„A párhuzamos kapcsolataink csak a szexről szólnak”

–

Vágy vagy biztonság

Lehet-e évtizedeken át hűségesnek maradni? Vonzódhatunk-e ugyanahhoz az emberhez, ugyanahhoz a testhez hosszú időn át? Ha figyelembe vesszük, hogy a történelem során az utóbbi néhány évtizedben fordul elő először, hogy a szexet nem kötelező programként, szükséges fajfenntartási lépésként vagy hitvesi kötelességként, hanem a vágy és a romantika kifejezéseként értelmezzük, könnyen megérthetjük, hogy a modern kapcsolatok evolúciós értelemben alapvetően halálra vannak ítélve. 

Gondoljunk csak bele! Korábban egyáltalán nem volt fontos, hogy a felek élvezzék a szexet, mára azonban a spontán, valódi, intenzív vágy, a kalandok és újdonságok íze épp olyan fontossá és értékessé vált, mint a folytonosság, az állandóság, az elköteleződés és a bizalom.

Mindent és örökre akarunk – lehetőleg ugyanattól az embertől.

Esther Perel pszichoterapeuta is hasonlóan gondolkozik. Szerinte napjaink szerelemfelfogása és az erotikus vágy bizonyos értelemben egymással szemben állnak. Ennek forrása pedig a párkapcsolatok céljának, valamint a vágy társadalmi megítélésének változásaiban keresendő. 

Mint mondja, a házasság – mint tartós elkötelezettség – célja korábban a társadalmi státusz elérése, a gyermekek nemzése, valamint a biztonság és a vagyon megőrzése voltak. Ma azonban mindezek mellett

azt várjuk a párunktól, hogy a legjobb barátunk, mindenkori támaszunk és isteni szeretőnk is legyen. Mindennek a tetejébe kétszer annyi ideig élünk, mint elődeink, vagyis kétszer olyan hosszú ideig kell(ene) a világmindenséget adnunk valaki másnak.

Monogámia helyett nyitottság

Azok, akik nem találnak önmagukra a hagyományosnak tekintett párkapcsolati felállásokban, idővel – jellemzően a harmincas éveik végén, negyvenes éveik elején – elkezdik keresni azt a megtartó, ugyanakkor rugalmas keretet, amiben jól érzik magukat. Valamit, amivel nem kell lemondaniuk a vadászat és az újdonságok izgalmáról, ugyanakkor meglévő partnerünk szeretetéről, szerelméről sem. Ilyenkor szokott először előtérbe kerülni az etikus non-monogámia mint lehetséges átfogó megoldás. 

Most azt kérded, hogy az meg mi? Nem vagy egyedül! Az etikus non-monogámia (ENM) ernyőfogalom, melyet nyitott kapcsolatként szokás definiálni. Ez azonban téves, hiszen

az ENM-kapcsolatok épp olyan szövevényesek és sokrétűek lehetnek, mint a hagyományosnak tekintett monogám kapcsolatok. Ide tartozik az édeshármas, a cuckold – amikor a partner tudtával, nemritkán jelenlétében történik a „megcsalás”, a swingerezés, a nyitott kapcsolat és a poliamoria is.

Ezekre a nem hagyományos kapcsolatokra jellemző, hogy az érintett pár vagy személyek, egymás felé elfogadással, őszinteséggel, transzparens kommunikációval és megértéssel fordulnak, melynek hatására a kapcsolatot non-konvencionális alapokra helyezve épül fel egy új típusú párkapcsolati forma. Tehát ezekben a kapcsolatokban is van szeretet, szerelem, tisztelet, lojalitás és hűség – legfeljebb egy kicsit másként, mint amihez szokva vagyunk.

Az etikus non-monogám kapcsolatok szabályai

Hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy aki nem monogám, az erkölcstelen. Fűvel-fával csinálja, esetleg kötődési zavarai vannak, vagy bármikor-bárhol kapható egy kis entyempentyemre. Ez azonban tévedés (is lehet)! 

