–

Aki ismer, tudja: nem szeretem a kompromisszumokat

Sem a köztes megoldásokat, a fél seggel végzett dolgokat, „ha már lúd, legyek kövér” alapon mindent hajlamos vagyok a maximumig pörgetni. Ezért talán elmondhatom, ha édességként kellene meghatározni magamat, akkor mindenképp a Mississippi csokoládétortára esne a választásom, legyen csak annak a süteménynek a képe a rólam szóló Wikipédia-cikk mellett illusztrációnak, ahol a megálmodói nem a „vagy-vagy”, hanem az „és-is” kombó mellett tették le a voksukat, és milyen jól tették!

Van itt minden, kérem szépen, mint a búcsúban: gazdag, roppanós kekszréteg alul, azon vastag, bársonyosan krémes csokoládésáv, közbeiktathatunk pillecukrot, pekándiót, mandulát és csokoládédarabkákat is, mielőtt felkerülne a vékonyan reccsenős csokoládétető, de itt még messze nincs vége a történetnek, különben nem kellene minden falat majszolása közben jó szorosan lehunyni a szemed, és becsukni a füledet, imigyen is kizárva a külvilág minden zavaró ingerét, hogy semmi se zavarhassa meg a két, földi kéjben fürdőző érzékszervedet: az orrodat, amit elbódít a csokoládé aromája, és az ízlelőbimbóidat, amik tobzódnak a textúrák kavalkádjában, a selymes zamatok mennyországában. A tetejére (ami felé lassan, de biztosan közelítünk!) kerülhet tejszínhab, mascarpone, csokiforgács (bizony-bizony, ha jól csináltad, ez már a negyedik réteg csokoládé, és akkor a remek ötleteimet még nem is mondtam), és mellé egy kis fagylalt…

Mississippi mud cake

Vagyis iszaptorta – ezt nem véletlenül hívják csokoládé-lasagnának is egyesek, bár én sokkal jobban szeretem az Államok leghosszabb folyójáról kapott nevét (ami – mármint a Mississippi – pedig vagy az odzsibvé vagy az algonkin indián nyelvből ered, és jelentése: nagy folyó, illetve nagy víz, de itt most egyetérthetünk: a méret a lényeg).

A sütemény eredetéről (mint a legtöbb ikonikus étel esetében) erősen megoszlanak a vélemények. Van, aki szerint a második világháború idején kísérletezték ki a háziasszonyok azoknak az alapélelmiszereknek a felhasználásával, amik nagy valószínűséggel megtalálhatók voltak a kamrában. Más beszámoló szerint a forró nyarak a Mississippi mellett magától értetődően szülték meg ezt az ízbomba desszertet. De akad egy olyan történet is, miszerint a feltaláló nem más, mint Jenny Meyer, akinek a házát elsodorta egy áradás során a folyó 1927-ben, majd mikor kényszerűségből pincérnőnek állt, egy füst alatt össze is dobta az édességet – talán, hogy e terápiás módszerrel tegye túl magát otthona elvesztésén?

Nekünk azonban most nem terápiás célokat kell szem előtt tartanunk, hanem a tavasz ünneplését (mondjuk. De én mindig tudok ünneplésre való okot találni!) És ünnepelni tapasztalatom szerint csokoládétortával nagyszerűen lehet, pláne, ha adunk neki egy olyan csavart, amitől aztán garantáltan megszületik a fesztiválhangulat még a legpuritánabb ember szívében is.

A recept

Először is beállítom a sütőt 180 fokra. Aztán 300 gramm csokis-kakaós kekszet aprítógépben ledarálok, összekeverem 100 gramm vajjal, belenyomkodom egy sütőpapírral kibélelt kapcsos tortaformába úgy, hogy igyekszem két ujjnyi szélet is építeni neki, majd beteszem tíz percre a hűtőszekrénybe.

Ebben a rövidke szünetben összetörök 150 gramm jó minőségű keserű csokoládét, majd mikróban (netán vízgőz fölött) összeolvasztom 80 gramm tejszínnel. Ebbe a krémbe keverek bele 80 gramm cukrot, egy deci Baileys Chocolat Luxe krémlikőrt, majd két nagyobb tojást. A krémet az időközben lehűlt kéregbe simítom, és 40 perc alatt készre sütöm.

Kiveszem a sütőből, és amikor már csak szobahőmérsékletű, bedugom a hűtőbe legalább egy órára, hogy jól összeálljon. Ha már alaposan lehűlt, összeolvasztok 150 gramm keserű csokoládét 70 gramm vajjal, majd a torta tetejére kenem, mielőtt visszadugom dermedésig a hűtőbe. Közben 250 gramm mascarponét kikeverek egy fél deci Baileys Chocolat Luxe krémlikőrrel, és a krémet a torta tetejére halmozom, mielőtt – már igazán minden mindegy alapon – a legeslegtetejére krumplihámozóval csokiforgásokat szórnék.

Mindenkinek boldog becsokoládézást kíván,

Fiala Borcsa