Amikor legutóbb mások hálószobájában kutakodtam, annak a témának a kapcsán, hogy ki mire gondol szex közben, kiderült, hogy rengetegen szoronganak az ágyban. 

Ezért újra belemerültem néhány Facebook-csoportba, és megkértem néhány ismerőst is, fejtsék ki bővebben, mi és miért nyomasztja őket szex közben. 

„Dagadt, hájas, tokás állat vagyok”

Megdöbbentett, milyen színesen és változatosan tudják magukat szidni a nők.

Tudtam eddig is, hogy a külsőnkkel nagyon kritikusak vagyunk, és azt is, milyen hiányosságai vannak az egészséges testképünknek úgy általában.

Én is nagyon csúnyákat tudok mondani magamra, szóval abszolút ludasnak érzem magam ebben, ahogy az egy ízben világosan ki is derült. Épp a gyerekek altatására készültünk, amikor a férjem bókolt nekem, hogy milyen szép vagyok. Mire azt voltam képes válaszolni, hogy egy partra vetett lamantinnak érzem magam. Hát nem vagyok normális! Egyrészt tizen-akárhány kilót fogytam betegeskedés miatt január óta, rég nem voltam ilyen vékony, másrészt ez a reflexből jövő önszapulás végtelenül káros, főleg, hogy a gyerekek is hallották. Ez esetemben sajnos tényleg egy beépült, automatikus reakció, nagyon nehezen tudok normálisan válaszolni a külsőmet érő pozitív visszajelzésekre.  

 

De még így is sokkolt, amikor a nőket a szorongásaikról kérdeztem a csoportokban és azt tapasztaltam, milyen durván bántják magukat. Amikor pedig anyák szidták a terhességek, a szülés és a szoptatás utáni testüket, az egészen szívszorító volt. 

Íme, néhány példa (a megszólalók keresztnevét, inkognitójuk megőrzése érdekében megváltoztattuk):

„Olyan vagyok, mint egy felrobbant saláta… meg dagadt, meg puha. És még sorolhatnám reggelig. Frusztrációkból jól állok.” (Edina)

„Dagadt, hájas, tokás állat vagyok. És felcsengenek a fülemben Norbert szavai, hogy az uramnak biztos egy kínlódás vagyok. Tömören ennyi.” (Réka)

„A plusz öltés, amivel a gátmetszés után szűkebbre varrt a doki, iszonyú fájdalmassá tette az együttléteket, de az csak egy dolog. Amióta láttam tükörben, hogy nézek ki ott lent, undorítónak érzem magam, nem is volt szülés óta orgazmusom, és a behatolós szex is sokkal ritkább azóta. Az, hogy orálisan közelítsen felém, végképp kizárt.” (Imola)

„Rosszul vagyok a két gyereket összesen négy évig kiszolgáló melleim látványától.” (Bogi)

„A külsőm miatt szorongok elsősorban. Négy gyerek után egy kisebb hegyomlás vagyok. Nem kedvező látvány magamnak sem.” (Eszter)

„Rettegek felül lenni, mert alulról egészen undorító lehet a tokám. Ezért inkább kerülöm. De már azon is szorongtam, hogy a párom vajon azért nem kezdeményez-e, mert ő is viszolyog tőle.” (Hédi)

„Szorongok azért, hogy nem vagyok elég jó. Nem vagyok elég szép, lobognak a hasamon a két terhességem alatt szerzett hurkák és striák, hogy az évek óta tartó szoptatás miatt megereszkedett »tejeszacskóim« nem nyújtanak túlságosan boldogító látványt.” (Era)

„Utólag mindig hülyén érzem magam”

A saját testünkön túl a teljesítmény a másik kardinális pont, amin, nagyon úgy tűnik, szét tudja magát szorongani az ember lánya. Felvet persze sok kérdést, például azt, hogy vajon érkezik-e bármi visszajelzés a partner részéről, ami ezt megalapozná, vagy hogy ennek a feszélyezettségnek van-e olyan háttere, ami ezt valóban indokolhatná. De a hozzászólásokat olvasva sokan éppen attól félnek, hogy a másikban keltenek szorongást, vagy kellemetlenséget azzal, hogy nehezen érik el az orgazmust; nem egyszerű helyzet, na.

„Mindig befeszülök, ha sokáig tart, mire eljön az orgazmusom. Nem akarom, hogy azt érezze, nem jól csinálja. Ezért egy idő után inkább megjátszom. Utána persze szétfurdal a lelkiismeret.” (Lívia)

„Hogy túl sok meló neki, mire nekem megvan az orgazmus.” (Valéria)

„A párom elég visszafogottan szexel, alig ad ki hangot. Persze mindig attól félek, hogy azért, mert én nem vagyok elég jó. Kérdeztem már, és azt mondta, felejtsem el ezt a hülyeséget, de nem tudom.” (Rozi)

„Undorodom az orális szextől, bárki a befogadó, vagy elkövető. A férjem viszont nagyon szereti, nagyon ritkán engedek neki, de olyankor úgy érzem, olyan vagyok, mint egy robot. Kizárt, hogy élvezné.” (Panna)

„Én gyakran kezdeményezek, de utólag mindig hülyén érzem magam, hogy túl heves voltam, nem voltam-e túl pornós.” (Lilla)

„Fél füllel a szomszédban vagyok”

Vannak olyan szorongások, amelyek kifejezetten az anyákat érintik. Mármint azon a – kvázi – alapbeállításon túl, hogy a testük milyen változásokon ment keresztül a várandósság(ok) után.

