Ha rend és tisztaság van, kisimulok én is – Szentesi takarítót rendelt az interneten, és ez történt vele
Támogatott tartalom
Írtam már arról, mit jelent egy jó takarító, hogy nem baj az, ha az ember tud segítséget kérni. Igen ám, de kit engedek be magamhoz? És hogy működik ez az „egymás mellett élés” egy – gyakorlatilag – vadidegennel? Hallottam egy új oldalról, amelyen keresztül takarító szakembereket lehet hívni az otthonodba. Kipróbáltam. És ezt tapasztaltam. Szentesi Éva írása.
–
Az előzmények
Húzós hét. Határidők. Munka. Írás, befejezetlen anyagok leadása. Kora reggeli edzések, angolórák, könyvborító-fotózás, odaérni mindenhová. És közben szalad a lakás.
Az utóbbi időben a kis konyhám egyébként is átalakult egy echte indiai kifőzdévé, már szinte beitta magába a fal azokat az utánozhatatlan és ellenállhatatlan illatokat, amiket csak azok a szuper fűszerek képesek hagyni maguk után. Szenvedélyesen szeretek indiait főzni, viszont erről egy dolgot tudni kell: még a szakramentum is szószos lesz. Engem ugyan a szagok nem zavarnak, sőt, egyenesen rajongok azért, hogy illatozik a főztömtől a lakásom. De kosz az igen. Az zavar.
Nálunk, odahaza apámék korán rászoktattak bennünket a rendre. Meg kellett tanulnunk, hogy addig nincs játék meg szórakozás, amíg nem pakolunk el magunk után.
Mi nem hagytuk sosem az asztalon a tányért evés után, sőt, egy idő után felosztottuk magunk között a húgommal a mosogatást. A ruháinkkal már inkább hadilábon álltunk, hajtogatni sosem szerettünk, de a takarítást és a holmijaink rendben tartását anyámék játékos trükkökkel szerettették meg velünk.
Aztán elkerültünk Pestre, egyik kis zugnyi albérlet jött a másik után, sokszor laktunk a tesómmal együtt is, és volt bizony olyan, hogy a lakás úgy nézett ki, mintha felrobbant volna benne a ruhásszekrény.
Amikor még pultban dolgoztam, semmi időm sem volt magamra, az otthonomra. Sokszor tizenhatóráztam. Csak aludni jártam haza. Meg hát, ugye, buli buli hátán, iskola is volt, gondtalan, csibészévek jöttek-mentek, a lakás meg szaladt. Sokszor a pasimnál aludtam, haza sem mentem napokig. És maradt úgy minden.
Viszont, ahogy benőtt rendesen a fejem lágya, úgy lett egyre fontosabb számomra újra a tisztaság és a rend.
Ha rend van, és semmi sem koszos, akkor nyugodtabb vagyok, érzem az életem rendszerét, megtalálok mindent. Szeretek rendben lenni, még akkor is, ezt sokan nem gondolnák rólam.
Ha nincs rend, nyugtalanul alszom. Ha nincs rend, nem találok semmit. Ráadásul én sokszor szanálom a cuccaimat, nem szeretek semmilyen felesleges dolgot megtartani. Sem ruhát, sem kacatot. Át kell látnom a környezetem, és nem akarok lépten-nyomon felesleges tárgyakba botlani.
Ez a hét viszont szaladt, velem együtt. A ruhakupacaim az ágyam közepén, a káoszban richtig nem találom a kedvenc Led Zeppelin pólómat, pedig nagyon szeretném azt felvenni. De nincs meg, egész egyszerűen, pedig már kihúztam az ágyneműtartót, és megnéztem a fagyasztóban is. Elúsztam, érzem, hogy ez egyedül nem fog menni, segítségre van szükségem.
Van egy kedves lány, aki havonta jár hozzám nagytakarítani, és akkor én mindig megnyugszom, de most… ő sem ér rá, hetekre előre lefoglalja egy másik munka. Úgy érzem, rám omlik a káosz. Az összeomlás előtt vagyok.
