1932-ben a nagy gazdasági világválság nehezítette az emberek életét az Egyesült Államokban

A legtöbb ember számára kihívásokkal teli idők jártak, de a karácsonyról és az ünnepi hagyományokról a nehéz körülmények ellenére sem mondtak le. És bár az ezt megelőző években a város által szervezett ünnepi felvonulás meglehetősen visszafogottra sikerült, az arizonai Mesa Journal-Tribune című lap azzal bízta meg John McPhee újságírót, hogy rázza fel az embereket, és népszerűsítse a december 16-ra szervezett ünnepséget.

Akkoriban a repülés volt az egyik legizgalmasabb téma, tömegeket mozgatott meg a jelenséget övező újdonság varázsa. Az emberek igyekeztek minél többet megtudni a vakmerő pilótákról és repülőgépeikről, amik szinte csodával határos módon szálltak fel az égbe.

A karácsonyi felvonulás népszerűsítésének érdekében ezért McPhee úgy döntött, hogy beveti a repülőgépeket.

Felkért valakit, aki a terv szerint Mikulásnak öltözve, közel ezer méter magasból, ejtőernyővel ugrott volna ki egy repülőgépből egy legelőre – az egész város szeme láttára. Innen rendőri kísérettel érkezett volna a felvonulás helyszínére, hogy aztán a nagyszerű program kezdéseként ajándékokat osszon szét a jelenlévők között.

Ahogy a hír terjedni kezdett, úgy tűnt, sikerült a marketing

A korábbinál jóval nagyobb érdeklődés övezte az eseményt, a mintegy 2500 lakosú közösség tagjai, felnőttek és gyerekek egy emberként lelkesedtek.

Egy héttel a nagy nap előtt a Journal-Tribune már több számában is izgatottan hirdette a programot: „A Mikulás repülővel érkezik Mesa-ba! A nagylelkű öregúr idén meglepő járművel látogatja meg a várost, és nem várja meg, amíg a repülője földet ér, egy ejtőernyős ugrást követően egyenesen Mesa közepén landol majd! Jövő pénteken, december 16-án, délután 16:15-kor érkezik az Északi-sarkról, hogy üdvözöljön és megajándékozzon minden mesai gyereket, aki részt vesz a belvárosi felvonuláson. A repülőgép pilótája a város felett látványos és különleges mutatványokat fog végrehajtani, amelyek után a Mikulás ejtőernyővel ugrik majd ki a gépből, hogy a várakozó gyerekek karjaiban landoljon.”

A nagy napon azonban a dolgok nem úgy alakultak, ahogy azt McPhee remélte

Mivel akkoriban nem sok hivatásos ejtőernyős volt a környéken, és a repülés még viszonylag újdonságnak számított, McPhee egy ismeretlen embert kért fel az extravagáns Mikulás szerepére. Az utcák lassan megteltek, az emberek kíváncsian várták a látványos akciót – McPhee-n pedig egyre nagyobb volt a nyomás, így igyekezett minden apró részletre odafigyelni. Hamarosan azonban rájött, hogy katasztrófa készülődik. 

A cikk a hirdetés után folytatódik!

„A város utcáin még sosem volt ekkora tömeg. Aztán megtudtam, hogy az ejtőernyős olyannyira átadta magát az ünnepi hangulatnak, hogy nem tudott ugrani”

– emlékezett vissza később az újságíró.

A rendezvény kezdete előtt nem sokkal egy részeg Mikulással az oldalán, a férfinak gyors megoldáshoz kellett folyamodnia: egy helyi boltostól kért kölcsön egy próbababát, amit mikulásjelmezbe öltöztetett. A terve az volt, hogy a bábut dobja majd ki a repülőgépből, az attrakció pedig elég messze lesz a nézőktől ahhoz, hogy ne vegyék észre, nem valódi ember ugrott le az égből.

Hiába tűnt jónak az ötlet, gyorsan kiderült, hogy ez nem McPhee napja

Amikor a merev (mű)Mikulást kivetették repülőgépből, a bámészkodók kezdeti ámulata rövid időn belül rémületbe csapott át. Ahogy a piros ruhás alak a föld felé zuhant, egyre nagyobb sebességre kapcsolt, és hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy az ejtőernyő nem fog kinyílni.

A Mikulás egy hangos puffanással a közeli salátamezőbe csapódott.

A város sikoltozó gyerekektől és dühös szülőktől lett hangos, McPhee, hogy megpróbálja menteni a menthetőt, odarohant a kráterhez, ahol a piros ruhás bábu landolt, magára öltötte a jelmezt, hogy meggyőzze a feldúlt tömeget arról, a Mikulás túlélte az esést – ekkorra azonban már semmi sem tudta felülírni a képet a szabadesésben zuhanó Mikulásról, ami oly sokak agyába beleégett. Mire McPhee odaért a felvonulásra, az emberek egy része már elindult haza, hogy megvigasztalják a zaklatott gyerekeket, akik meg voltak győződve arról, hogy a Mikulás éppen a szemük láttára halt szörnyet.

Ez volt az a karácsony, amit a felvonuláson résztvevők soha nem felejtettek el – McPhee minden igyekezete ellenére.

Az újságíró nem tudta feldolgozni a kudarcot, a helyiek pedig évtizedeken át mesélték a történtet. McPhee egészen 1968-ban bekövetkezett haláláig a médiában dolgozott, ám az emberek nem hagyták feledésbe merülni azt, ami hírhedtté tette őt: a nagy gazdasági világválság csúcsán a közönség szeme láttára megölte a Mikulást.


Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/John Allen

Mózes Zsófi