„Hiába védekezünk, rettegek, hogy újra teherbe esem. Anyagilag biztosan nem tudnánk vállalni még egy gyereket, de a meglévő kettővel is épp hogy elbírok, mind fizikailag, lelkileg és mentálisan. Innentől kezdve inkább

nem is a teherbe eséstől félek, hanem az abortusztól. És azt szerintem nem kell mondanom, hogy amint bevillan az abortusz szó a képzeletembe, máris lankad a vágy.” (Ági)

„Fél füllel a szomszédban vagyok. Félek, hogy bejön a gyerek.” (Krisztina)

„Hiába jó alvó a babánk, fejben állandóan ott van, hogy felébred, és nem veszem észre, és ez már elég ahhoz, hogy inkább bele se vágjunk, mert annyira jelen van köztünk a kicsi, hiába egy másik szobában alszik békésen. Nem jó ez így.” (Luca)

„Rengeteg tejem van, és egy kis nyomástól is megindul, szóval nálunk a szex után automatikus lepedőcsere következik, és ezt iszonyú megalázónak élem meg. A párom nem csinál belőle gondot, próbál lelazítani, még humora is van hozzá. Hát nekem nincs. Alig várom, hogy ez a szakasza a szoptatásnak elmúljon.” (Gréta) 

 

„Félek, hogy a telefonom közben betárcsázza a szüleimet”

És akkor ott vannak azok a szorongásaink, amelyeket lehetetlen kategóriába sorolni. Ezek a félelmek már igazán mélyről jönnek, és jóval komplexebbek, mint hogy kizárólag szexuális szorongásként nézzünk rájuk. És vannak köztük olyanok is, amelyek akár még viccesek is. (Igen, vicces szorongás, ezt írtam. Majd meglátjátok.)

„Én azon szoktam szorongani, hogy vajon most azért szexelek, mert szeretnék, vagy mert megint magamra erőltetem, mert azt gondolom, hogy elvárás. Amint felmerül bennem, hogy ezt most nem önmagamért csinálom, kiszállok és időt kérek.” (Barbi)

„Tele vagyok szorongással, mindig is így volt. Leginkább azért, hogy nem igazán én kellek, csupán kanos, és bárki jó lenne, csak én jöttem képbe. Ez a férjem előtt volt. Ettől függetlenül akkor legalább el tudtam magam engedni egy ponton, mert háttérbe toltam az érzéseimet, és csak a testi dolgokra koncentráltam. Mostanában is vannak olyan érzéseim, hogy nem rólunk szól, monoton lett, gyorsan csináljuk, nehogy felébredjenek a gyerekek, nincs az a belefeledkezés, mint korábban.” (Edina)

„Amikor a fürdőszobában szexelünk, és meglátom a porcicákat, felkapok egy szivacsot, és elkezdek takarítani. Igen, közben.” (Éva)

„Szétparázom magam, hogy valahogy a telefon valami technikai gebasz, vagy nem tudom, mi miatt betárcsázza közben a szüleimet. Esküszöm, volt már olyan, hogy közben megfogtam a telefonjainkat, repülő üzemmódba raktam őket, és kivittem a szobából.” (Dia)

„Volt már olyan, hogy attól féltem, meghall a szomszéd, és másnap, ha találkozunk a gangon, kínos lesz. Mára levetkőztem ezt a szorongásomat, de egy időben rágörcsöltem arra, hogy csendben legyek, ami nyilván nem hatott jól a szexre. Szóval ezen már túllendültem, bocs, szomszéd.” (Zsuzsa)

  

„Negyvenhét évesen a legjobb a szex”

Feloldásként azért jövök pár pozitív példával is, mert a cél inkább az lenne, hogy a szex mindenki számára felszabadult és boldog legyen. Jó látni példát arra is, hogy valakinek működik és még beszél is róla. 

„Talán ez az egyetlen helyzet az életemben, ahol nem szorongok. Pedig alapvetően mindenen, mindig. De azokban a pillanatokban semmin, és ezért hatalmas hála és köszönet a férjemnek – és a mozgásérzékelős lámpának a folyosón.” (Noémi)

„Én már semmi miatt! Negyvenhét éves vagyok, és mostanra jutottam el odáig, hogy egyszerűen csak élvezem. Önfeledten átadom magam az érzésnek.

Nem érdekel, hogy kövér vagyok, nem szorongok már semmin.

Eddig sem panaszkodhattam, de így, negyvenhét évesen a legjobb a szex.” (Katinka)

És ti min rágjátok magatokat szex közben? 

Szabó Anna Eszter

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ PhotoAlto/Frederic Cirou