–

Pár hónapja jelent meg egy izgalmas tanulmány a Psychology of Men and Masculinities című szaklapban. Cory L. Pedersen és kollégái 735 heteroszexuális férfival (16–84 év közöttiekkel) töltettek ki online kérdőíveket. 

A péniszbe kapaszkodni

Először is felmérték, hogy a résztvevők mennyire péniszcentrikusan élik meg a férfiasságukat (árulkodó, hogy a magyar nyelvben a férfiasság egyszerre jelenti a hímtagot és a maszkulinitást!).

Például mennyire értenek egyet azzal az állítással, hogy „A nagyobb péniszű férfiak férfiasabbak”; vagy azzal, hogy „A férfiasságom erősen kötődik a péniszemhez.” Nincsen ez túlbonyolítva, a tételek pont arról szólnak, amiről gondoljuk, hogy szólnak. Ennél érdekesebb volt, hogy azok a férfiak, akik nagyobb jelentőséget tulajdonítottak magának a fallosznak, illetve a méretének, egyúttal az ellenséges szexizmus magasabb szintjét is mutatták. Mi az az ellenséges szexizmus? 

A fogalom alatt azokat a nézeteket értjük, amikor valaki nyíltan ellenséges a nőkkel szemben. Azt gondolja, hogy a nők alacsonyabb rendűek, uralkodni akarnak a férfiakon, kontrollt kívánnak gyakorolni felettük a szexualitás vagy a feminizmus révén. Ide tartoznak azok a vélekedések is, amelyek szerint „a nők eltúlozzák az őket érő munkahelyi problémákat”. A jóindulatú szexizmus ezzel szemben az, amikor idealizálják a nőket, például azt mondják róluk, hogy „törékeny virágszálak”, akiket óvni, védelmezni kell. Ez ugyanúgy sztereotípia, és ugyanúgy fenntartja a nemek közti hierarchikus viszonyokat, csak a csomagolás szebb.   

Sérülékeny férfiak, felfújt egók

A kutatók azt is megállapították, hogy a péniszcentrikus férfiasság összefüggött a szexuális narcizmussal. Ezt a fogalmat egy olyan kérdőívvel szokták mérni, amely négy alskálából tevődik össze. Ide tartozik a szexuális kizsákmányolás (például „Kész vagyok becsapni a partneremet, hogy szexeljen velem.”), a szexuális feljogosítottság (például „Megérdemlem, hogy szexeljenek velem, amikor kedvem van hozzá.”), az alacsony szexuális empátia (például „Szex közben nem szoktak érdekelni a partnerem érzései.”) és a szexuális képesség (például „Kivételes szexuális partner vagyok.”). 

A szexuális narcizmussal jellemezhető emberek tehát a legkevésbé sem odaadók vagy figyelmesek az ágyban, mégis grandiózus képzeteik vannak arról, mekkora világraszóló lepedőakrobaták. 

Ez a fajta ambivalencia figyelhető meg a vizsgálat egy másik eredményében is. Minél inkább támogatta valaki a péniszcentrikus maszkulinitást, annál kevésbé volt elégedett a saját nemi szervével, viszont annál inkább vágyott arra, hogy a nők csodálják a szerszámát: izgassa őket a látványa, essenek ámulatba tőle, amikor megpillantják.  

Mindenkinek káros

Az a hiedelem, amely szerint a maszkulinitás elsősorban a péniszen és annak méretén múlik, senkinek sem tesz jót. A férfiakban rengeteg frusztrációt, önértékelési zavart és alkalmatlanságérzést kelthet, ha bármilyen szempontból nem megfelelőnek észlelik a nemi szervüket (függetlenül attól, hogy az objektívebb mércék szerint milyen). A teljesítőképességgel kapcsolatos kételyek az élet más területeire is átszivároghatnak. Ez a rengeteg feszültség pedig azokon csattanhat, akiknek nincs pénisze: nőkön; balesetet szenvedett vagy betegséggel küzdő férfiakon; illetve transz férfiakon, akik nem szeretnének nemi megerősítő műtétet, vagy szeretnének, de nincs hozzáférésük ilyen beavatkozásokhoz. 

Elképzelhető ugyanis, hogy az ellenséges szexizmus és a transzfóbia olyan kompenzációs mechanizmusokként működnek, amelyeket a péniszcentrikus férfiak (akik gyakrabban elégedetlenek a hímtagjukkal) a maszkulinitásuk megerősítésére használnak. Más szóval túlhangsúlyozzák a nőkkel, szervi problémákkal küzdő vagy transz férfiakkal szembeni különbségeiket, hogy „igazibb férfinak” éljék meg magukat. A lefelé történő összehasonlítás olyan stratégia, amelyet előszeretettel és nem is feltétlenül tudatosan használunk az önértékelésünk növelésére.  

Élet a férfiasságokon túl

Ez a cikk természetesen egyetlenegy kutatásról szólt. Ráadásul egy korrelációs vizsgálatról, amely nem alkalmas ok-okozati viszonyok feltérképezésére, tehát nem lehetünk biztosak abban, hogy a péniszcentrikusság okozza-e a nőellenességet és a szexuális narcizmust, vagy fordítva. Azt is érdemes hangsúlyozni, hogy az eredményeket nem lehet általánosítani más kultúrájú, életkorú, hátterű férfiakra. Sőt, azt is meg kell jegyezni, hogy a társadalom péniszcentrikusságát a nők közül is sokan elsajátítják, hirdetik, elvárásként fogalmazzák meg férfi partnerükkel szemben.  

Ahelyett viszont, hogy normalizáljuk a péniszeket (meg a vaginákat), és nyomasztó elvárásokkal kínozzuk magunkat, fontos lenne belátnunk, hogy mindenféle formájú, alakú, méretű, kinézetű nemi szerv lehet szép, és rengetegféleképpen szerezhetünk gyönyört egymásnak. 

Ha pedig valakinek fontos a férfiasság és szeretné megélni, azt sokféleképpen megteheti. Nem kell a társadalom által szűkre szabott dobozoknál maradni: megannyi tevékenységgel, gesztussal, ruhadarabbal kifejezheted magad. Amíg konstruktív és önazonos vagy, szabad a pálya. De az is lehet, hogy a nemi szerepeken túl csak szimplán arra törekszel, hogy minél jobb ember legyél: együttérző, igazságos, figyelmes. Hidd el, az is elég szexi. 

Milanovich Domi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Biserka Stojanovic