Az avokádó eredete több millió évre nyúlik vissza, a feltételezések szerint először a mai Mexikó és Guatemala területén jelent meg

Nem is gondolnánk, de az emberek általi fogyasztására vonatkozó legkorábbi bizonyítékok már legalább kilenc-tíz ezer évesek, más ételmaradványokkal együtt ugyanis megkövesedett avokádómagokat is találtak az egykor emberek által lakott barlangokban. Igaz, ekkor még vadon termett a gyümölcs, de nagyjából ötezer évvel később már háziasították is azt. A maják számára fontos kereskedelmi értékkel bírt az avokádó, Peruba és Ecuadorba is exportálták a gyümölcsöt, ami a spanyol hódítások idején az európaiak érdeklődését is felkeltette.

Az első írásos emlék a XVI. századból származik, alig egy évszázaddal később pedig már az európai matrózok vaj helyett kenték kenyérre, kekszekre, sőt ekkoriban már kezdték felismerni az avokádó fogyasztásának egészségre gyakorolt jótékony hatásait is.

Az avokádó ugyanis szuper E-vitamin forrás, de nagy mennyiségű C-vitamint is tartalmaz. Magas zsírtartalmú, de telítetlen zsírok lévén ezek akár a koleszterinszint csökkentéséhez is hozzájárulnak. Fehérjetartalma magasabb, mint bármilyen más gyümölcsnek, ráadásul rengeteg benne a béta-karotin, a magnézium, a folsav és a K-vitamin is. Elég magas a kalóriatartalma, viszont míg a legtöbb gyümölcsnek az érés folyamán nő a cukortartalma, addig az avokádóé az idő előrehaladtával csökken.

Nem is olyan meglepő, hogy az avokádó fogyasztásának mértéke az utóbbi években őrült sebességgel kezdett nőni

Ezzel pedig el is érkeztünk az avokádófogyasztás talán legérzékenyebb pontjáig – nem tekinthetünk el a ténytől, miszerint hatalmas utat kell bejárnia a gyümölcsnek ahhoz, hogy a tányérunkra kerüljön. Az igazság azonban, hogy a legtöbb termék esetében a szállítás káros hatása minimális, amennyiben nem légi szállítmányozásról van szó.

Sokak szerint a légi fuvarozás a leggyakoribb, valójában viszont az élelmiszerek által megtett útnak mindössze 0,16 százalékát teszi ki.

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Annak a néhány élelmiszernek, amit valóban repülőgépen importálnak a termőhelyről, nagyjából ötvenszer nagyobb a karbonlábnyoma, mint a hajón szállított termékeknek, például az avokádónak. Egy kiló Mexikóból az Egyesült Királyságba érkező avokádó 0,21 kg CO2-ekvivalens üvegházhatású gázt termel a szállítás során, ez pedig a gyümölcs összkarbonlábnyomának nyolc százalékával egyenlő. Kétségkívül magas, de még így is jóval kisebb az avokádó károsanyag-kibocsátása, mint a helyben előállított állati eredetű termékeké. 

 

Bár az avokádónak nagyjából ötszáz fajtája létezik, messze a legnépszerűbb a Hass, ami a világon évente elfogyasztott avokádók mintegy 80 százalékát teszi ki. Ennek legfőbb oka, hogy a Hass avokádó fája egész évben hoz gyümölcsöket, így folyamatosan képes ellátni a piacot. A Hass avokádó gyümölcsének a héja érett állapotában lilás színű, könnyen felhasználható, hámozható és nagyon kellemes, gazdag ízzel bír.

A Hass avokádó egy Rudolph Hass nevű postás és amatőr botanikus nevéhez köthető

Ő volt az, aki közel egy évszázaddal ezelőtt a kaliforniai La Habra Heights városában, a saját kertjében, ismeretlen alfajok keresztezésével létrehozta a Hass avokádók első fáját.

Hass kezdetben zoknik, majd mosógépek házaló árusításából élt. Ezután főállású postai kézbesítő lett, bár szenvedélye és hobbija a növényekkel való foglalkozás volt.

Amikor ideje engedte, otthonában szívesen foglalkozott különféle növények termesztésével, és gyakran kísérletezett új variációk létrehozásával is. 1926 körül felkeltette a figyelmét az avokádó, majd különböző fajok keresztezésébe fogott. Az úgynevezett fuerte avokádót használva alapként, a kísérletezéséhez felbérelt egy hivatásos szőlészt, aki tudásával segítette Hasst, amikor saját lelkesedése kevésnek bizonyult. Közös munkájuk során új fák születtek, amiket Hass kertjében ültettek el. Amikor azonban úgy tűnt, hogy virágzás híján a keresztezés nem járt sikerrel, felhagyott botanikai ambícióival, a fákat viszont érintetlenül hagyta, hadd játsszanak körülöttük a gyerekei.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Alex Romano (@aguacadosalex) által megosztott bejegyzés

A fák a kezdeti sikertelenség után azonban hirtelen virágozni és teremni kezdtek

Az avokádók kisebbek, sötétebbek és vastagabb, egyenetlenebb héjúak voltak, mint a korábban ismert fajták, de az ízük kifogástalan volt. Idővel a környék gazdái is megkedvelték az új formát, és különösen nagyra értékelték, hogy a Hass avokádók termése nemcsak bőségesebb, de hosszabb ideig is tart, mint más fajtáké. Hamar kiderült az is, hogy az olyan észrevehető fizikai különbségek, mint a vastag héj, segítették a gyümölcs hosszabb eltarthatóságát és védelmét.

Miután rájött, hogy avokádójának népszerűsége hamar kinövi majd a hátsó kertjét, Hass 1935-ben szabadalmaztatta felfedezését.

Bár a szabadalmat megadták, gyakorlatilag lehetetlen volt szabályozni, hogy a termesztők ne oltsanak át Hass-fákat más fákra, és ne készítsenek egy nagyon kis mértékben eltérő változatot, amire így már nem vonatkoznak a szabadalmaztatás szabályai. Ennek eredményeképpen Hass hiába tört be mindannyiunk konyhájába, élete során mindössze 3800 dollárnyi jogdíjat kapott.

Rudolph Hass 1952-ben hunyt el, de az eredeti Hass avokádófa azonban életben maradt és termett, mígnem végül 2002-ben, gyökérrothadás következtében el nem pusztult.

Mózes Zsófi

Források: ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/MarsBars