wmn - otp

–

A lakásfelújításunk mélypontján álltam egy nejlonnal gondosan letakart, a leendő konyha padlójára kövült habarcs- és törmelékhalom fölött, és próbáltam nem elájulni annak látványától, hogy az antik diófa parkettát vastag vakolatréteg fedi – ami úgy került oda, hogy a kőművesek visszavakolták azt a falfelületet, amit mi kéthetes kőkemény munkával bontottunk le tégláig a férjemmel, hiszen nyerstégla falat szerettünk volna.

És ekkor megláttam az antik parkettán elnyomott csikkeket. Ez volt az a pillanat, amikor olyan csendes dühvel a hangomban hívtam fel az egyébként idő előtt lelépett brigádvezetőt, hogy a vér is meghűlt az ereiben. Nem mert ellenkezni.

Másnap reggel fél tízre ragyogott minden (a konyhába kövült halomra, mondjuk, nem született értékelhető magyarázat), a tévesen felvakolt falat is lepucolták. Én diadalmasan épp azt ecseteltem, hogy innentől minden csikk a lakásban 5000 forint levonás – fejenként, hisz nem fogok DNS-mintát venni, hogy kié –, amikor megpillantottam a vasállványzatot. A századelős savmart üveges ajtónak támasztva.

Mindenkinek vannak horror felújítós sztorijai. A fenti például csak egy a sok közül, amit a maratonira nyúló felújításunk közben átéltem. A következőkben még elmesélek párat, amelyek mellé azt is elmondom, melyek a legfontosabb dolgok, amiket megtanultam lakásfelújítás közben. 

1. Legyen valaki, akiben megbízol!

Tudom, hogy kezdetben úgy gondolod, tűsarkúban betipegve vetsz néhány pillantást a mosolyogva dolgozó munkásokra, akik mindent a terv szerint csinálnak – ez azonban nem több vágyálomnál. Ha nálad dolgozik a világ legcukibb, leglelkiismeretesebb brigádja, akkor is lesznek akadályok és váratlan döntési helyzetek. Vagy egyszerűen csak félreértik, mit szeretnél. Akármilyen asszertív vagy is, kommunikálj bármilyen jól, szükséged lesz valakire, akiben emberileg és szakmailag is megbízol. Nálunk Ági, a gyerekkori barátnőm (profi belsőépítész) akadályozta meg például, hogy a túlbuzgó kőművesek olyan vastagon betonozzanak a fürdőben, hogy szó szerint az alsó szomszédnál kössünk ki kádastul.

2. Hidd el: pont jó úgy, ahogy csinálod

Rengeteg lakásfelújítós blogot és cikket olvasgattam a munkálatok közben, és néha elborzasztott, hogy a kommentszekcióban mindenki jobban tud mindent másoknál. Az ő fala simább, szebb, jobban alapozott, még tán meg is szólal megfelelő fényviszonyok között.

A felújítás legfőbb tanulsága számomra ugyanakkor az volt, hogy sokkal boldogabbá tesz egy tökéletlen végeredmény, ha a te kezed munkáját dicséri, mint egy olyan, amelyben nem veszel részt tevékenyen.

Hogy melyik szakaszban vagy benne te, az természetesen az érdeklődési körödtől is függ: ha a tapéták kiválasztása okoz örömet, akkor azt csináld, ha a bútorfestés vagy a glettelés, akkor azt. És ne parázz folyton azon, hogy juj, el fogod rontani. Mert egyrészt mi van, ha igen? Kijavítod vagy segítséget kérsz. A lakás nem valami egységes pontrendszer szerint lehet szép vagy csúnya, rossz vagy jó. A lakás a te otthonod, és ha ebben benne van, hogy súrlófényben kicsit egyenetlen egy falrész, ám legyen. Miért nem úgy tekintesz erre, hogy képes voltál egyedül (YouTube-videók és DIY-blogok segítségével) létrehozni valami, ami közel tökéletes?

