Nyitott párkapcsolatra váltanátok? Ezt a 7 lépést tegyétek meg hozzá!

–

Sokáig tabu volt

Korántsem új keletű dolog, hogy párok, akik kívülről teljesen monogámnak tűnnek, valójában különböző megállapodásokat kötnek arról, mit lehet és mit nem egy harmadik személlyel. Mára azonban némileg változott a korszellem, és a titkolózás helyett egyre többet beszélünk az élethosszig tartó szexuális kizárólagosság kihívásairól, a többszerelműségről, illetve más kapcsolati formákról a nyilvánosságban. Egy 23 ezer fő megkérdezésével készült 2021-es amerikai kutatásból például kiderült, hogy minden negyedik felnőtt érdeklődik a nyitott kapcsolatok iránt. Egy másik felmérés szerint az USA-ban a házasságok négy–kilenc százaléka nyitott házasság. Sajnos Magyarországon nem találtam hasonló adatokat, de ha regisztrálsz egy társkereső appra, szinte biztos, hogy hamarosan heteró párokba botlasz, akik biszexuális nőt keresnek harmadiknak. 

Bár a hármas együttlét az egyik legnépszerűbb szexuális fantázia, a valóságban gyakran nehéz és megrázó kísérleteket hozhat.

Hiába él egy idealizált kép a fejedben róla, amelyre a pornó és a popkultúra egyaránt ráerősít, ha az érzelmek kuszák, az önbizalmad pedig ingatag, könnyen mellőzve érezheted magad az aktus során. Ráadásul arra is ritkán van példa, hogy az újonnan megismert ember pont ugyanolyan módon és ugyanolyan ütemben vonzódjon hozzátok, így szinte borítékolható a féltékenység megjelenése, amit sokszor ott, a pillanat hevében kellene tudni valahogy kezelni. Ez egy meglehetősen komplex és intenzív érzelmi-szexuális helyzet, amelyben nagyon sok minden félremehet – éppen ezért nem is szokták javasolni kezdésnek.  

#1 Tisztázzátok, mit értetek nyitott kapcsolat alatt

Az egyik első lépés az lehet, hogy felméred, egyáltalán milyennek képzelnéd el a kapcsolati hálódat, ha nem befolyásolnának a monogámiára vonatkozó kulturális elvárások. Már kisgyerekkorodban sem értetted, hogy a királylánynak miért kell választania a kérők közül, amikor többen is élhetnének boldogan a palotában? Legszívesebben egy kommuna tagja lennél, ahol együtt nevelitek a gyerekeket, megosztjátok az örömöket és a terheket? Vagy alapvetően a szexuális változatosság az, ami vonz, de nem szeretnél a párodon kívül más emberekkel érzelmi kötődést kialakítani?

Ha ez utóbbi a helyzet, akkor neked vélhetően a szvinger életmód való.

A szvingerek általában (de nem kizárólag) házaspárok, akik érzelmileg monogámok, de eljárnak különböző eseményekre, bulikra, ahol ellenőrzött körülmények között, másokkal is felfedezik a szex általi szórakozást és kalandozást. Ugyanakkor mindent megtesznek azért, hogy ez ne befolyásolja az életük egyéb területeit, és ne essenek szerelembe új személyekkel. 

Ezzel szemben a poliamoria inkább az emberi kapcsolatokra helyezi a hangsúlyt: röviden azt jelenti, hogy valakinek egyszerre több romantikus partnere lehet, minden résztvevő tudtával és beleegyezésével. Ha bővebben olvasnál a témáról, nemrég ajánlottam Franklin Veaux és Eve Rickert Nyitott szívvel több kapcsolatban című könyvét, amelyet sokan a polik bibliájaként emlegetnek.  

A poliamoriát egyes elméletalkotók veleszületett irányultságnak, míg mások választott identitásnak tartják. Bárhogy is legyen, mivel azzal az alapvetéssel növünk fel, hogy mindenki monogám, jó eséllyel a polik is kizárólagos kapcsolatokkal kezdik a szerelmi életüket, és előfordulhat, hogy csak évek múltán képesek tudatosítani magukban a vágyaikat. Persze ahhoz, hogy kielégítő kapcsolataink legyenek, fontos, hogy képesek legyünk egyáltalán felismerni, majd másoknak is kifejezni a szükségleteinket.

Ha tehát valaki elmondja neked, hogy poli (még ha nem is feltétlenül ezt a szót használja), tudd, hogy nem veled van baj. „Mindegy, hogy ki vagy, vagy ki lehetnél, akármit tennél is, ő poli maradna. 

