Fiala Borcsa: Szia, Évi!

Szentesi Éva: Szia, B! Na, mizi?

FB: Figyi... Tudod, közeleg egy nagyon jelentős nap... (Nem a karácsony.)

SzÉ: Már elmúlt a szülinapom is.

FB: Jaj, olyan zavarban vagyok... Tudod, úgy érzem, a születésnapodat nem tudtuk kellőképpen megünnepelni. Az a nyolc buli, meg a két hét csapatás lófasz se volt. De most, hogy jön a Valentin-nap, szerintem kimaxolhatnánk a kettőnk között vibráló mély megértést és barátságunk megünneplését. Lefordítom: mulassunk!

SzÉ: Nagyon tetszik az ötlet, Borcsa. Egyébként is, brenkó vagyok egy kicsit rád, amiért a szülihetemen csak egy bulin vettél részt, azon is csak félig, úgyhogy most kiengesztelhetsz. Megengedem. De hova menjünk? Ne valami nyálas szarra...

FB: Akkor ez azt jelenti, hogy A sötét ötven árnyalatát szkippeljük? Pedig épp azzal gondoltam megalapozni a hangulatot.

SzÉ: Hát persze hogy az egy nekünk való film. Majd dobáljuk popcornnal a vásznat, jó?

FB: Az a baj, hogy nekem már az előzetestől csomókban hullott a hónaljszőröm... Ahogy a háttérben nyögdécselt sejtelmesen az a figura! Kábé olyan hangokat adott ki, mint amikor én próbálom beleszuszakolni magam a két számmal kisebb gatyámba. De okker, lapozzunk. Viszont azt kellene eldöntened, hogy valami romantikusat szeretnél tolni a szerelmesek napján... vagy inkább mozogjunk a praktikus vonalon?

SzÉ: B! Nézzél már rám! Itt ülök előtted a két számmal nagyobb Ramones-pólómban. Szerinted melyikre bökök rá a két verzió közül? Bár tudom, hogy te nagyon romi vagy, azért legyen benne valami pofátlanul rózsaszín és giccses nyünyüség is. Olyan helyre menjünk, ahol kurva jó a kaja, lehet rendelni király koktélokat (a csilis a kedvencem, vagy bármelyik vodkás, meg pezsgős, meg krémlikőrös, vagy whiskey-s is), és lehessen olyan cukormentes sütiket is enni, mert tudod, hogy én ünnepnapokon is rendkívül önmegtartóztató és önfegyelmes vagyok.

FB: Éljen-éljen, végre valami értelmeset is mondasz, Évikém! (Először a héten, teszem hozzá, de végül is még csak csütörtök van.) Rendicsek, a zabálás nagyon király ötlet, szerintem annál romantikusabb nincs is, mint egy terített asztal. Viszont, akad itt egy kis bökkenő... Mivel az utóbbi időben sajnos olyan száraz voltam, mint egy három hónapos teveszar a sivatag közepén, félek, hogy már az első hat koktél után fejre állok. Szóval olyan helyre kellene mennünk, ahol vagy nem gáz, ha becsípek, például a békásmegyeri buszforduló talponállója (Jó, az nem annyira romi. De csak az első két felesig nem!), vagy ahol már ismernek.

SzÉ: Én viszonylag kevés olyan helyet tudok mondani Budapesten, ahol még nem voltam spicces állapotban (használhatnám a talajrészeg szót is, de az erős túlzás volna, muhahaha). De van egy hely, ahol aztán tényleg nem ciki semmi, mert a tulaj a kebelbarátom (és olyan szép, hogy sírnak az angyalok), maga a hely is elég homályos atmoszférájú, a sütiválasztékuk pedig besza-behu. A koktélok zsenik, helyesek a mixerfiúk, értik is a dolgukat, tudnak ajánlani, a konyháról nem is beszélve. De ezt most tényleg nem azért mondom, mert Hubi a barim, hanem mert ott egyáltalán nem kínos ittasnak lenni. Neked sem, és neked sem. Ott szoktuk tartani a Hello, WMN! esteket, tudod. Ja, várj... meg kell nézni, van-e cukormentes süti. Bocs!

FB: Ez igazán parádésan hangzik! És képzeld, jó udvarló módjára (és akkor ezennel meg is ragadnám az alkalmat, hogy leosszam a sztereotíp lapokat, szóval figyi: én leszek a pasi) lecsekkoltam, nyuszifül, mi megy a KIOSK-ban Valentin-napkor, ha már ennyire lelkesedsz. És ezt figyi: lesz gyertyafény (ami szuper, mert nálam otthon csak áramszünet esetén ilyen romcsi a hangulat), éééés: lesz mindenmentes dupla epres álomtorta IS. Ezek után az élő zongoraszó már tényleg túlzásnak tűnik. Szerinted nem fognak nagyon megharagudni, ha majd énekelek is rá... Ugye?

SzÉ: Király! De csak akkor énekelhetsz, ha felvehetem és posztolhatom live-ban a WMN falára. Hm?

FB: Simán! Ki tudja, még a végén felfedeznek, és én leszek a Nemzet Csalogánya. (Vagy varjúja. Arra nagyobb a sansz.)

(Az a vicc, hogy ez nem vicc. Ezek ketten tényleg elmennek vacsorázni kettesben február 14-én. Gyertyafénnyel, zongoraszóval, epres-mindenmentes álomtortával... amit akartok. A fejleményekről természetesen beszámolunk, ahogy kell. Ki tudja, mi lesz itt még? – a szerk.)

Szentesi Éva és Fiala Borcsa