Az ENM-kapcsolatoknak ugyanúgy szigorú szabályrendszere van, mint a monogám elköteleződéseknek. Ezek a szabályok általában rugalmasan alakíthatók az adott pár igényeire. Ugyanakkor vannak olyan elemek, amelyeket a párkapcsolati szerződésnek tartalmaznia kell ahhoz, hogy valóban etikus non-monogámiáról beszélhessünk. Ilyen a(z)

• őszinteség: minden érintett tisztában van a további felek érintettségével és a kapcsolat jellegével. Az ezekről folytatott kommunikáció transzparens, a kommunikációs utak minden irányban járhatók, vagyis mindig, minden helyzetben ér kérdezni, kifejezni az érzéseket, vágyakat és bizonytalanságokat.
• önkéntesség: minden érintett önként és saját akaratából vesz részt az etikus non-monogámként definiált kapcsolatban.

Ha valaki azért megy bele a nyitott vagy poliamor kapcsolatba, mert fél attól, hogy ellenkező esetben nem tudja megtartani a partnerét, vagy párja olyan szexuális vágyakat fogalmaz meg, amiket ő nem tud, nem akar kielégíteni, a kapcsolat ugyan nem monogám, de nem is etikus.

• kölcsönösség és egyenlőség: a kapcsolatban a felek egyenlők és egymás mellé rendeltek. Az általuk meghatározott egyedi szabályrendszer pedig mindkét félre azonos módon, azonos felelősséggel és jogokkal érvényes.
• becsületesség és tisztelet: az érintettek mindig a többiek érzelmeinek és mindenkori jólétének figyelembevételével, win-win helyzetek kialakításával és megtartásával törekednek saját vágyaik, érzelmi és szexuális szükségleteik kielégítésére.
• szabadság: minden érintett szabadon azt tehet, amit akar mindaddig, amíg azzal a többiek érzelmeit, érdekeit nem sérti. Ha az érdekütközés elkerülhetetlen, akkor az őszinteség, a kölcsönösség és a transzparencia kerülnek előtérbe. (Amennyiben van báziskapcsolat, azaz hierarchikusan a többi lehetséges kapcsolat felett álló elköteleződés, úgy érdekütközés esetén az a partner élvez prioritást.)

Vagyis az etikus non-monogámia még akkor sem csak szexről szól, ha a báziskapcsolat csak szexuálisan nyitott. 

Etikus non-monogámia a szakember szemével

Fischer Gabi gyógypedagógus, mentálhigiénés családtudományi és családterápiás szakember gyakran találkozik olyan párokkal, akik a megcsalás nyomán kialakuló párkapcsolati nehézségek rendezése miatt kérik segítségét. Szakdolgozatát a poliamoria jelenségéről írta. Mint mondja, az ENM-kapcsolatban élők általában a harmincas éveik végén, negyvenes éveik elején járó, magasan képzett, átlagosan jó, vagy az átlagosnál jobb anyagi körülmények között élő emberek, akik az aktuális párkapcsolati státuszuktól függetlenül etikus non-monogámként vagy poliamorként definiálják magukat.

„Előfordul, hogy az etikus non-monogámia mint lehetséges párkapcsolati felállás egy nem etikus helyzet kifehérítésére jön létre. Azaz, az egyik fél már félrelépett, de nem bír a lelkiismeret-furdalásával, és legitimizálni akarja a kialakult helyzetet. Nem kizárt, hogy ez sikerülhet, de a helyzet egyenlőtlenségéből adódóan az újraírt párkapcsolati szerződés etikus volta gyakran megkérdőjelezhető” – meséli Gabi.

„Ahhoz, hogy a kapcsolat valóban mindkét fél akaratából legyen nyitott, vagy váljon poliamorrá, elengedhetetlen, hogy a felek között őszinteség, szeretet és bizalom legyen. Sok-sok beszélgetés, önismeret, közös alámerülés kell ahhoz, hogy a hagyományost valami új válthassa fel” 

– folytatja a gondolatot a szakember.