Ha van egy gyereked, és úgy döntesz, hogy szeretnél még egyet, az valószínűleg nem azért történik, mert valami baj van az első gyerekeddel. Azért vágysz egy másodikra, hogy több szeretetet és intimitást hozz az életedbe. A poliamoria ugyanerről szól” – írja Franklin és Eve.  

#2 Vegyétek komolyan a beleegyezést

Természetesen az, hogy milyen elképzeléseitek vannak egy nyitott kapcsolatról, még menet közben is alakulhat. Lényeges ugyanakkor, hogy mindkettőtök vágyait érvényesnek fogadjátok el. Ha arra vártok, hogy a másik majd biztos meggondolja magát (a kedvedért monogám vagy poli lesz), akkor könnyen patthelyzet alakulhat ki, és egy boldogtalan dinamikába ragadtok. 

Ahogy Franklin és Eve fogalmaz:

mindkettőtöknek joga van hozzá, hogy azt akarja, amit akar. Ahhoz viszont nincs jogotok, hogy meg is kapjátok.

Mit jelent ez? Azt, hogy egyformán oké monogámnak és polinak lenni, de egyiket sem szabad nyíltan vagy burkoltan kikényszeríteni a másikból: a partnered szexualitását nem kontrollálhatod, csak arról dönthetsz, hogy vele maradsz-e. Ha csak azért mész bele a nyitásba, mert attól félsz, különben elveszíted a társadat, az semmi jóra nem vezet – szinte biztos, hogy sérülni fogsz. Ugyanígy, ha egyikőtök szexelhet harmadik személlyel, de a másikótoknak ez tilos, akkor nem nyitott, hanem jó eséllyel bántalmazó kapcsolatban vagytok, legalábbis nagyfokú hatalmi egyenlőtlenség áll fenn köztetek. 

Amikor felmerül a nyitás ötlete, teljesen rendben van azt válaszolni, hogy „nem tudod, időre van szükséged”. Ha viszont kialakul benned a meggyőződés, hogy neked ez nem megy, ne tartsd magadban. Ne húzd az időt, hanem mondd meg őszintén, hogy ezt nem szeretnéd. Így a másik is el tudja dönteni, mit választ: lemond a szexuális és romantikus igényei egy részéről, vagy a kapcsolatból lép ki. Ez mindenképpen nehéz és fájdalmas döntés lesz, de maximum csak elodázni lehet, megkerülni aligha. 

#3 Dolgozzatok magatokon és a kapcsolaton

Ha úgy döntötök, másokkal is randizni vagy szexelni fogtok, az biztosan kihívás elé fogja állítani az érzelmi rugalmasságotokat. A nyitott kapcsolatok világában kevesebb a forgatókönyv, ami olykor felszabadító, máskor viszont meglehetősen ijesztő, mert úgy érzed, fogódzók nélkül maradtál. Az is gyakori tévhit, hogy a szvingerkedés vagy a poliamoria majd helyrehozza a megromlott kapcsolatotokat. A tapasztalatok pont az ellenkezőjét mutatják: a nonmonogámia általában nyomást gyakorol az eredeti kapcsolat gyenge pontjaira, még inkább kidomborítja azokat. 

Ha az a célotok, hogy egymás elsődleges partnerei maradjatok, a nyitást akkorra érdemes időzíteni, amikor párként jó passzban vagytok.

Ha sok rajtatok a teher, a stressz – például kisgyereket neveltek, gyászoltok, vagy új munkahelyen kell helytállnotok – érdemes elnapolni a kérdést. Azt is fontos átgondolni, kinek-kinek mekkora hely van az életében. Van most kapacitásod arra, hogy új emberekkel, élményekkel foglalkozz? Készen állsz arra, hogy teret és időt adj magadnak és a partnerednek a nyitással járó érzelmek feldolgozásához? Képes leszel szembenézni a kényelmetlen érzéseiddel, a félelemmel és a bizonytalansággal, amivel óhatatlanul találkozni fogsz?

A kapcsolat megnyitása mindig önmagaddal kezdődik. Érdemes lelkileg megalapozni ezt a változást: fejleszteni a rugalmasságodat, az önbizalmadat, a biztonságérzetedet, kialakítani a párodtól független, örömteli elfoglaltságokat, gyakorolni az érzelemszabályozást, önmagad megnyugtatásának módjait. A következő lépés pedig az, hogy a már meglévő kapcsolaton dolgoztok, hogy a lehető legnagyobb őszinteséggel és empátiával tudjatok majd kommunikálni egymással a nehéz pillanatokban. 

