–

Életem egyik (ha nem a) legcsodálatosabb utazását Ethel Cainnek köszönhetem. A lányom nagy rajongója az amerikai énekesnek, és a 18. születésnapjára két dublini koncertjegyet kapott tőlünk. Persze én önfeláldozóan egyből jelentkeztem kísérőnek az útra, és gondoltam, ha már elrepülünk odáig, akkor nézzünk meg ezt-azt, lehetőleg minél többet.

Azt kellett először is kitalálni, mi fér bele 10 napba – és a szűkös büdzsébe. Úgy érzem, sikerült kimaxolni a lehetőségeinket, úgyhogy elmesélem, nekünk milyen útvonal vált be a csavargás során, és hogyan optimalizáltuk a költségeket. Kiindulásként hasznos lehet ez a beszámoló számodra talán akkor is, ha másként (pihenősebben vagy épp még aktívabban) szeretsz nyaralni.

Dublin és a forróság nélküli „kánikula”

Kezdem talán azzal, hogy óriási mázlink volt, épp a június végi hőkupolás őrületben hagytuk magunk mögött az izzó Budapestet, és landoltunk a 27 fokos Dublinban. Ez a hőmérséklet amúgy ott kirívónak számít, a Pride szervezői figyelmeztették is a résztvevőket, hogy a kánikula miatt fokozottan figyeljenek magukra és egymásra.

A következő napokban az írországi nyár valamennyi arcát láttuk, volt, hogy óránként változott az időjárás. Ott az nem úgy van, hogy kinézel reggel az ablakon, és annak megfelelően választasz ruhát, amit látsz. Nagyjából minden eshetőségre fel kell készülni nyáron is, kivéve a hóvihart.

A hótaposót így itthon hagyhatod, de a réteges öltözködés tényleg mindenkor alap (bár a helyiek többsége jól elvan egész nap pólóban és rövidnadrágban, szerintem az a jelmondatuk, hogy akkor van nyár, amikor mi úgy döntünk, hogy az van.)  Mi egyébként didergés és hőguta nélkül, viszonylag könnyedén alkalmazkodtunk az elemek szeszélyéhez, sőt, kifejezetten felüdülés volt az ottani klíma.

Mivel hátizsákkal szoktunk utazni, és feladott poggyászunk sosincs, okosan kellett csomagolni. Amit mindenképpen vinni kell Írországba, az az esőkabát. Nálam kettő is volt: egy hagyományos, víz- és szélálló kabát állandó viseletnek szinte, és az az egészen picire összehajtható kapucnis, műanyag túralepel, ami alá befér a hátizsák is. A kettő kombinációjával még az, esküszöm, vízszintesen eső connemarai esőben is lehetett túrázni. Az esőnadrág jól jöhet (mi elvoltunk nélküle), de az esernyőt nyugodtan hagyjátok Budapesten, az állandóan fújó szél miatt, különösen a nyugati parton, teljesen haszontalan jószág.

A kabát(ok) alatt legyen póló, és egy vékony pulóver (hajózáshoz kettő), ez utóbbi mehet a hátizsákba is, a nap folyamán biztos szükség lesz rá valamikor.

Csalóka a nap is: nincs meleged, talán borús is jobbára az ég, mégis leéghetsz, mert az UV-sugárzás nagyon erős. Szóval egy ing a karodat védendő, és egy sapka/kendő+napszemüveg+fényvédő pakk is az alapfelszerelés részei. Szúnyogriasztó viszont nem kell, NINCSENEK vérszívók a szigeten, na jó, hivatalosan vannak mocsarasabb vidékeken, de én eggyel sem találkoztam. Kígyók, farkasok és medvék sincsenek, a legnagyobb vadon élő emlősök a gím- és dámszarvasok valamint a fókák a partvidéken.

Visszatérve a csomagolásra