Kérdés persze az is, hogy mi fér bele az új kapcsolatokba és mi az, ami már tilos. Ezt minden esetben az érintett feleknek, egyénileg kell meghatároznia, melyhez rengeteg beszélgetés, óvatos próbálkozások és fokozatosság szükséges. Így mindig van lehetőség és idő tisztázni az esetleges félreértéseket, kezelni a váratlanul felbukkanó érzéseket.

Gabi úgy véli, sokan nem is tudják igazán, mire vállalkoznak. „Egy párkapcsolatban nem könnyű coming outolni, hiszen lehet, hogy ami bennünk már egyértelműen megfogalmazódott, a másiknak még eszébe sem jutott. Persze az is lehet, hogy egy őszinte beszélgetés után mindkét fél megkönnyebbül, hiszen kiderül, hogy egy irányba tartanak. Ilyenkor sem szabad elfelejteni azonban, hogy még ha konszenzuálisan döntünk is a kapcsolat kinyitása mellett, nem tudjuk előre, hogy az egyes helyzetek mit hoznak ki belőlünk. A féltékenység, a düh, a birtoklási vágy, a harag vagy a sértettség teljesen normálisnak számítanak egy ENM- kapcsolatban is – különösen akkor, ha még csak próbálgatjuk az újfajta felállást és benne önmagunkat. Beszélgetés, beszélgetés, beszélgetés. Ennél nincs jobb megoldás!” – állítja a szakember.

És hogy miként érinti az ENM-párkapcsolat a családot és a gyermekeket? Gabi szerint nem szükségszerű, hogy a hagyományostól eltérő családmodell negatív hatással legyen a gyerekek érzelmi-szexuális fejlődésére vagy a kötődéseikre.

„Ha a gyerekek kicsik, akkor alapvetően nem kell tudniuk a szüleik érzelmi-szexuális életéről. Ez azonban nem jelenti, hogy ne találkozhatnának a poliamor kapcsolati háló többi résztvevőjével, ha éppen úgy alakul. Az ilyen külső kapcsolatok során bevont felnőttek akár még gazdagíthatják is a gyerekek életét, amennyiben a felnőttek közötti viszonyok rendezettek, a gyerekekkel pedig mindenki tisztelettel és szeretettel törődik. Fontos persze az őszinteség és a transzparencia, de az is, hogy mindig csak úgy, akkor és annyit mondjunk, amennyire a gyerekek rákérdeznek. Később azonban, ha a gyerek kamaszodik, még lényegesebb, hogy az érintett gyerekek kérdéseit és kéréseit kellő odafigyeléssel kezeljük.

Sokféleképpen lehet szeretni, sokféle boldogság létezik, de a gyerekek érzelmi biztonsága ideális esetben elsődleges.”

Így élünk mi – etikus non-monogám párok vallanak

Eszter és Péter a húszas éveik végén járnak, és együtt képzelik el a jövőt. Két éve élnek ENM-kapcsolatban, melynek keretében többnyire együtt, ritkábban külön-külön ismerkednek. Mint mondják, a jelenlegi nyitottság korábban egyáltalán nem jellemezte a kapcsolatukat.

„Eszter a kezdetektől fogva nagyon birtokló és féltékeny volt. Még a pornónézést is komolyan ellenezte, ennek pedig gyakran hangot is adott. Egy magányos estén azonban rátalált egy erotikus sorozatra, mely végül pornónézésbe és egyedül megélt élvezetekbe torkollott. Közben – mint utóbb kiderült – arról fantáziált, hogy együtt nézzük a felnőttfilmet. Ez az élmény akkora lelkiismeret-furdalást okozott neki, hogy másnap csak írásban merte elmondani, mit tett” – meséli Péter.

