„Ha A diótörőt nézzük, inkább ne üljünk az első sorba” – Így szerettetheted meg a balettot kisgyerekekkel (és felnőttekkel)

–

Balettelőadás extrákkal

Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy az operaház Erkel színházi A diótörő-előadása előtt benézhettünk a kulisszák mögé, egy nagyon kedves szereplő (kis)lány, Olívia még el is kalauzolt bennünket, hogy hol és hogyan készülődnek a szereplők, sőt azt is megtudtuk, hogy a színpadi hóesés hópelyhei valójában papírdarabkák és a kezdő, korcsolyás jelenet jégkorcsolyái igazából görkorik, egészen apró, az „élben” elrejtett kerekekkel. Ennyi kulisszatitok elég volt, hogy a lányaim A diótörő iránti rajongása még tovább mélyüljön, pedig az elmúlt években most láttuk negyedszerre, szóval eddig sem voltak kispályások. A négyéves kisebbik lányom, mondjuk, csak az idén csatlakozott a rajongótáborba, de rögtön felvette a fonalat.

A címben idézett mondat egyébként azért hangzott el, mert az egerekről kiderült, hogy közelről meglehetősen félelmetesek (vagyis nagyon jók a maszkok).

Pedig most nyakig vagyunk az egértémában (helló, Rumini!, helló, Macskafogó!), és a top kedvenc jelenetek között szerepel a kis egérkatonák támadása, a sajtkilövés és a lábujjhegyen settenkedés az ellopott diótörővel. Ennek ellenére, amikor a szünetben találkoztunk a kisegerekkel, a korábbi csacsogás és kérdezgetés helyett a gyerekeim gyakorlatilag elbújtak mögém. Pedig a szereplő gyerekek még azt is megmutatták, hogy milyen titkos kis nyíláson látnak ki a maszkból, és szívesen meséltek a szerepükről is. Az előadásban egyébként nagyjából negyven gyerekszereplő van, a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékei, a legkisebbek körülbelül ötévesek, őket pont egerekként láthatjuk.

A másik kedvenc jelenetük egyébként az, amikor Drosselmeyer (nagybácsi) palástja mögül előbukkan az életre kelt Diótörő és baba. Hogy ez pontosan hogyan történik, azt annak ellenére hosszan elemezgettük, hogy a kulisszák mögötti kirándulásból azért sok mindenről kiderült, hogy nem pont az, aminek látszik.

Megkérdeztem a lányaimtól, hogy őket zavarta-e, hogy az előadásban nem beszéltek, de úgy néztek rám, mintha teljesen őrült lennék.

„Hát persze hogy nem beszéltek, mama, mert ez egy balett. Itt táncolnak.”

Viszont (és erre még mindjárt kitérek) könnyebb úgy követni az előadást, hogy ismerik a sztorit.

Praktikus tanácsok A diótörőt megnéző családoknak

A balett hatéves kortól ajánlott, és ezt én is megerősíthetem. Mi is csak azért vállaltuk be a négyévessel, mert ismeri a történetet, odavan a balettért, és hétpróbás színházlátogató. Ennek ellenére a nemzetek táncára azért – bevallom – elfáradt, és a széke előtt állva, kicsit táncolva nézte végig az utolsó tizenöt percet (itt ragadnám meg az alkalmat, hogy ezért elnézést kérjek a körülöttünk ülőktől).

Egyébként azt csak nagyon halkan súgom, hogy azok, akiknek a kisgyereke a második szünetre elfárad, szerintem ott simán félbehagyhatják az előadást (az Erkel Színház technikai lehetőségei miatt ugyanis két szünettel megy az előadás jelenleg). És éppen ezen okból kifolyólag, érdemes nagyon figyelembe venni az alvásidőt – nálunk késői fekvés a jellemző, így nekünk a délelőtti előadás (ami meg a délutáni alvás idejébe lóg bele) neccesebb lett volna.

A praktikus tanácsok sorában van még egy fontos: erről az előadásról nem szabad elkésni, mert kezdés után senkit nem engednek be – kint lehet nézni egy képernyőn a szünetig, de az nyilván egészen más élmény. (Ha mégis megtörténik, az első felvonás nagyjából félórás, szóval nem kell sokat kibírni.)

Éppen ezért kisgyerekkel érdemes mindig sor szélére jegyet venni – hogy ha úgy alakul a helyzet, könnyen kijuthassatok (én évek óta mindig így csinálom, pedig még sosem volt nagy gond). Emellett a leghasznosabb, ha az előadás előtt megnézitek az Opera honlapján a részletes történetet, mert a legtöbb kisgyereknek nagyjából 1500 kérdése van. Nálunk az a protokoll, hogy előadás közben megsúghatják, hogy miről szeretnének majd kérdezni, és utána átbeszéljük. Szóval megkönnyíti a helyzetet, hogyha kísérőként képben vagyunk, sőt előtte nagy vonalakban a gyerekekkel is végigmehetünk a sztorin. Ehhez ajánlom most az egyik még nem teljesen tesztelt, de már átlapozott ötletet: nemrég megjelent egy gyönyörűen illusztrált Diótörő könyv. Ebből kiderül a történt, így szerintem még élvezetesebb lehet az előadás.

A diótörő a legtöbb kisgyereknek az első balettélménye, és annak szerintem teljesen ideális is.

Ha pedig jó élmény volt, akkor az Operának szuper programjai vannak kisgyerekeknek, hangszerek, tütüs körbevezetés, varázsfuvolás operatúra, amivel parádésan beránthatók a balett és az opera világába a legkisebbek.

Ha még nem érzitek elég nagynak a gyereketeket hozzá, akkor létezik egy kicsit kisebbeknek való bábelőadás a Budapest Bábszínházban – ezt mi (még) nem láttuk, de a fotók alapján azért ez sem kétéveseknek való (viszont sajnos nem nagyon van már rá jegy, úgyhogy ezt jövőre ajánlom). Hivatalosan ötéves kortól ajánlott, de ez jóval rövidebb, mint az igazi balett. Szerintem kicsit előbb is meg lehet próbálni, az az általános tapasztalatom a Bábszínház előadásaival, hogy nálam óvatosabbak a korhatár-besorolással.

Ha a balettmánia folytatódik

A Netflix kínálatában elérhető egy nagyon cuki, másfél órás animációs film, ami kicsit még többet mutat meg abból, hogy pontosan milyen kőkemény munka áll egy-egy előadás mögött. Persze ezt egy édes, akár egészen kicsi gyerekeknek is befogadható, klasszikus árva kisgyerekes történetbe ágyazva. A film címe Balerina, 2016-os, és 6+-os besorolású. De szerintem simán mehet négyéves kortól, még a gonosz néni sem olyan félelmetes, inkább tűnik nevetségesnek. Kiderül belőle, hogy mennyit is kell gyakorolnia egy balett-táncosnak, a mese végén pedig a kis Felicie táncolhat a párizsi operaház színpadán, ráadásul szólót.

Szóval a komplett balettcsomag A diótörő-előadás mellett (amire még kapható jegy, ha valaki a fa alá tenné), szerintem a könyvvel és a mesével lesz teljes. Na, megyek is, ki kell mosnom pár tütüt. Boldog balettos ünnepet mindenkinek, aki szereti!

Tóth Flóra

A képek a szerző tulajdonában vannak