4 ok, amiért imádom a Valentin-napot
A Valentin-nappal rendszerint úgy szoktam járni, mint a másik kedvencemmel, a Halloweenel. Viszonylag kevés olyan ember van, aki osztozik mérhetetlen lelkesedésemen, annál több azonban a finnyogó. Szerencsére ez a masszív ellenállás cseppet sem szegi kedvemet. Piros glitteres szívekkel telehintett pajzsommal, lila tollakkal ékesített, rózsaszín fejpáncélú paripámmal, szerelmes nótákat zengedező keresztes lovagként hirdetem az igét: Valentinozz te is rogyásig, folyjon a csapból is rozé, habzóbor, csapd el bátran a hasad szív alakú marcipánnal, és ölelj érzelmektől túlcsorduló kebledre mindenkit, aki él és mozog. Hiszen egyszer élünk, nemdebár?! Fiala Borcsa kifejezetten visszafogott írása.
-
Hogy téged is kellőképpen romantikus hangulatba ringassalak, elmondom, én miért rajongok a Valentin-napért.
1. Mert bulibáró... Nyilván
Imádom az olyan tematikus ünnepeket, mint például a Halloween vagy a farsang, de ezen felül is minden alkalmat megragadok arra, hogy jól érezzem magam és kirúgjak a hámból. A Valentin-napnál viccesebb ünnepet pedig keresve sem találhatnék! Nem fűződik hozzá semmi búskomorság meg sorsüldözés, viszont pofátlanul ki lehet maxolni a szívecskés tematikát. Az meg csak a ráadás, hogy ma már itthonra is begyűrűzött a külföldi áruházak szezonális kínálata, úgyhogy semmi gondot nem okoz szívecske alakú tésztát készíteni a családomnak, természetesen szív alakúra sütött hússal, vagy ha nagyon poénos kedvemben vagyok, akkor csirkeszívből készült pörköltöt teszek a tetejére. De reggelire is jól csúszik a szívecskés tükörtojás, szív alakú pirítóssal... Na, mondd meg őszintén, el tudsz képzelni ennél cukibbat???! Ugye hogy nem...
2. Mert nem csak a szerelmesekről szól!
Sokan előszeretettel fumigálják a Valentin-napot, mondván, miért kell az egyedülállókat diszkriminálni ilyen alpári, kirekesztő módon. Pedig Valentin napján nyugodtan felköszönthetsz bárkit, aki a szívedhez közel áll, nem kell, hogy az feltétlenül a pasid vagy a csajod legyen. Emlékezz csak vissza, Adrien Mole is csak az anyukájától, a nagymamájától és a kutyájától kapott üdvözlőkártyát Valentin-napon (amíg össze nem jött Pandorával). Vagy vegyük példának a Vészhelyzet szezonális epizódjait, ahol a kórházban boldog-boldogtalannak a kezébe nyomnak egy csinos papírszívet (két intubálás meg három újraélesztés között). Szóval ha van bárki, akit szeretsz, még ha az a sarki zöldséges is, ünnepeld csak bátran és lelkesen ezt a napot!
3. Mert ilyenkor nincs mese, a férjemnek tényleg randiznia kell velem
Persze vihetne máskor is, de nem visz, mert hol ilyen elfoglaltsága akad, hol olyan. Vagy ezért megy ki a fejéből... vagy azért. A Valentin-nap viszont kiváló alkalom arra, hogy már február elejétől (,de ha még biztosabbra akarok menni, akkor január közepétől) elkezdjem rágni a fülét és szívni a vérét emiatt. Így mire elérkezik a várva várt nap, kétsége sincs afelől, hogy ha jövő ilyenkor nem a régi gyerekszobájában, az anyukájához visszaköltözve akar ünnepeli, akkor jobban teszi, ha elvisz vacsorázni.
4. Mert február 14-én van
Ami csak egyet jelenthet: mindjárt itt a tavasz! Nem mintha a tél nagyon rossz lenne, mondom, de azért legyünk őszinték, a jóból is megárt a sok, nemhogy a sötét, nyirkos, hideg hónapokból. Február közepén viszont már egyértelműen felragyog a fény az alagút végén, hosszabbodnak a nappalok, melegszik a levegő, még a madarak is teljes eksztázisban trilláznak a fákon. Hát nem csodálatos? Nem is ünnepelhetnénk meg a kikelet érkezését stílusosabban, mint hogy díszbe öltöztetjük a szívünket, szívecskékbe borítjuk a környezetünket... és szerelmes pillantásokkal kísérjük az egész csodálatos napot.
Fiala Borcsa
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unspalsh/Matt Nelson
Ha inkább a Valentin-utálók táborát erősíted, akkor feltétlenül olvasd el Csenge írását ITT!