„A buborékok részei a varázslatnak” – Így vált a pezsgő az ünnepeink italává

–

Mindig is nagy vágyam volt, hogy ha egyszer valami igazán meghatározó dolog történik az életemben, akkor vegyek egy üveg drága pezsgőt, hogy megünnepeljem. Hiába szereztem diplomát, kaptam meg álmaim munkáját, találtuk meg a tökéletes otthont, ez valahogy mindig elmaradt. Néhány héttel ezelőtt a szerelmem letérdelt előttem a római Villa Borghese parkban a létező leggyönyörűbb gyűrűt tartva, és megkérte a kezem. Miután könnyektől áztatott arccal szipogtam, hogy „Igen, persze hogy igen!”, a vacsorához proseccót rendeltünk, de mivel mostanában már egy-két pohár is könnyen a fejembe száll, ezúttal sem kértünk ki egy egész üveggel. Nem sokkal később viszont landolt a postafiókomban egy meghívó, ami lehetőséget kínált, hogy méltóképpen megünnepeljem magunkat.

December 5-én a Magyar Állami Operaház adott otthont a Moët & Chandon – amit a közhiedelemmel ellentétben nem „moé”-nak, hanem bizony „moet e sándon”-nak ejtünk – rendhagyó rendezvényének, az Effervescence fantázianévre hallgató estnek. Bár a vőlegényem sajnos nem tudott velem tartani, mert tanítania kellett, én – még ha egyedül is, de – elmentem,

úgy érezhettem magam, mint egy igazi királylány, egészen onnantól, hogy anyukám közel húszéves vintage- nagyestélyijében vonulhattam végig a bejárathoz vezető vörös szőnyegen, egészen odáig, hogy az Opera színpadára is feljutottam.

Jó, nem fellépőként, hanem a díszvacsora vendégeként. De ezzel mindenki jobban járt.

Miközben több ismerőssel és kollégával is koccintottunk ebben a lélegzetelállító környezetben, eszembe jutott, vajon hogyan vált ez a buborékos ital minden ünnepünk – születésnapok, esküvők, karácsonyok, szilveszterek – meghatározó italává. Miért nem borral vagy éppen vodkával koccintunk ilyenkor? Ilyen az újságírói elme, még akkor is témákat kutat, mikor szórakozhatna. El is csíptem a rendezvényen Langó Tamást, aki idén elsőként nyerte el a Michelin Guide Hungary Sommelier Award-díját, hogy egy kicsit képbe hozzon a pezsgőkérdésben.

Pezsgőkisokos: Frizzante, champagne, prosecco 

Sokakban felmerül a kérdés, mi is a különbség a különböző pezsgőfajták között,

a válasz pedig abban rejlik, hogy milyen metódussal kerül a buborék az üvegbe.

Alapvetően három módszert különböztetünk meg, a mesterséges, a klasszikus, azaz a méthode traditionelle, illetve a tank, másnéven methode tank-eljárást.

A mesterséges módszer során utólag dúsítják szén-dioxiddal a borokat, ezért inkább csak gyöngyöznek, ezek a típusú italok a frizzanték, azaz gyöngyözőborok, ha pedig kicsit magasabb a nedűben a nyomás, de még nem éri el a pezsgőét, habzóbornak tekintjük őket.

A klasszikus eljárás során a palackozás után történik az erjedés, és az ezzel a módszerrel készült pezsgők közül csak azt hívhatjuk champagne-nak, ami a Champagne régióban, Párizstól körülbelül 100–120 kilométerre termesztett szőlőből készült. 

A tankpezsgő nevéből is sejthető, hogy az alapbor nagy mennyiségben egy tankban esik át az erjedésen, így készült a prosecco is. 

A pezsgő története

Állítólag Dom Perignon nevéhez fűződik a mondás, hogy „Csillagokat iszom”, akkor ragadtatta el így magát, amikor az elbeszélések szerint először kóstolt pezsgőt. Ami tulajdonképpen véletlenül jött létre. „Sokan az ő személyéhez kötik a champagne feltalálását, de valójában nem lehet pontosan meghatározni a pezsgő eredetét, hogy ki készítette el először, a különféle történelmi aspektusok mentén nehéz eldönteni, mi lehet az igazság. Az biztos, hogy a palackozott bor a pincében valamilyen külső hatásra, talán a hőmérsékletváltozás miatt,

elkezdett újraerjedni, a benne található cukor alkohollá és szén-dioxiddá vált, és mivel a palack le volt zárva, nem tudott eltávozni, ezért buborék formájában jelent meg az italban”

– magyarázza Langó Tamás. A szakértő azt is hozzáteszi a történelmi kitekintéshez, hogy az első írásos emlékek, amelyek a Champagne-régióban létrejött Champagne-házakról szólnak, egészen 1729-ig, a Ruinart megalapításáig nyúlnak vissza, a Moët & Chandon pedig 1743 óta állít elő pezsgőt. A márka először Európa királyi udvaraiban hódított, majd az 1900-as évek elejétől kezdve a Fehér Házban és a brit királyi család eseményein is felszolgálták, a ’70-es évektől pedig New Yorkban is jelen van. 