3. Ragaszkodj az elképzeléseidhez!

Sok olyan dolog volt, amiről a szakemberek le akartak beszélni. Nyilván eszem ágában sem volt beleszólni a fűtési rendszerbe vagy más szakmai kérdésbe, azt azonban világossá tettem a legelején, hogy ebben az élettérben nem ők fognak lakni, hanem mi, és ezáltal nem az számít, hogy szerintük szokatlan-e az ötletem, hanem az, hogy a végeredmény a későbbi lakók igényei szerint való legyen. A gipszkartonos konkrétan hülyének nézett, amikor elmagyaráztam, hogyan szeretném beépíteni a karnist az ablakok fölött – a végeredményt látva viszont odáig volt, és azt mondta, ezt ő is alkalmazni fogja más lakásokban. De ha nem vagyok elég kitartó, hozzá se kezd nálam.

Nem mondom, voltak súlyos kudarcaim: az étkező falát például négyzet alakú falapocskákkal akartam borítani, ami állati jól hangzott, de a fűrészüzemben képtelenek voltak elég vékonyra szelni a faanyagot. Emiatt viszont olyan erős ragasztót kellett használnom, hogy a famozaik előbb csak meghajolt, mint egy élő op-art műalkotás, aztán friss vakolattal együtt kérezkedett le a falról.

Ha nem próbáltam volna ki, akkor viszont biztosan kattogok rajta időnként, miért is voltam konformista.

A meredek tapétaválasztásom például bejött – igaz, az kellett hozzá, hogy előtte brutálkékre fessek egy falszakaszt, ami a férjem szerint annyira elviselhetetlenül ronda volt, hogy azonnal megrendelte az addig túl vadnak ítélt dzsungeles tapétát. Ami viszont állati menő.

4. Érnek kudarcok, és akkor mi van?

Azért azon a ponton, amikor egy XVI. századi napsugaras tükör másolatát igyekeztem elkészíteni egy fast fashion boltban vásárolt leértékelt tükörből és némi hungarocell-szegélylécből, én is beláttam, hogy ez talán túlzás. Vagy ki tudja? Nekem örömet adott az a néhány (oké: sok) óra, amíg a tükrömmel bíbelődtem. Végső soron nem ez a fő? A parketta például lenyűgözően szép párizsi szürke volt egészen addig a percig, amíg a gigadrága lakk nem változtatta mustárszínűvé az egészet valami addig ismeretlen vegyület kioldásával. Dőltem volna a kardomba? Vettem speckó festéket, és újraterveztem.

Némelyik fogantyúról kiderült, hogy csak a boltban nézett ki jól, némelyiket még én csináltam, ötvenszer annyi munkával, mint ami észszerű lett volna. És mégse túl szép két év használat után. A fürdőben van egy sor korallszínű csempe, ami súlyos tévedésnek bizonyult. Ja, igen: a meghekkelt IKEA-lámpa, aminek a Metropolitan Opera pompázatos csillárjaira kellett volna hasonlítania, leginkább egy nagy, szomorú tengeri sünre emlékeztetett. Egy évvel később le kellett cserélni, mert a felháborítóan drága szuper aranyfesték konkrétan sötétbarnává változott rajta. Na, bumm. Gondoltad volna például, hogy a rosszul megválasztott árnyalatú fuga kikaparása (igen, a teljes fürdő teljes csempefelületéről) felér egy hatalmas meditációval?

5. Állj ki magadért!

Már a legelején elhatároztam, hogy én leszek a jó zsaru, aki kedvesen, mosolygósan motiválja a munkásokat, nem vitatkozik, csak a szeretet erejével érvényesíti az akaratát és tartatja be a határidőket. Hát, nem magyaráznám túl ezt a pontot, legyen elég annyi: felejtsd el.

Ahogy a kályhásmesterünk fogalmazott: ha hagyod magad, akkor széttépnek a farkasok. Légy asszertív, határozott – és felkészült. Tudd, mit lehet megvalósítani és mit nem, és ha valami fontos neked, akkor ne engedj belőle.

A jó szakember nem lepattint, hanem talál alternatív megoldást.

6. Vigyázz, be ne kattanj!

Az anyagiak miatt a legtöbben nehezített pályán futnak felújításkor – ez nálunk sem volt másként. Egy idő után görcsösen ragaszkodtam ahhoz, hogy mindent megcsinálunk mi magunk, hogy ezzel is spóroljunk. Ez egészen addig jó ötlet, amíg például nem vesz el annyit a napi munkádból, hogy amiatt pénztől esel el (akkor ugyanis saját magad károsítod meg spórolás helyett), illetve nem megy az egészséged rovására. Nekem a hajam jutott sokéves mélypontra a stressz és a sok építési por miatt, emellett pedig megismerkedtem a ganglion ciszta fogalmával is.

