastam, a málnát még nyersen át kellene passzírozni a szűrőn, így is lehet. És lehet a kész krémet is, nekem ez valahogy jobban fekszik. A másik változtatásom, a cukor mennyisége: 35 dekához tíz deka cukor nekem émelyítően édes, úgyhogy én nyolc, még inkább hat-hét dekát javaslok, mert szerintem a málnában pont ez a savanyú édesség a jó.

És most, tadadadam! Durván jó desszertet ajánlok pont ezzel az egyébként is durván jó málnakrémmel.

Csokis palacsinta málnakrémmel. De nem úgy csokis, hanem maga a tészta is kakaós. És akkor még a csokiszósz is... és akkor... elájulsz.

A málnakrémhez

35 dkg málna

8 dkg cukor

1 evőkanál citromlé

2 csapott evőkanál kukoricakeményítő

A palacsintához

4 tojás

2 ½ dl tej

8 ½ dkg liszt

4 evőkanál kakaó

2 evőkanál cukor

vaj a sütéshez

A csokisziruphoz

15 dkg barnacukor

15 dkg cukor

12 dkg kakaópor

2 ½ dl víz

1 evőkanál vaníliakivonat

A málnát keverd össze a cukorral és a citromlével, majd szórd meg a kukoricakeményítővel. Közepes lángon kevergesd, míg el nem kezd bugyborékolni, majd várd meg, míg besűrűsödik. Passzírozd át egy szűrőn, és tedd jól zárható üvegbe. Tartsd hűtőben. Nagyjából két deci lesz belőle.

A palacsinta francia crêpe, kicsit más, mint a mi magyaros palacsintánk, de a lényeg ugyanaz: a hozzávalókat alaposan keverd össze, majd nagyjából egy evőkanál vajat hevíts fel egy palacsintasütőben, süss palacsintákat. Körülbelül hét-nyolc palacsintára elegendő ez a mennyiség.

Végül a csokiszirup, ami lehetne tejszínes szósz is, de maradjunk ennél a szirupnál: jobban is tárolható, és kevésbé gazdag, ami jelen esetben segít összefésülni a ízeket.

A vaníliakivonaton kívül mindent tegyél bele, majd keverd simára. Közepes lángon melegítsd, és ha felforrt, főzd öt percig. Keverd hozzá a vaníliakivonatot, majd töltsd jól zárható üvegbe. Tárold hűtőben, akár egy hónapig is eláll. Ha kihűlt, még sűrűsödik, de ha ennél is sűrűbbet akarnál, forrald újabb öt percig.

Tálaláshoz töltsd a málnakrémet a kész palacsintákba, majd locsolgasd meg a csokisziruppal. Aztán edd meg. És ne ájulj el a gyönyörűségtől!

Horvát Sára receptje és fotói