–

„Az egyik legjelentősebb trend most a pályaelhagyás: korábban is rengeteg pályaelhagyó volt, és van jelenleg is a szociális szférában. Úgy látom, főleg a gondozók, illetve a szociális munkások, akik túlterheltek és kiégnek, nem feltétlenül bírják már azt a nagy munkaterhet, ami rájuk hárul. Ehhez jön még hozzá az az alacsony társadalmi presztízs, ami a szakmát övezi, és a kiszámíthatatlan munkakörülmények is pályaelhagyás felé terelik a dolgozókat” – mondta Nagy Viktor az interjúban. 

A pályaelhagyás mellett szintén tettenérhető, főleg az idősellátásban, hogy a munkavállalók a közszektorból a magánszektorba áramlanak. Országszerte egyre több a magánfenntartású idősotthon és nyugdíjasház – ezek profitorientáltak, ezért sok szempontból ésszerűbben gazdálkodnak, ami vonzóbbá teszi őket a munkavállalóknak is, például a következőkben:

  • jóval kedvezőbb bért adnak;

  • kevesebb az adminisztratív teher;

  • gyakran kellemesebb a munkakörnyezet is.

A szakmában az országváltás 2010 körül volt a csúcson, 2025-re az elvándorlásban tapasztalható némi csökkenés.

Ezzel együtt a szakember szerint Ausztria, Németország és Svájc még mindig a legnépszerűbb célországok: „Egy-egy osztrák idősotthonban akár három-négyszeres bért is lehet keresni a magyar bérkínálathoz képest”.

A hazai magánszektor bővülésével viszont Nagy Viktor szerint már kevésbé vonzó a külföld. A közszférában és a magyar magánszektorban kereshető bérek aránya egy a kettőhöz, akár egy a háromhoz. Emellett ez egy jövőorientált lehetőség is. 

Sok sebből vérzik az állami szociális ellátás

Mindeközben az állami intézményekben krónikus munkaerőhiánnyal küzdenek, a szakember szerint gyakori a dolgozók extrém túlóráztatása, illetve itt nagyon kevés a szakmai előrelépési lehetőség.

Az intézmények strukturális és rendszerszintű problémákkal küzdenek Nagy Viktor szerint:

  1. Hiány van szakképzett munkaerőből. Kevés az új belépő, nagyon magas a kiégés aránya és a pályaelhagyás száma.

  2. A gondozási rendszer szétszabdaltsága is nagy probléma, miközben a szakember szerint a szociális szférának és az egészségügynek együtt kellene működnie. Ennek ő most inkább az ellenkezőjét látja: a két terület különálló rendszerekként próbál működni, miközben mindkettő idősekkel foglalkozik.

Példának hozza, hogy az idősotthonokban személyi szinten összemosódnak a gondozási és egészségügyi kompetenciák, miközben más a képesítés és a felelősség. Ahol rendelkezésre áll egészségügyi személyzet, az ő feladataikat is gondozók látják el: „Miközben hivatalosan ez sehol nem látszik,

rengeteg helyen végeznek szakápolást úgy, hogy nem rendelkeznek szakápolási engedéllyel és sokszor kompetenciával se, amire a rendszerek éles szétválasztása kényszeríti az intézményeket.”

És miközben a magyar társadalom is elöregszik, a lakosságszám pedig csökken, így az ellátórendszerek terhei folyamatosan nőnek, nincs ígéret vagy kilátás arra, hogy a fenti helyzet változzon, vagy arra, hogyan lesz a rendszer hosszú távon fenntartható. 

Mikkel kellene javítani a rendszeren?

Nagy Viktor kiemeli a béremelést, ami mindenképpen szükséges, viszont önmagában nem elég ahhoz, hogy hosszú távon működjön a rendszer.

Gyorsabb és gyakorlatközpontúbb képzésre is szükség lenne,

„mert jelenleg olyan is szerezhet szociális gondozói képesítést, aki idősotthont még nem látott belülről”.

A hatalmas adminisztrációs terheket is észszerűsíteni kellene, hiszen jelenleg a gondozók gyakran több időt töltenek papírmunkával, mint a konkrét gondozási tevékenységgel. És tényleg papírral: miközben nyugatabbra már digitális, mesterséges intelligencia által támogatott rendszereket használnak az idősotthonokban, nálunk még mindig papíralapú a dokumentáció.

És végül kiemelte azt is, mennyire számít az, hogyan kerülünk kapcsolatba a szociális szektorral. Magyarországon a láthatatlanság dominál: akkor foglalkozunk ezzel a területtel, ha valami baj történik, akár személyes érintettség miatt, akár valamilyen botrányról értesülve. Nyugat-Európában viszont már figyelnek arra, hogy pozitívan tüntessék fel a dolgozókat, és erősítsék a köztudatban, hogy ez társadalmilag mennyire fontos munka. Ezt plakátkampányokkal is támogatják, valamint toborzókampányok is indulnak, hogy vonzóvá tegyék a szakmát.

Sándor Anna

A kiemelt kép forrása: Getty Images/Dobrila Vignjevic