–

A sibari eredete

Gondoltál valaha arra, hogy amikor egy selyemsállal, vagy nyakkendővel dobjátok fel az együttlétet, valójában a japán harcművészet egyes elemeit követitek? Hitted volna, hogy ha fel akarod pörgetni a dolgokat egy bilinccsel vagy néhány bőrpánttal, szamurájok és japán csendőrök nyomán jársz?

Pedig így van! A kötözős szex ugyanis nem egy konkrét cselekvés, hanem egy sokféle cselekvést és megnyilvánulási formát magában foglaló spektrum, amelynek eredete a hagyományos japán harci kultúrára vezethető vissza.

Az 1400-as évekből ered ugyanis a japán harcművészet szimbolikájában összetett, eszközeiben komplex katonai eszköztára, a hódzsó-dzsucu. A különféle kötelekkel és kötéstechnikával, csomókkal operáló módszernek egyik alfaját elsősorban a harc közben csoportosan alkalmazott, a foglyok el- és lefogására használt eljárások alkották, amelyekhez általában vékonyabb, rövidebb köteleket választottak. A másik alfajba azok az esetek tartoztak, amikor a foglyot csendőrök fogták el és készítették elő. Ilyenkor ugyanis jóval hosszabb, akár 25 méteres, durvább, kenderből készült köteleket is alkalmaztak, a kötéseket pedig csomókkal rögzítették.

Ezek a speciális keresztezések, csomók és egyéb jelek az avatott szemlélő számára felfedték az alany kilétét, tetteit és várható büntetését is.

Emellett jóval kevesebb mozgásteret hagytak neki, hiszen a cél a test rögzítése mellett nemritkán a psziché megtörése is volt.

Ezekből a módszerekből alakult ki aztán a sibari ma ismert formája.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hajime Kinoko (@hajime_shibari) által megosztott bejegyzés

Sibari a rigger szemével

Carmine Whitemore civilben informatikus, édesapa, támogató partner. Néhanap azonban ellátogat a környékbeli BDSM-közösségbe, vagy rendezvényekre, ahol riggerként – vagyis egy a sibari művészet lépéseit, szimbólumait és a test anatómiáját ismerő szakemberként – egy vagy több „bunny” testét köti gúzsba. Számára ez egyszerre erotika, művészet és önkifejezési mód.

„Évtizedeken keresztül vaníliaként éltem az életem, de a kamaszkoromtól fogva úgy éreztem, hiányzik nekem valami. A válásom után kezdtem aztán nyitni. Kerestem önmagam, és egy ismerősömet kísérve, mintegy véletlenül találtam rá a BDSM-közösségre. Ott azonnal biztonságos közegemre találtam, és tapasztalatokat kezdtem gyűjteni. Egy hónappal később már elméleti és gyakorlati tudással felvértezve, saját kötelekkel érkeztem meg a találkozóra. Azóta ez az én utam” – mondja a férfi.

Számára a sibari erotikus-szexuális vonatkozása is rendkívül fontos, a kötözést ugyanakkor elsősorban a művészi önkifejezés egyik módszerének tartja. Mint mondja,

a sibari segítségével szép testek még szebb formákba alakíthatók, az így létrejött pillanatnyi alkotás pedig akkor nyeri el végső formáját, ha az az alkotó, vagyis a rigger számára szebb, mint a testek eredetije.

„Az emberek azt hiszik, hogy a megkötözött ember, azaz a bunny, passzív elszenvedője a folyamatnak. Valójában azonban a bunny nem szolgáló, hanem partner. Alkotótárs, akinek a jelzései éppen annyit nyomnak a latban, mint a rigger akarata – magyarázza Carmine Whitemore. – A sibari valójában társastánc kötelekkel: kettőnk közös tudása, egymásba fonódó akarata, melynek eredményeként létrejön egy alkotás.”

A szeánsz előtt a felek részletesen egyeztetik, mi fér bele az együttlétbe és mi nem. Azt is megbeszélik, hogyan, milyen kimeneti pontokkal érhet véget a közös folyamat. Van-e benne helye erotikus játékoknak, behatolásnak? Meddig tart majd? Mennyire lehetnek szorosak a kötések? Megannyi kérdés, amelyet a kötöző és a kötözött már azelőtt részletesen egyeztet, hogy belevágnának az együttlétbe.

A férfi nem győzi hangsúlyozni, hogy a sibari veszélyes üzem, ezért rendkívül fontos, hogy a rigger legyen birtokában anatómiai ismereteknek, képes legyen tartani a számára megajánlott kereteket, és figyeljen a bunny mindenkori jelzéseire. Mint mondja, egy kis hiba, akár csak néhány percnyi késlekedés is tartós egészségkárosodást okozhat.

