Kedves elvált szülők, a karácsony szervezésekor a gyerekre figyeljetek!

–

Elvált szülők gyerekének lenni karácsonykor különösen nehéz. Ez akkor is igaz, ha a gyerek arról beszél, hogy két helyen kap ajándékot, és kétszer annyi bejglit tömködhet magába, mint bárki más. És akkor is így van, ha a szülők között békés a viszony. 

Miért? Mert alapból is van egy nyomás a karácsonyon, hogy mindenki nagyon szeresse a másikat, és legyen rettentő boldog. Erre tesz rá még egy lapáttal, ha az elvált szülők versengeni kezdenek egymással, ha az év közben is fennálló feszült viszony a karácsonyt is tönkreteszi, de hallottam már szülőt arról is beszélni, hogy neki „meg kell harcolnia a karácsonyi jogaiért”. 

Mit lehet tenni, hogy ez ne így legyen? Hogyan könnyíthetnénk meg a helyzetet a gyerekek számára? 

1. Változtass, ha a korábbi megállapodás már nem jó!

Először is fontos tudni, hogy a jogszabályok ma már teljeskörűen engedik, hogy a szülők maguk között új megállapodásokat kössenek, vagy közösen megváltoztassanak egy olyan rendszert, amit korábban a bíróság jóváhagyott. (A lényeg a konszenzus, nem kikényszeríthető a változás egyik fél részéről sem!)

Ez azért lényeges, mert ha a bírósági ítélet óta évek teltek már el, akkor jó eséllyel a gyerek annyit nőtt, változott, és a szülők viszonyai annyit alakultak, hogy már egész egyszerűen nem életszerű az, amit a bírósági papír rögzít. 

Lehet, hogy a gyerek hároméves volt, amikor elváltatok, és akkor teljesen rendben volt, hogy az egyik évben az egyik szülőjével töltötte a karácsonyt, a következő évben a másikkal, de most már tizenhárom éves, az egyik családban születtek testvérei, és velük szeretne lenni szenteste, miközben karácsony első napját a másik szülőjénél, karácsony második napját meg a barátaival töltené. 

Ma már lehetőség van arra, hogy a szülők megállapodjanak abban, hogy eltekintenek a korábbi szabályoktól, és közösen újakat alkotnak. Természetesen itt is fontos, hogy elsődlegesen a gyerek érdekét szolgálja az új egyezség, de legyen tekintettel mindkét szülő helyzetére, lehetőségeire is. 

2. Kezdj el időben tervezni!

Annak érdekében, hogy karácsonyra minden kisimulhasson, érdemes időben elkezdeni jelezni a szükségleteket (ki szeretne nagymamát látogatni, és melyik családnál érkezett meg az amerikai nagybácsi), valamint megkérdezni a gyereket, hogy van-e olyan, amit máshogyan szeretne, mint korábban, felmerül-e új gondolat, elképzelés, és azt van-e lehetőség beépíteni a karácsonyi programok közé. 

Ez utóbbi különösen fontos.

Minél nagyobb a gyerek, annál fontosabb, hogy ne a feje felett hozzanak döntést a szülők, hanem az ő bevonásával.

Mivel azt, hogy a gyerek elmondhatja a véleményét, gondolatait, és így részt vehet a családi ügyekben, már kicsi korban érdemes kialakítani, így bárhány éves is a gyerek, a karácsonyi „menetrend” kialakításában fontos figyelembe venni az elképzeléseit. Ez nem azt jelenti, hogy mindennek úgy kell lenni, ahogy ő akarja (ez túl nagy felelősség, és egyfajta átvétele lenne a felnőtt szerepnek), hanem hogy számít a véleménye.  

Ehhez pedig idő kell. Átbeszélni a lehetőségeket – hogy ezek tényleg lehetőségek legyenek, és ne kényszer.  Annyi minden időnyomás alatt készül karácsonykor, jó, ha a gyerek ide-oda utazásának menetrendje, karácsonyozása nem időnyomás alatt alakul ki. 