A Brut Impérial több mint 150 éve a ház ikonja, és a budapesti est egyik különlegességeként, a fehér és rosé Grand Vintage 2015-ös évjáratát a közép-európai régióban először itt, Magyarországon mutatták be.

 „Arra törekszünk, hogy ezt az ikonikus világmárkát elérhetővé tegyük az értő közönség számára a magyar piacon. Szeretnénk hozzájárulni a minőségi turizmus és vendéglátás építéséhez is, amelynek során az élményt kereső igényes fogyasztó van a fókuszunkban, akit az italok terén is prémium termékekkel kívánunk kiszolgálni – legyen belföldi vagy akár külföldi vendég” – tette hozzá Kacsóh Gábor, a Fine Brands Company Zrt. vezérigazgatója.

Édes vs. száraz?

A pezsgő megjelenésekor Európában még nem volt ismert a cukorrépa, tehát minden, ami édes vagy cukros volt, az luxusterméknek számított, csakúgy mint a gyümölcsök és a méz. „Nagyon kevés dolog volt természetesen édes, hiszen nem volt még ipari kristálycukor, ezért

kezdetben, egészen a XX. század közepéig, a champagne-ok csak édes változatokban készültek.

A száraz pezsgő az 1900-as évek közepétől vált népszerűvé a briteknek köszönhetően, akik egy felvilágosult, modern, kozmopolita társadalomként divathullámot indítottak el a száraz pezsgővel. Ekkorra a cukor tömegtermékké vált, az édes íz nem volt többé elérhetetlen, elvesztette a luxusfaktorát” – mondja a sommelier. Azt is hozzáteszi, hogy például az orosz piacon az 1700-as végétől volt meghatározó piaca a champagne-nak, ott a mai napig az édes pezsgő a trend. A szakértő szerint nálunk, Magyarországon a minőségi, a méthode tradicionelle-eljárásban készült pezsgőt fogyasztók körében nagyon magas a szárazat kedvelők aránya, a tankpezsgőket előnyben részesítők között viszont már többen kedvelik az édes ízt. Langó szerint szakmai szemmel azért még mindig a száraz pezsgő tekinthető a legjobbnak, mint mondja, a cukorral sok esetben el lehet nyomni az ital hibáit, de természetesen a prémium kategóriák édes verziói között is találunk nagyon jó minőségű pezsgőket. 

 Pezsgővel koccintunk, ha ünnepelünk 

„A pezsgőnek mindig is volt egyfajta misztikuma. A pukkanás, a sziszegés, a buborékok mind-mind részei a varázslatnak, de önmagában a pezsgő név is nagyon beszédes,

hiszen arra mondjuk, hogy valami pezsgő, ha forró, eseményekkel teli. Nincs konkrét ismert története, hogyan vált az ünnepeink italává, organikusan alakult így, hiszen az életérzés, amit képvisel, jól illeszthető az örömteli eseményekhez. Voltak persze prominens személyek, akik jelentősen befolyásolták a pezsgő térhódítását, Churchill is nagy pezsgőrajongó hírében állt, és a brit anyakirálynéról is úgy tartották szakmai berkekben, hogy kizárólag a legjobb minőségű champagne-okat fogyasztotta.”  

Mit mihez?

Langó Tamás szerint a pezsgő rendkívül univerzális, ezért kiválóan párosítható a legkülönfélébb éltelek mellé is,

akár egy teljes vacsorát is felkínálhatunk pezsgőkísérettel.

A buborékok és a savszerkezet miatt az aperitiftől egészen a desszertet kísérő pezsgőig minden típust kínálhatunk aszerint, hogy milyen szőlőből készült, mennyi ideig érlelődött, fehér vagy rosé pezsgőről beszélünk.

Az Operaházban rendezett vacsorán pedig nemcsak a Pillangókisasszonyból hallhattunk részletet, nemcsak egy rövid balettelőadást láthattunk, de minden fogás mellé pezsgőpárosítást kóstolhattunk, kedvet kapva, hogy akár ennek fényében gondoljuk újra a karácsonyi menüsorunkat, és építsük be ezt a különleges, misztikus, buborékos italt. Csak halkan mondom, akár már az ünnepi reggelihez is tökéletes választás.

Kiemelt kép: Mudra László

Krajnyik Cintia