Én a csúnya zöldségekkel vagyok! - Te megvennéd a rusnya répát?
Te mi alapján veszel zöldséget és gyümölcsöt? Tapogatod? Szagolgatod? Méricskéled? Vagy elsőként az árát nézed meg? És hazavinnél sérült vagy furcsa formájú árut? Görbe uborkát, kettéágazó répát, deformált almát? Mostantól van, ahol megteheted. Méghozzá olcsóbban. Kérdés, hogy megteszed-e... Zimre Zsuzsa írása.
–
Ha nem vagy szép, senkinek sem kellesz?
A zöldség-gyümölcs kinézetére nemcsak a nagyáruházak háklisak, hanem a jogszabályok is, amelyek egyenesen osztályba sorolják a termékeket*. Ez azt jelenti, hogy ha nem elég szép az alma, répa vagy akár a narancs, akkor bizony sosem fog a polcokra kerülni. Ráadásul az áruházláncok rendelkeznek belső szabályzattal is, amelyek sokkal szigorúbbak, mint a hatósági szabályozás. Meghatározzák, hogy a termékek hány órán át lehetnek kint a polcokon, pontosan milyennek kell lenniük, és milyen hibák esetén kell őket azonnal eltávolítani az eladótérből.
A Tesco most úgy döntött, hogy lép egy nagyot, és elindít egy kampányt a nem szabályos zöldség-gyümölcsért azzal a marketingüzenettel, hogy a tökéletlen is lehet menő. Ez, mondjuk, emberekre is teljesen igaz, kérdés, hogy a vásárlók mennyire hiszik el ugyanezt a zöldségekről. A Magyarországon és Kelet-Európában most induló „Perfectly imperfect” (tökéletesen tökéletlen), kampányuk leegyszerűsítve arról szól, hogy:
az eddig a vevők által sosem látott másodosztályú termékek is a polcokra kerülnek, méghozzá csökkentett áron. Első körben a répa-krumpli-alma triumvirátust lehet így megvásárolni, aztán ha bejön a számításuk, és rákapnak az emberek, akkor jöhet a többi is.
Mondjuk, az eper lehet, hogy így is menni fog, nézzétek meg ezt a nagyon vonzó, ámde kicsit sem szabályos példányt:
Lehetne mondani, hogy az egész micsoda parasztvakítás, meg, hogy a Tesco minden szart rásóz az emberekre, de alapvetően ez egy roppant jó dolognak tűnik. Egyrészt olcsóbban lehet megvenni a terméket (nagyságrendileg 20 százalékkal), másrészt – ami talán még ennél is fontosabb – sokkal kevesebb élelmiszer kerül így a szemétbe. Ami most meglehetősen sok: egy kutatás szerint Magyarországon évente 1,8 millió tonna élelmiszert dobunk ki, világszerte pedig 1,3 milliárd tonnát – a teljes megtermelt áru harmadát (!).
Ez – durva számításaink szerint – azt jelenti, hogy egy magyar emberre (és ebben benne van mindenki, a csecsemőktől az idősekig) évente 180 kiló kidobott élelmiszer jut, amiből az otthoni hulladék kábé 40 kiló, a többit a feldolgozóipar és a kereskedelem dobja ki „a nevünkben".
És ebben még nincsenek benne a termelők, akiknél a probléma – jelen esetben a nem megfelelő minőségű áru – keletkezik. Mert mi történik, ha „nem megfelelő” a minőség, ami sok esetben csak méret- vagy alakbeli eltérést jelent? Az, hogy a gazda eladja a termést egy állattartónak vagy esetleg léfeldolgozónak, de ők olyan keveset fizetnek, hogy szinte egyáltalán nem éri meg a dolog. Ha pedig ez az opció is kiesik, akkor jön a kukázás. Ami, ha belegondolsz, több mint lesújtó. Ugyanis ezeknek az élelmiszereknek semmi bajuk.
Csúnya dzsúsz és rusnya leves
Persze nem a Tesco kreatívjai találták ki a spanyolviaszt – bár ők legalább annyit tettek, hogy kipróbálják itthon – hanem az Európai Unió, amikor 2014-et kikiáltotta az Élelmiszerpocsékolás elleni harc évének. Ehhez az akcióhoz csatlakozott az Intermarché, Franciaország harmadik legnagyobb élelmiszerlánca azzal, hogy kampányt indított a ronda zöldségekért. A hatás kettős volt; a franciák fanyagoltak a furcsa répák és narancsok láttán, főleg akkor, amikor a tökéletlen árut a minőségi zöldség-gyümölcs mellé tették a polcokon. De az áruház egy zseniális húzással meggyőzte őket. Egy marketingkampány főszereplőjévé tette a groteszk almát, a nevetséges narancsot, az ocsmány répát és társaikat. Harminc százalékkal olcsóbban adták őket, az üzletekben külön polcokat és kosarakat kaptak, és egy részüket feldolgozták.