#4 Szerezzetek tudást és támogató hálót

Amikor egy pár eldönti, hogy megnyitja a kapcsolatát, sokszor hónapok, évek telnek el az ötlet felbukkanása és gyakorlati megvalósítása között. A közben eltelt idő a felkészülésé, a tervezésé. Az önmagunkon és a kapcsolatunkon való munka mellett érdemes minél többet olvasni az etikus nonmonogámiáról, megismerkedni mások tapasztalataival.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mekkora a jelentősége annak, hogy legyenek támogatóid: olyanok, akik nem ítélnek el, és nem a társadalmi beidegződéseket harsogják (azokat hidd el, magadtól is tudni fogod),

hanem akik értik, miben vagy, és segítenek neked, hogy megtaláld az utad ezen a számodra új terepen. Ők kikerülhetnek a régi barátaid közül, akikről tudod, hogy nyitottak, vagy van tapasztalatuk nonmonogám kapcsolati formákban.

Az is lehet, hogy belépsz poliamor vagy szvinger online csoportokba, ismeretségeket kötsz a közösség tagjaival. Sokan rögtön az elején párterapeutához fordulnak, aki támogatja őket a nyitás körüli megegyezések kialakításában, illetve az egész folyamatban: eszközöket ad nekik a kommunikációhoz, a szükségleteik azonosításához és kifejezéséhez, a határhúzáshoz, az önbizalmuk erősítéséhez. 

#5 Alakítsatok ki szabályokat

Ha angol nyelvű cikkeket olvasol a témában, gyakran ez az egyik első pont, nálam viszont sokkal hátrébb sorolódik. A nyílt kapcsolattal kísérletező pároknál – érthető módon – gyakori, hogy szabályokkal igyekeznek körülbástyázni magukat.

Így próbálják megakadályozni egyfelől, hogy bármi változzon a kapcsolatukban (illúzió), másfelől pedig, hogy kellemetlenségek érjék őket (szintén).

Egy ponton azonban azzal szembesülhetnek, hogy a felmerülő szabályok száma végtelen. 

Mit lehet csinálni másokkal? Milyen nemű, kapcsolati státuszú emberekkel lehet szexelni? Milyen pozitúrákban? Együtt is lehet aludni velük? Csak ismeretlen személyekkel lehet randizni, vagy ismerősökkel is? Haza lehet vinni valakit? Mennyit akarsz tudni a partnered kalandozásairól? Szeretnéd megismerni azokat, akikkel randizik? Vagy az a jó, ha minél kevesebbet tudsz? Egyáltalán, mit jelent a nyitás: azt, hogy ha úgy alakul, nem mondtok nemet? Vagy aktívan kerestek új partnereket? Oké másoknak is azt mondani, „szeretlek”? Vagy elvinni őket azokra a helyekre, amelyek párként sokat jelentenek nektek? 

Persze vannak olyan területek, ahol fontos szabályokat hozni. Azt például át kell beszélni, hogyan fogtok védekezni, milyen gyakran jártok szűrésekre, kiktől kértek teszteredményeket, hogy alacsonyan tartsátok a nemi betegségek kockázatát. Abban is határt húzhatsz, hogy kit engedsz be az otthonodba, ki ismerkedhet meg a gyerekekkel, te kivel szeretnél, illetve nem szeretnél találkozni. Ezt leszámítva viszont két súlyos probléma is adódhat, ha túlzásba viszitek a szabályokat. 

Az egyik, hogy függetlenül attól, milyen megállapodásokat köttök, és mennyire fegyelmezetten tartjátok be azokat, biztosan lesznek olyan pillanatok, amikor féltékenységet, irigységet, magányt vagy megbántottságot fogsz érezni. Nem láthatsz előre minden helyzetet, és azt sem tudhatod biztosan, mit fogsz érezni egy adott pillanatban.

Érdemes tehát inkább azt a készséget erősíteni magadban, hogy a nehéz érzéseidet is kezelni tudd, semmint megpróbálni elkerülni minden olyan helyzetet, amely kibillenthet a nyugalmadból.

Ne keverd össze a valódi okokat a kiváltó okokkal: a tiltás helyett érdemes a mélyére menned, miért fenyegető számodra az, amit a partnered tesz. Nem érzed különlegesnek magad? Félsz, hogy elveszíted? Az önbizalmad rendül meg tőle?  

Ahelyett, hogy mindenre kiterjedő szabályokat gyártotok, érdemes arra fókuszálni, hogyan tudtok a nehéz érzésekről beszélgetni, hogyan tudjátok megnyugtatni önmagatokat és egymást, mivel tud megerősíteni, biztonságot nyújtani neked. Ha ügyesek vagytok, a bizalom lehet az ellenőrzés alternatívája. Ehhez persze az is kell, hogy mindketten következetesek legyetek, és betartsátok azt, amit ígértek. Ha ez így van, akkor nem kell például külön szabályt hozni arra, hogy a partnered ne szervezzen másokkal randit a szülinapodra, a gyerek ballagására, vagy ha valaki megbetegszik a családból: tudni fogja magától is, hogy szükség van rá, mellettetek a helye.  

