–

Először tinédzserkoromban, több mint 10 évvel ezelőtt, 15-16 évesen kezdtem el méricskélni magam. Nemcsak a mérlegen, hanem a tükörben is: fejben listát vezettem arról, miből kellene lefaragni.

Tisztán emlékszem arra is, hogy hónapokon, sőt talán egy éven át is majdnem minden este ugyanaz volt a „diétás” vacsorám: egy tonhalkonzerv némi zöldséggel és puffasztott rizzsel, ha egyáltalán vacsoráztam.

Egy időben ugyanis arra is rákaptam, hogy este 6-7 után inkább már nem ettem semmit. Ma már tudom, hogy ha nem eszem, az agyam sem működik rendesen, ezt a cikket sem tudnám megírni, ha nem reggeliztem és ebédeltem volna. 

Akkoriban már évek óta heti háromszor jártam táncolni, sőt gyakran hétvégénként is elvittek minket a szüleink a testvéremmel a tánciskolába akrobatika- vagy balettórára. Mozgásból tehát nem volt hiány, mégsem tűnt elégnek.