Így mindenki látta, hogy a „bukott zöldségekből” ugyanolyan jó levest, a csúnya gyümölcsökből pedig ugyanolyan finom dzsúszt lehet készíteni. Vagyis: a kinézet ellenére ezek pont ugyanolyan növények, mint a tökéletes külsejű társaik.
Az ötlet bevált, a dolognak akkora sikere lett, hogy az első két nap 1,2 millió tonna hibás árut értékesítettek. Arról nem is beszélve, hogy a hír 13 millió emberhez jutott el egy hónap alatt, a média pedig arról írt, hogy ezt bizony mindenhol be kéne vezetni.
A franciáknak gyorsan lettek követőik. Dániában alakult egy mozgalom, ahol a gazdák jelentkezhetnek a civileknél, hogy van másod- vagy harmadosztályú árujuk, amire nincs szükségük. A jelentkezőktől önkéntesek összeszedik a terményt, és eljuttatják azokhoz, akiknek szükségük van rá. Magyarországon még nem tartunk itt, de az jó hír, hogy a Magyar Élelmiszerbank kapcsolatban áll a Nagybani piaccal, és folyamatosan tárgyalnak arról, mennyi zöldséget-gyümölcsöt lehetne eljuttatni a rászorulókhoz. Ez már csak azért is fontos, mert a létminimum alatt élők jellemzően a zöldségre és gyümölcsre költik a legkevesebbet, egész egyszerűen azért, mert már nem marad rá pénzük.
És te mire nyúlsz rá a zöldség-gyümölcs pultnál?
Ezek után kíváncsiak voltunk, mi alapján választunk ki egy terméket a boltban. Megkértünk egy szakembert, Marosi Gergelyt, a Mito reklámügynökség kreatív igazgatóját, hogy mit gondol a csúnya zöldségek akciójáról.
Marosi szerint az Intermarché kampányában sikerült megragadni egy jó ügyet (food waste) amivel mindenki jól járt, a termelőtől a vásárlókig. „Ráadásul a figyelmet is felhívták a témára. Mindezt egy humoros kampánnyal tették, ami hőssé emelte a csúnya zöldségeket, így még szimpatikusabbá téve az egész kezdeményezést” – mondta Marosi Gergely.
A zöldség-gyümölcs eladása és reklámozása egyébként sem egyszerű, hiszen olyan élelmiszerekről van szó, amelyek nincsenek márkázva – tette hozzá a szakember. A márkákhoz kapcsolódik egy kép, egy vizuális élmény, múlt, csomagolás, arcok, programok, amelyek mind-mind hozzátesznek a termékhez. De Marosi szerint ezek a zöldségek, gyümölcsök nem így élnek bennünk.
„A tízmillió dinnyekopogtató-szakértő országában élünk, ahol mindenki imádja vizsgálgatni a gyümölcsöket, zöldségeket, és már a legkisebb hiba esetén is ott hagyja őket a polcon.”
Szerinte a francia akció azért lett sikeres, mert a kampánnyal a városi, főként a fiatal, értelmiségi réteget szólították meg, akik fogékonyak voltak a food waste, illetve az egyéb fenntarthatósági üzenetekre. A 30 százalékos árengedménnyel pedig azoknak is okot adtak a vásárlásra, akik érzékenyek az ár-érték arányra. Számukra ez vélhetően inkább egy egyszerű diszkont-akció volt.
Marosi Gergely szerint feltehetően a Tesco esetében is hasonló lesz a dolog kifutása. A tudatos vásárlás önmagában is jó dolog, a Tesco pedig viszonylag progresszív szereplőnek számít a magyar piacon; a nagyok közül ők kezdték a házhoz szállítást, a mobilos vásárlást, az önkiszolgáló pénztárakat... kíváncsiak vagyunk, miként reagálnak majd a magyar vásárlók a csúnya zöldségekre és gyümölcsökre a polcokon.
Zimre Zsuzsa
*A termékeket négy kategóriába sorolják, ezek az extra, I., II. és III. osztály. A III. osztályú áruk kereskedelmi forgalmát Magyarországon nem engedélyezték. A termékeknél meghatároznak nagyságot, súlyt, méretet egyaránt, ezeket kell betartaniuk a forgalmazóknak. 2008-ban az Európai Bizottság 26 gyümölcs- és zöldségfajta esetén hatályon kívül helyezte a külalakra vonatkozó speciális minőségszabványt, míg tíz gyümölcs- és zöldségfajta esetében változatlanok maradtak a szabványok.
A kiemelt kép a szerző tulajdonában van