A másik probléma a szabályokkal, hogy többnyire a harmadik fél bevonása nélkül születnek. Ez valahol érthető, ha védeni, priorizálni szeretnétek a kapcsolatotokat.

Ugyanakkor minél jobban leszűkítitek, kivel és mit lehet csinálni, annál nagyobb a veszélye annak, hogy a harmadik felet puszta szükségletkielégítésre használjátok, azaz tárgyiasítjátok.

Sokan kezdetben, amikor nincs még vesztenivalójuk, belemennek ilyen felállásokba, aztán, mivel rendkívül szűk a mozgástér, hamar ellehetetlenülnek. Ráadásul egyes szabályok az ő magánéletüket is sérthetik. Hiába ígéri meg például valaki a férjének, feleségének, hogy részletesen beszámol a házasságon kívüli szexuális életéről, ez negatívan érintheti azokat az embereket, akikkel az együttlétek történnek. Hasonlóan aggályos az is, amikor az elsődleges partnernek vétójoga van: ilyenkor a párja, és a harmadik fél szívét is összetörheti. 

#6 Induljatok fokozatosan

Most már látod, hogy a nyitás tulajdonképpen mennyi önismereti-párkapcsolati kérdést felvet. Ha a dolog gyakorlati oldaláról van szó, dönthettek úgy, hogy kis lépésekkel kezdtek. Először csak flörtöltök másokkal. Külön jártok el bulizni. Felmentek a Tinderre nézelődni. Elmentek együtt egy szvinger buliba, megtapasztaljátok, milyen érzés ott lenni. Online kapcsolódtok potenciális randipartnerekhez, kipróbáljátok a netes szex különböző formáit. 

Válasszatok olyan tevékenységeket, amelyek érdekelnek titeket. Valamit, ami a komfortzónátok határán van, de nem jelenti azt, hogy azonnal a mély vízbe ugranátok. 

Figyeljetek arra, hogy legyen tér és idő közösen feldolgozni azokat az érzéseket, amelyeket ezek az élmények kiváltanak bennetek. Haladjatok lassan, és kommunikáljátok átláthatóan a köztetek lévő megállapodásokat a potenciális randi- és/vagy szexpartnerek felé. 

#7 Rendszeresen csekkoljatok be egymásnál

Bár a kapcsolat megnyitása egyszeri cselekedetnek tűnik, valójában egy olyan életmódbeli váltást eredményezhet, amellyel folyamatosan dolgotok van. Annak ellenére, hogy a szabályok fix kereteket sugallnak, szükségetek lehet a felülvizsgálatukra. Az a megállapodás, amelynek kezdetben védő funkciója volt, idővel korlátozó lehet, vagy ártalmas egy harmadik személyre nézve. Az is állandóan változik, hogy az életetek egyéb területein milyen kihívásokkal szembesültök. Ráadásul azt sem lehet előre látni, mit hoznak az új emberekkel kötött ismeretségeitek.  

Ahelyett tehát, hogy kiskapukat keresnétek, vagy megszegnétek a megállapodásokat, érdemes felvértezni magatokat, és sort keríteni a legnehezebb beszélgetésekre is. Ha képesek vagytok melegséggel, őszinteséggel és a csapatmunka szellemével közeledni egymáshoz, sikerülhet átmenteni a kapcsolatotok értékeit, vagy akár újakat is létrehozni a változó körülmények közepette.

Kellő rugalmassággal, önreflexióval és empátiával elérhetitek, hogy ne megszokásból, vagy a magánytól való rettegés miatt legyetek együtt, hanem azért, mert a kapcsolat mindkettőtök életét gazdagabbá, kiegyensúlyozottabbá, örömtelibbé teszi. 

Legyen szó nyitott házasságról, szvinger életmódról vagy poliamoriáról, az etikus nonmonogámia nem könnyű kapcsolati forma. Teljesen rendben van az is, ha téged egyáltalán nem vonz, vagy intellektuálisan érdekel ugyan, de nem érzed azt, hogy neked való lenne. Ne feledd: sokféleképpen lehet erkölcsösen élni, és ez nem a partnereink számán múlik, hanem azon, hogyan bánunk velük. Mennyire tiszteljük őket, vagyunk őszinték hozzájuk, és látjuk el őket azokkal az információkkal, amelyek alapján döntést hozhatnak a sorsukról. 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Pexels/cottonbro studio

Milanovich Domi