„Domináns szadista vagyok, és boldoggá tesz az, hogy egy szeánszon a megbeszélt kereteken belül az történik, amit én akarok. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem törődöm azzal, aki rám bízza magát, sőt! Nekem valójában a biztonság a fétisem. A sibari az elején nagyon könnyűnek látszik, de az igazság az, hogy könnyű hibázni.

Egy túl szoros kötés, egy rossz pontra helyezett csomó, egy túl sokáig kitartott póz fájdalmat, idegsérülést, szövet- vagy idegelhalást is okozhat. Tanulni kell, és óvatosnak lenni mindig, minden körülmények között.”

És hogy miért élvezik a sibarit olyan sokan akár terápiás jelleggel is? Carmine Whitemore szerint a titok nemcsak a kötözés esztétikájában, hanem a testben ilyenkor lejátszódó biokémiai folyamatokban is rejlik.

„A sibari a bunnyk számára is felszabadító élmény, hiszen a fizikai kényelmetlenség, illetve a veszélyérzet hatására beindul az endorfin-dopamin reakció, illetve adrenalin is termelődik. Ennek következtében létrejön egyfajta drog nélküli drogos állapot, amelyben a test gúzsba van kötve ugyan, de kalandra indul a lélek.”

A szeánsz végén az aftercare, vagyis a bunny érzelmi-mentális támogatása épp olyan lényeges, mint maga a művészi, vagy akár szexuális aktus. Ilyenkor az történik, amire az alanynak leginkább szüksége van: ölelés, babusgatás vagy más személyes gondoskodás, hogy az illető visszatérhessen a saját normál állapotába a hormonfröccs után. (Erre akkor is szükség lehet, amikor a szeánsz után néhány órával, vagy nappal később a szárnyalós flow után újra beütnek a mindennapok.)

„A sibariban nem a szexualitás az elsődleges”

Ezt már Gombkötő Júlia táncos, gyakorlott bunny és tanulmányaiban épp elmerülő rigger hangsúlyozza. Mint mondja, táncosként számára a test elsősorban munkaeszköz, a meztelenség, az érintés pedig mindennapi. 

Mint művészetek iránt érdeklődő, filozofikus szemléletű ember, először a sibarit is mint művészeti-esztétikai megközelítést fogadta be. Ezután hetekig tájékozódott, információkat gyűjtött, és csak ezután keresett fel riggert. A svájci mesternél aztán ráérzett a kötözés ízére, és ma már úgy látja, a sibari egyfajta szellemi-spirituális út, amely bárkit közelebb vihet önmagához.

„Táncosként megszoktam, hogy a testem bizonyos értelemben nem az enyém, így eszembe se jutott soha azon gondolkodni, hogy egy érintés számomra kellemes vagy kellemetlen-e. Ez egy ilyen szakma: professzionálisan állok a dolgokhoz, és tudom, hogy a másik is, így ez nem személyes. Ennek viszont az a következménye, hogy bizonyos értelemben nekem egész más a viszonyom a testemhez, mint a legtöbb embernek – kezdi Gombkötő Júlia. – A sibariban viszont épp akkor állok profin a dolgokhoz, ha folyamatosan monitorozom, mit érzek, és figyelek a testem jelzéseire. Amikor meg vagyok kötözve, le kell fektetnem a saját határaimat. Az én szavam dominál, én mondom meg, mi fér bele nekem, ettől pedig erősnek és vonzónak érzem magam. A kötözés emellett nagy tanítómester is, hiszen ha ellenállok a fájdalomnak, csak erősebb lesz. Ha engedek a fájdalomnak, csökken. Ha nem szállok szembe vele, enged.”

Szerinte az adja a kötözés szépségét, hogy a felek megbeszélik a részleteket, lefektetik a szabályokat, majd az őszinteség és nyitottság hatására bizalom alakul ki köztük. Emiatt aztán a szeánsz során eggyé válnak, feloldódnak egymásban.

Úgy véli, rigger és bunny valójában táncolnak – csak közben az egyikük nem tud mozogni.

„Idővel nemcsak bunnyként vettem részt szeánszokon, hanem egy ismerősöm kérésére kötözni is kezdtem. Emiatt aztán mindkét oldal érzéseit, szükségleteit egyre jobban megértem, és tisztában vagyok azzal, hogy mennyire fontos, hogy ismerjük és tiszteljük saját határainkat. Nem csak riggerként, bunnyként is. Csakis addig szabad elmenni, amíg biztonságban érezzük magunkat, amíg mindenki jól van. És ha ebben bármiféle változás áll be, azonnal jelezni kell. A kapott jelzést pedig kérdés és megkérdőjelezés nélkül azonnal komolyan kell venni. Ez a minimum.”

Gombkötő Júlia azt mondja, a sibari olyan önismereti útra vezeti az arra nyitottakat, amelynek segítségével a határok kijelölése és megtartása, mások határainak tiszteletben tartása, az egymásra hangolódás, a kölcsönösség és a tisztelet napról napra fontosabbá válik. 