A félelmek persze teljesen indokolatlanok voltak, sőt, ez az élmény nyitotta meg az őszinte kommunikációt kettejük között. Kiderült, hogy Eszter és Péter egészen sok olyan közös élményre lenne nyitott, amiről korábban sosem vallottak egymásnak.   

„A beszélgetés után pár nappal már egy másik párral bújtunk ágyba. Féltünk, nem tudtuk, mi lesz majd, nem tudtuk, hogy nézünk a másikra utána… De miután eljöttünk a másik pártól, egész éjjel nem aludtunk. Otthon is órákon át szeretkeztünk egymással. Azóta jobban preferáljuk a fiús hármasokat, de sok kellemes élményünk volt már párokkal, illetve szóló lánnyal is” – erősíti meg Eszter is.

Azt mondják, azt a fajta izgalmat, ami egy kapcsolat elejét jellemzi, az etikus non-monogámiának köszönhetően újra meg újra megélhetik, ráadásul együtt.

„Lehet bármennyire szerelmes az ember, odafigyelhet, szeretheti, tisztelheti a párját, az újdonság izgalma el fog múlni. Ez nem negatív dolog, hiszen elkezdjük magunkat biztonságban érezni, tudjuk, mi fog történni, idővel nyitottabban beszélünk egymással, felfedezzük egymás testének minden részét… És ezt imádjuk. Ugyanakkor

azt a bizonytalanságot, ami felpörget, az érzést, hogy most oda kell tenned magad, készülődnöd kell, újfajta érintéseket fogsz kapni… már nem élheted át. Szeretjük, hogy izgalmas, első randikkal teli életet élhetünk egymás jóvoltából úgy, hogy közben biztonságban vagyunk.

Jó érzés nem szeretetéhséggel a szívünkben találkozni másokkal. Így, ha rossz élmény ér minket – ami természetesen elkerülhetetlen, – akkor sincsen semmi baj, mert tudjuk, hogy ott vagyunk egymásnak.”

A harmincas Tamás és felesége, Judit már az első randin felismerték, hogy a monogám kapcsolat nem nekik való. Így aztán az első perctől kezdve vannak külső szexkapcsolataik. A jövőt viszont mindig is együtt képzelték el.

„A korábbi kapcsolatainkban előbb-utóbb mindketten félreléptünk, mert szükségünk volt új élményekre, izgalmakra” – meséli Tamás. „Amennyire látjuk, sokan élnek a miénkhez hasonló életet, az azonban már kevésbé gyakori, hogy a felek ezt egymást tisztelve, transzparens módon teszik. Minket eleve a szexuális érdeklődésünk hozott össze, így aztán üdítő volt megtapasztalni, hogy nem kell hazudnunk arról, kik vagyunk és mit akarunk. Néha összejövünk másokkal, de megvannak a saját szabályaink, és egyértelmű, hogy érzelmeket csakis a másik iránt táplálunk.”

Kapcsolatuk szabályrendszerének kialakításához sokat beszélgettek, így mára mindkettejük számára egyértelmű, hogy meddig mehetnek el.

„Tudunk arról, ha a másiknak találkozója van, de a részleteket nem egyeztetjük, és tiszteletben tartjuk egymás köreit. A hagyományos értelemben nem randizunk: semmi süti-kávé vagy vacsorák.

A párhuzamos kapcsolataink csak a szexről szólnak. Mindig védekezünk, és sosem csókolózunk az alkalmi partnereinkkel, csak egymással” – mondja a férj.

Juli és Márk közel a negyvenhez ismerték fel, hogy a házasságuk működését újra kell tervezniük. Az alapprobléma Juli libidója volt, ő ugyanis sokkal többször szeretett volna összebújni, mint a párja. Később kiderült, hogy ennek hátterében az eltérő szexuális igényeik álltak, idáig azonban hosszú út vezetett.

