Szívet melengető életmese egy nőről, aki tényleg mer a mának élni, aki a szabad ég alatt szeret aludni, aki ismeri a virágok titkait, és aki a gyümölcsöt nem leszedi, mint mondja, hanem elkéri a fától.
Vendégszerzőnk alapos vizsgálat alá vetett két tanyasi csirkét – egy boltit és egy piacit –, és utánajárt, melyiket éri meg inkább megvenni, korántsem csak anyagi szempontból.
Bár úgy néz ki, egy darabig még nem utazhatunk, Franciaországban élő vendégszerzőnk írását olvasva, egy pillanat alatt odacsöppenhetünk egy nyüzsgő párizsi piac kellős közepébe!
Szívet melengető életmese egy nőről, aki tényleg mer a mának élni, aki a szabad ég alatt szeret aludni, aki ismeri a virágok titkait, és aki a gyümölcsöt nem leszedi, mint mondja, hanem elkéri a fától. Ismerjétek meg őt:
Íme, a bizonyíték, hogy van, akinek mégsem „konyhában a helye”.
Végre lehull a lepel, és megtudhatjuk, mi az oka annak, hogy mi, hétköznapi halandók a boltban sokszor már csak a kissé fonnyadt, enyhén fáradt zöldséget, gyümölcsöt tudjuk megvenni.
Kínában élő szerzőnk legyőzi összes fóbiáját, hogy megcsodálja az egykori selyemút mentén fekvő városokat, beleálljon a sivatagi homokviharba, és végigkóstolja az összes helyi specialitást.
„A műsoros kazetták, hátizsákok és vízforralók mellett meg kell emlékezni a Krówka tejkaramelláról és a borzalmas bugyikról is, amiket a szovjetek árultak.”
„Ki kellene húznunk magunkat, és összébb kellene kapaszkodnunk az értékeinkért és az érdekeinkért. Kezdjünk el hinni önmagunkban, tudatosítsuk: nem szükséges, hogy mások mondják meg, mennyit érünk. Bőven elég, ha mi tudjuk, mi mindenre vagyunk képesek” – vallja Keveházi Kata, a női esélyegyenlőség harcosa, mai interjúalanyunk.