3. Próbálj racionális maradni!

Ahogy a válás akkor tud elég jó lenni, ha előtte volt egy „elég jó” házasság (amiben a felek tudtak egymással beszélni, egymást meghallgatni, a másik elképzeléseit is figyelembe venni), úgy egy boldog karácsonyhoz is kell az, hogy előtte legyen egy elég jó év.

Egy olyan év, amiben a szülők tudtak szülőtársként együttműködni, fennmaradt a kommunikáció közöttük, és van tapasztalásuk arról, hogy a gyerek érdekében hoztak döntéseket, alkalmazkodtak, átalakították az eredeti elképzeléseiket. 

Ilyen előzmények után könnyebb a karácsonyba így belevágni: „Lehet, hogy a bírósági ítélet szerint délután ötkor kellene átvinni a gyereket, de most a nagymama úgy tud csak ideutazni, hogy a vonata későn érkezik, szóval, az lenne a jó, ha reggel menne át a gyerek hozzátok. Cserébe hozd haza később, ha az úgy neked is oké.”

Egy egyezkedési folyamat sosem könnyű. Főleg, ha érzelmi kérdések mentén kell racionálisnak maradni. Ezzel együtt is, ha van egy minimális bizalom a szülők között, akkor a tapasztalatok szerint képesek a viszonosság és a kölcsönösség mentén együtt gondolkozni a gyerek érdekében. Ezt azért is fontos látni (hogy a bizalom kulcsfontosságú), mert ha azt érzi a szülő, hogy megrekedtek az egyeztetések, és a másik „nem hajlandó engedni”, „nem érti a szempontjaimat”, „neki semmi sem fájna, nekem viszont sokkal jobb lenne, mégsem akarja”, akkor amögött gyakran a kölcsönös bizalom hiánya van. Mit lehet ilyenkor tenni? 

4. Kérj segítséget!

Fantasztikus mediátorok dolgoznak, akiket meg lehet keresni ilyen helyzetekben, és akik segítenek közvetíteni a szülők között, ha elakadás van. Az, hogy valamelyik szülő azt érzi, a másik nem hallja meg, amit mond, nem azt jelenti, hogy végképp fel kellene adni az egyeztetést. Ilyenkor érdemes tenni egy lépést afelé, hogy ha ugyanazokat a szavakat valaki más mondja, akkor azt vajon meghallja-e a szülőtárs. Merthogy sokszor a közös múlt, a nem mindig tudatosított érzések, a fantáziák nem segítik a kommunikációt a szülők között – viszont a gyerek érdekében érdemes találni közös hangot. Ha nem megy közvetlenül, akkor közvetítőn keresztül. Nincs ezzel semmi baj. 

Nem az minősíti a szülőket, ha nem tudnak kommunikálni egymással, hanem hogyha semmit nem kezdenek ezzel. 

Ezért is érdemes időben elkezdeni a karácsony szervezését, hogy még legyen idő arra, hogy mediátor, vagy más közvetítőt találjanak a szülők, ha úgy könnyebb megállapodni.  

5. Mi a legjobb a gyereknek? 

És végül, nyilván a legfontosabb a gyerek érdeke. Annak felismerése, elfogadása, hogy a karácsony nem arról szól, hogy „nekem mi jár szülőként”, vagy „a másiknak hogy tudok betartani, mert korábban ő is milyen rosszat tett velem”, hanem arról: mi lenne a legjobb a gyereknek. 

A gyereknek meg általában az a legjobb, ha a szülei képesek együttműködni az ő érdekében, ha nem feszültséget és problémákat generál a karácsony, hanem annak lehetőségét, hogy minőségi időt tölthessen a gyerek a családjával – akárhány családja van is. 

Vannak szülők, akik a válás után is közösen karácsonyoznak, és vannak olyanok, akik sosem tudnának ilyet tenni. Semmi baj nincs a különböző megoldásokkal. Úgy karácsonyozzon mindenki, ahogy neki és a gyerekének a legjobb. Nem külső elvárásoknak megfelelve, hanem arra figyelve, hogy ők hogyan érzik magukat a legjobban.

Mert a gyerekek nem az ajándékokra fognak elsősorban emlékezni, hanem a hangulatra, az érzésekre, a szülők jelenlétére és figyelmére.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ArtMarie

Gyurkó Szilvia