„A nyitott kapcsolat mint lehetőség azért merült fel, mert én jóval több intim együttlétre vágytam, mint a férjem. Neki viszont nem kellett több. Idővel feladtam, és úgy döntöttem, a házasságunkon kívül keresek megoldást. Először nőkkel ismerkedtem, de az nem ment túl jól, így végül bedobtam a swingerklub ötletét. Végül regisztráltam pár appra, ahol párok kereshetnek párokat vagy harmadikat, a többi pedig már történelem” – mondja Juli.

„Az ENM-felállás kezdetben rengeteg nehézséget okozott, mostanra azonban már alig van összezörrenés miatta. Mindketten megtanultuk »elengedni« a másikat, és ami régebben óriási érzelmi hullámzással járt, ma már teljesen normális keretek között zajlik” – teszi hozzá Márk.

Hogy miként néz ki Juli és Márk kapcsolata?

„Egyelőre mindkettőnknek van egy-egy kapcsolata a báziskapcsolatnak tekintett házasságunk mellett. A kedvesünkkel heti egy-két alkalommal, esetleg kéthetente néhány napra találkozunk. Ami nem éppen ideális, de így tudjuk menedzselni az életünket. Volt egy időszak, amikor Márknak két partnere is volt – akkor azért mondtam, hogy két nő nem lesz, mert akkor én el is felejthetem őt hetekre” – mondja Juli.

Persze az ő kapcsolatuk sem súrlódásmentes.

„Vannak ütközési pontok kettőnk között. Én például szeretnék beszámolni arról, mi történik velem, de Márk elutasítja ezt. Nagyon nehéz volt ezt elfogadni, de mostanra én is sokkal kevesebbet, vagy egyáltalán nem mesélek. Az is nagyon kiverte a biztosítékot nálam, amikor pár hete kiszívott nyakkal jött haza. Kiborultam, és megmondtam, hogy többé nem akarok ilyet látni… De Márknak sem könnyebb. Ő például sokáig ellenezte, hogy a barátom megismerje a gyerekeinket – és bár ez végül is megtörtént, inkább csak hagyta, semmint jóváhagyta a találkozást.

A partnerem amúgy monogám beállítottságú, így neki azt volt nagyon nehéz elfogadnia, hogy ő csak második lehet. A férjem kapcsolatában a szex dominál, épp ezért úgy érzi, én átléptem a határt, hiszen szerelmes lettem valaki másba”

– számol be Juli a nehézségeikről. 

Az etikus non-monogámia nem való mindenkinek

Kevés olyan dolog van, amiben a megszólaló párok egyetértettek, de az, hogy az etikus non-monogámia nem való mindenkinek, vitán felül áll. Juliék például senkinek nem ajánlják, hogy az ENM útjára lépjenek. Mint mondják, „akinek szüksége van rá, csinálja magától is, nem kell rá biztatni. Aki meg álmodozni szeret, annak úgy a jó.” 

Eszter és Péter így vallanak:

„Nem ajánljuk ezt a felállást azoknak, akiknek már az is rosszulesik, hogy elképzeljék a párjukat mással. Ugyanakkor, ha két ember képes együtt megélni a vágyakat, ha fontos nekik, hogy a párjuk mit érez, mire vágyik, ha mindketten megadják egymásnak a szabad döntés örömét, akkor az etikus non-monogámia rengeteg izgalmat és élményt adhat. Nálunk a legfontosabb dolog a kommunikáció. Ha tetszik, ha nem, elmondjuk, amit kell, és mivel mindketten szeretjük az életünket, valahogy mindig minden problémánkra találunk megoldást. Persze tudni kell bocsánatot kérni és éreztetni a párunkkal, hogy ő a legfontosabb, ő áll hozzánk a legközelebb. Arra nincs biztosíték, hogy a kapcsolatunk ebben a felállásban működőképes lesz. De arra mi a biztosíték, hogy a monogám kapcsolat az lesz?!”

Felhasznált irodalom ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – forrás: Getty Images/ Prostock-Studio

Z. Kocsis Blanka