Mindegy, hogy felhők tetején vagy csónakon utazol, csak legyen nálad tojás (2+1 recepttel!)

–

Ma van a tojás világnapja, amit én valamilyen formában minden évben előszeretettel megünneplek – legtöbbször persze buzgó tojásburkolással, két esztendővel ezelőtt viszont ezzel a szórakoztatóan edukatív cikkel. Nagyon szeretem ugyanis a tikmonyt! Egyrészt, mert reggelire két darabbal (amit mostanra változatos formában megtanultam elkészíteni) egészen ebédig kihúzom (ami hatást eddig semmi más reggelizős műfaj nem tudta nálam elérni, főleg nem mindössze 152 kalóriából összehozva). Másrészt, mert annyi, de annyiféle ételhez elengedhetetlen, hogy aki nem vegán, annak biztos, hogy olyan megbízhatóan lapul otthon tojás a hűtőjében, mint vécépapír a klozetban.

Úgy vagyok tehát a tojással, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Szeretem buggyantva, hollandi mártással meglocsolva…

Szeretem tükörtojás formájában úgy, hogy az olajon megfuttatok egy kevés curryt, mielőtt ráütném… már az illata is mámorító, a vidám, sárga színe pedig szó szerint bearanyozza a napomat.

Szeretem omlettként úgy megsütni, hogy tüchtig kis csomagot formálok belőle (kis kézügyesség kell csak hozzá, meg némi rutin) – ezt a verziót néha egy kevés reszelt chedarral és rukkolával is megküldöm. Szeretem frittátának gombával, túróval, bébispenóttal összekeverve, sütőbe bedugva 15 percre. Szeretem tökéletes lágytojásnak elkészíteni, szuvidálva, hatvan perc alatt. Szeretem – immár ebédre – shakshuka tetején. Szeretem nokedli között rezgősre hagyva, fejessalátával. Szeretem kolbászkarikák és krumpliszeletek közé dugdosva, fűszeres tejföllel meglocsolgatva. Szeretem ördögien, csípősen-kaszinósan (avagy angol módra deviled eggs néven). Szeretem keményre főzve, tonhalsalátába kockázva. Szeretem krémként, meleg pirítósra kenve. És igen: szeretem levesbe csurgatva is, bár tudom, e műfajról erősen megoszlanak a vélemények. A sajton kívül talán csak a tojás az az étel, amiről azt hiszem, nem tudnék lemondani, és amiért vegán például soha nem tudnék lenni. 

Ha te is hozzám hasonlóan lelkes tojásrajongó vagy, akkor ünnepeljük ezt a mai napot (a Nemzetközi Tojásszövetségnek köszönhetően már 1999 óta!) tojásos ételekkel. Hoztam is két talán kevésbé ismert receptet, ha már unod a banánt, akarom mondani a tojást, és új megközelítéseket is szívesen kipróbálnál.

1.) Mókás reggeli: felhőtojás

Fejenként két tojással számolok: a tojásokat óvatosan feltöröm (fontos, hogy a sárgája ne sérüljön, és egyben maradjon). A fehérjét egy nagy tálba öntöm, a sárgája marad a héjában, így a tartóba visszarakva félreteszem. A fehérjéket csipet sóval, borssal keményre verem, majd a végén belekeverek – pár gyors mozdulattal, hogy ne törjön nagyon össze a hab – egy szilikonos spatulával tojásonként körülbelül öt dkg reszelt parmezánt. Sütőpapíros tepsire kanállal kis halmokat teszek, elsimítom picit, majd a kanállal a közepére mélyedést csinálok – ebbe fog majd belekerülni a sárgája. De egyelőre csak a fehérjéket dugom be a 200 fokra előmelegített sütőbe nagyjából öt percre, majd amikor már lett egy kis színük, akkor óvatosan (tudom, már mondtam, de nem lehet elégszer hangsúlyozni!) a közepükbe pottyantom a sárgákat, majd mehet is vissza az egész hóbelevanc a sütőbe két percre, ha folyósan szeretnéd a sárgát, öt–nyolc percre, ha szilárdabban.

Eheted magában, pirítósra téve, vagy vígan körbeügetheted vele a családtagokat, hadd lássák, milyen ügyes vagy. Egy dolgot ne tegyél: ne halogasd sokáig a megevését, mert igazán frissen a finom.

2.) Könnyű ebéd: lapos kenyér tojással

400 gramm lisztet összeszitálok egy evőkanál sütőporral, egy kiskanál sóval, majd összekeverem három evőkanál olívaolajjal és 250 milliliter görög joghurttal. Ha túl nedves a végeredmény, keverek hozzá még egy kis lisztet, ha túl morzsálós, teszek hozzá egy kevés vizet. Nem kell sokáig gyúrogatni, ez a nagy előnye többek között a nem élesztős tésztáknak. Négybe vágom, majd kinyújtom ovális alakban, körülbelül három–négy milliméter vékonyságúra.

Elkészítem a tölteléket: fél kiló túrót áttörök 100 gramm fetasajttal és két felvert tojással, majd elosztom a tésztákon úgy elkenve, hogy maradjon körben nagyjából két centi „margója”. Megszórom zataar-fűszerkeverékkel. A két hosszanti oldalát óvatosan felhajtom, majd a végeket összecsippentem, hogy afféle csónakokat kapjak. A 200 fokosra előmelegített sütőbe tolva 20 percig sütöm. Akkor kiveszem, ráültetek egy-egy csónakra egy-egy tojást, megszórom csilivel, frissen őrölt borssal és füstölt sóval (persze, sima is lehet), és még öt percre visszadugom a sütőbe. Friss salátát eszem mellé, hogy a dietetikusom is örüljön.

És hogy a gyerekeim is örüljenek, készítettem egy alternatív verziót (ők ugyanis sem a sajtot, sem a tojás látványos megjelenését nem kultiválják… komolyan, néha elfog a kétség, valóban én szültem-e őket). Úgyhogy még egy tölteléket készítettem: aprítógépben összedaráltam krémes állagúvá három kisebb kápia paprikát, egy evőkanál sűrített paradicsomot, egy kiskanál római köményt, egy csipet fahéjat, csilit, és 300 gramm darált marhát. Innentől az eljárás ugyanaz, mint fent, leszámítva a tojásos intervenciót. És képzeld, szerda kora délután, amikor elkészült, és én kiposztoltam az Instagramra nagy büszkén, az én mindjárt 18 éves kisfiam, aki az utóbbi hónapokban alig-alig talál már haza (néha el is szoktam neki küldeni a címünket, hátha csak az a baj, hogy elfelejtette), szóval ez az én leválófélben lévő csemetém azon nyomban küldött egy üzenetet a sztorimra: „20 perc és otthon vok”. Akarhat egy anya ennél többet? Ugye hogy nem…

Na és neked mi a kedvenc tojásos recepted?

A képek a szerző tulajdonában vannak

Fiala Borcsa