De annyira akartam, hogy haladjunk, annyira szerettem volna, hogy minden szép legyen, hogy észre sem vettem, mennyire túltolom néha.

Akkor esett le, hogy ideje mérlegelnem, amikor egy vasárnap este tök egyedül gletteltem a három méter hatvan centi magas fürdőszobaplafont, és egyszer csak megindult alattam a létra. Elveszítettem az egyensúlyomat, és a nedves gletten csak csúszott a kezem, nem volt hol megkapaszkodnom. Az utolsó pillanatban sikerült visszabillentenem a létrát, és – a legkisebb túlzás nélkül – csak hajszálon múlott, hogy nem zuhantam a kőre fejjel. És mit csináltam ezek után? Szusszantam egyet, aztán vissza akartam mászni befejezni a glettelést. A testem viszont azt mondta, üljek a seggemen: az adrenalinsokk elmúlása után olyan remegés fogott el, hogy aznap már semmit sem tudtam csinálni. És mivel a plafon a negyedik glettréteg után is ronda volt, hívtunk egy gipszkartonost, aki csinált egy remek álmennyezetet.

7. Rendezkedj be a váratlanra!

Igen, tudom. Megfontolt vagy, mindent kiszámoltál, egyeztettél, megrendeltél. Hát akkor sorolom, mik jöttek közbe a mi felújításunk során. A folyosó négy réteg tapétája alatt egy láthatatlan csőtörés miatt szét volt rothadva-penészedve a fal. A munkások az udvari lefolyóba öntötték a maradék betont – így az egyik nyári eső után bokáig álltak a földszinti szomszédok a vízben. (Képzelheted, milyen népszerűek lettünk a házban…) A szuperül méretre gyártatott fekete üveglap alá nem fért be a csaptelep szifonja, kiderült, hogy a fürdőszobaajtót ellopták a pincéből, a konyhabútor egyszer le-, egyszer meg összeszakadt (konkrétan centiméterekre attól, hogy összezúzza a koponyámat). A vízvezeték-szerelő eltűnt, a gipszkartonos lelépett az utolsó munkafázis előtt (nyilván a teljes munkadíjat kifizettük már neki), a nappaliban a tapétával együtt tégláig leomlott a vakolat, és persze kiderült, hogy egyetlen egyenes vonal vagy merőleges szög nincs az egész lakásban.

A legjobb, amit tehetsz, hogy felkészülsz mindenre és bármire. Is. Tényleg.

8. Ne felejts el nevetni!

Lásd az előző pontot: humor nélkül meghülyülsz. Nevess magadon, nevess az abszurd helyzeteken – még mindig jobb kínunkban röhögni, mint a tehetetlenségtől sírni, nem? A felújítás így is, úgy is Örkény-novella, szóval jobb, ha előre megbarátkozol a groteszkkel.

9. Élvezd!

Nos, miután mindentől elijesztettelek, már csak az maradt, hogy leírjam: a felújítás, az otthonod berendezése szórakoztató és élvezetes munka. Hisz magadnak, magadért csinálod! Engem az ismeretségi körömben DIY-királynőként ismernek, hiszen a bútoraink nagy részét én újítottam fel. A reménytelennek tűnő sötétbarna komódból elegáns halványszürke darab lett, a lomtalanításra váró kisasztalt, aranyfóliával vontam be (nem makulátlan, de kit érdekel?), nagyapám kisasztalát fehérre festettem, a bejárati ajtó fölött dédnagyapám faragott karnisa van felújítva. Egyszerűen imádok új életet lehelni régi tárgyakba, keresgélni, mivel és hogyan lehet az ószeresnél vásárolt tányérokat elhelyezni a falon, és miként illeszthető a nagymamám horgolt függönye az enteriőrbe.

10. És a legfontosabb: légy büszke magadra!

Az egész folyamat során az az egyik legfontosabb kérdés, hogy neked mi okoz örömet.

Ahhoz ragaszkodj, és engedd, hogy átjárjon az a csudajó érzés, hogy létrehozol valamit, ami innentől hosszú időn át arra emlékeztet majd, hogy mi mindenre vagy képes.

Csepelyi Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images