Ekkor eszembe jut az oldal, ami a legutóbbi szerkesztőségi értekezleten szóba került, hogy ki kellene próbálnia valakinek. Takarítószolgáltatás, online rendelhető segítők. Bejelentkezem.
A rendelés
A rendszeren belül meg kell adni, mekkora a lakás, hol helyezkedik el, milyen takarítást igényelek. Különböző csomagok vannak. Lehet rendelni sütőpucolást, hűtő- és fagyasztótisztítást, ablakvakarást, mosást, vasalást, ruhásszekrény „cihölést”, ágyneműhúzást, egyszóval mindent. Érzem, ahogy belejövök, szépen nyomogatom a gombokat egymás után.
Megadom az idősávot, de bárhogy is számolok, csak a vasárnap délelőtt jó, semmikor máskor nem tudok itthon maradni, és beengedni a takarítókollégát. Egy állandó, bejáratott takarítónak van, aki ad kulcsot – ennél a szolgáltatásnál ez az opció nyilván nem működik, a szolgáltatást végző szakembert mindig be kell engedni. Szerencsére van szabad emberük vasárnapra. Megadom a címet.
A nekem kijelölt takarítót az oldalon előre le tudom meózni, van róla kép is, visszajelzés is (a felhasználók csillagokkal értékelhetik őket). Ez valamennyire megnyugtat, de azért úgy vagyok vele, hogy majd akkor hiszem, ha látom…
A takarítás
Eljön a megbeszélt időpont. A takarító pontosan megérkezik. Ötven körüli nő, vékony, szikár alkattal, de az erő már egy pillantásából is sugárzik. Most van először az otthonomban, de nincs zavarban, és én ezt bírom.
Hoz magával kétféle speciális tisztítószert (ezt nem kértem, nem volt benne a csomagban, de azt mondja, ő kizárólag ezzel a két kikevert csodaszerrel tud takarítani).
Gyorsan felméri a helyzetet, és a „károkat”. A sütőm konkrétan romokban van, sosem tudtam rendesen kivakarni belőle az odaégett koszt. Ahogy körbejár az otthonomban, megnyugszom. Valahogy a mozgásából érzem, hogy rendben leszünk.
Megbeszéljük az alapfeladatokat, aztán az első húsz perc után úgy megjön a(z ön)bizalmam, hogy elhatározom: magára hagyom. Elmegyek edzeni.
Amikor pár óra múlva hazaérek, minden csillog-villog. A sütő pedig valami csoda lett, úgy néz ki, mintha új lenne. A pecsétek is eltűntek. Mondjuk, sajnos az indiai fűszerek illata is, de ezt a járulékos veszteséget lenyelem.
Azokat a takarítókat szeretem, akinek nem kell elmondani részletesen, hogy mit csináljanak, hanem maguktól megtalálják a munkát. Ez a kolléga ilyen volt. Hála az égnek, meg a dolgos kezeinek. Nem győztem neki megköszönni!
A piszkos anyagiak
Beszéljünk erről is, mert enélkül nem teszt a teszt. Én havi egyszer átlagosan nyolcezer forintot fizetek a takarításért. Ez pedig tizenkétezerbe került. A gyorsaságnak és rugalmasságnak ára van; ez a szolgáltatás tehát drágább, mint a szokásos takarítónőm, méghozzá nagyjából 50 százalékkal. Mindenki döntse el, hogy megéri-e neki.
Összességében a végére még annyit: egy takarító munkája igazából isten áldása. Persze, én is el tudnám végezni (na, jó, mondjuk, pontosan ilyen profin egész biztosan nem…), de szoktam és tudok is jól takarítani. Mégis, szeretném azt hinni, hogy havonta egyszer, vagy néha, amikor tényleg elszalad velem az élet, megengedhetem magamnak azt, hogy szakembert hívjak. Mert egész egyszerűen megment, és könnyebbé teszi az életem.
Úgyhogy most itt ülök a tiszta, pormentes nappaliban, és a pénztárcám egy kicsit könnyebb ugyan, de boldogan klimpírozok a klaviatúrán.
Szentesi Éva
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Hill Street Studios