„Persze senkit nem akarok megtéríteni, vagy akarata ellenére elvezetni a BDSM világába, de ha kérdeznek, szívesen mesélek az érzéseimről, tapasztalásaimról. Nemcsak azért, mert nekem a sibari élvezetes, hanem azért is, mert komolyan úgy gondolom, hogy rengeteg a tévhit, félreértés és félremagyarázás, ami a BDSM-et és a sibarit illeti. Tévedés, hogy a BDSM-ben a szub elnyomott. Nem igaz, hogy a bunnynak nincs beleszólása abba, mi történik vele. Attól, hogy valakinek vannak kinkjei vagy akár perverziói, még nem veszélyes sem másokra, sem önmagára. Sőt, valójában a BDSM szubkultúrában mindenkor érvényes »will of consent«, vagyis a felek konszenzusos egyezsége alapján történő bármilyen együttműködés – legyen az szexuális vagy sem. Ez rendkívül fontos volna a hagyományos emberi kapcsolatokban is.” 

Sibari a pszichológus szemével

Saáry Lilla kinkpozitív pszichológushoz, képzésben lévő szexológushoz azok is igazán bátran és szégyenérzet nélkül fordulhatnak, akiknek a mindennapjait valamely speciális szokás vagy igény fűszerezi. No nem mintha ez a többi szakembernél másként volna, hangsúlyozza a pszichológus, de mint mondja, előfordul, hogy az ő rendelésén bátrabban oldódnak azok, akiknek nehézséget okoz félelmek nélkül beszélni a szexualitásukról, mert az nem feltétlenül esik a vanília kategóriába.

„A BDSM iránti érdeklődés már tíz éve lekerült a mentális zavarok listájáról, így semmilyen szakmai szempont alapján nem tekinthető kórosnak. Sőt,

a közhiedelmekkel szemben arra sincsen semmi bizonyíték, hogy a kinkek traumaeredetűek lennének. Azaz nem igaz, hogy aki a kötözésre, alá-fölé rendeltségre, vagy a konszenzuális nonkonszenzualitásra gerjed, azzal biztosan történt valami borzalmas dolog gyerek- vagy fiatal felnőttkorában

– mondja a pszichológus. – Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy a BDSM alapja a közhiedelemmel ellentétben nem a hatalom, hanem a kölcsönös beleegyezés. És az, hogy minden résztvevőnek joga van kijelölni a saját határait. Ennek a gyakorlatnak része az is, hogy az együttlét vagy szeánsz előtt a felek részletesen megvitatják, mi fog történni, és azt is, mi nem történhet meg. A közösség önmagát is szabályozza, vagyis nemcsak önmagunkra, hanem partnerünkre, partnereinkre is figyelünk.”

Amikor a sibari terápiás jelentőségéről kérdezem, Saáry Lilla nem győzi hangsúlyozni, hogy bár a módszer elméletben alkalmas lehet terápiás célokra is, hazánkban ezt mind szakmai-etikai, mind törvényi keretek tiltják. Mint mondja, kötözést terápiás céllal végezni és ezért pénzt kérni, vagy elfogadni tilos és törvénytelen.

„Annak ellenére, hogy a sibari terápiás jelleggel és céllal hazánkban nem alkalmazható, előfordulhat, hogy egy biztonságos környezetben megélt szeánsz segít az egyén elakadásainak oldásában. Ha nehezen tudom magamat elengedni, akkor lehet, hogy könnyebben megy majd, ha a testem meg van kötözve. Elképzelhető, hogy egy sibari szeánsz segítségével oldódnak a szorongásaim.” 

Lilla azt is hangsúlyozza ugyanakkor, hogy egy-egy ilyen helyzet sikeres és élvezetes működtetéséhez elengedhetetlen a felek közötti őszinte kommunikáció. Olykor pedig szexológus vagy pszichológus bevonása is megkönnyítheti a helyzetet, különösen, ha valamelyik fél szexuálistrauma-túlélő.

Kipróbálnád a kötözős játékok valamely formáját?

Ha ilyesmin töröd a fejed, gondolj át néhány egyszerű kérdést! Önmagadért, a saját kíváncsiságod, érdeklődésed kielégítésére vágnál bele valami újba? Van rá lehetőséged, hogy elmondd, mit tennél meg szívesen, mi érdekel és mi az, amit egészen biztosan nem próbálnál ki? Ezt a partnered is megteszi, és bizalmasan tudtok beszélgetni erről? Egyáltalán, biztonságban, jó kezekben érzed magad? Ha a válasz csupa igen, és adtál magadnak elég időt a tájékozódásra és a felkészülésre, már nincs túl sok tennivaló! Csak kezdd kicsiben, figyeld a tested, no meg a lelked jelzéseit, és élvezd ki az együttlét minden percét!

Korábbi cikkünket is érdekesnek találhatod a témában!

Forrás: ITT, ITT, ITT

Z. Kocsis Blanka