Több ezer éve vitatkozunk róla, de a tilalom még sosem hozott megoldást – Abortuszkérdés 2021-ben

–

Az, hogy személyesen ki mit gondol az abortuszról, lehet vallási vagy politikai beállítottság kérdése is, az eddigi tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a szigorú abortusztörvények nem csökkentik a terhességmegszakítások számát, de megakadályozzák, hogy biztonságos körülmények között végezhessék el őket.

Több ezer éves dilemma

Az abortuszkérdés napjaink egyik legmegosztóbb témája, majdnem mindenkinek határozott véleménye van arról, hogy a pro-choice (választáspárti) vagy a pro-life (életpárti) tábornak van-e igaza, pedig a kérdés nem a modern korban merült fel először. Már Platón és Arisztotelész is elmélkedett arról, mikortól számít önálló lénynek az ember, és meddig megengedett a terhességmegszakítás. Az ókori görögöknél – bár nem volt gyakori beavatkozás – nem számított jogellenesnek, kivéve, ha ezt az anya az apa beleegyezése nélkül tette.

Az ókori keleten – a feljegyzések szerint – ha valaki megütött egy nőt úgy, hogy az elvetélt, akkor pénzbírságot kellett fizetnie – tehát inkább vagyon, mint élet elleni bűncselekménynek minősült.

Hogyan jutottunk akkor odáig, hogy 2021-ben tabu legyen a terhességmegszakítás?

Az abortusz körüli stigmákat elsősorban a vallás számlájára írhatjuk, hiszen a legtöbb világvallásban a „lélek” határozza meg az embert, így a hívők számára a fő kérdés, hogy mikortól „van lelke” a magzatnak: a fogantatástól, az első mozdulattól, amit az anyaméhben tesz, vagy az első lélegzetvételtől? Esetleg amikor már külsőleg is emlékeztet egy kisbabára? A keresztény és az iszlám kultúrákban emiatt kifejezetten súlyos bűnnek, gyilkosságnak számít egy ilyen beavatkozás. Olyannyira, hogy a katolikusoknál 2015-ig csak a püspök oldozhatta fel, aki elkövette. 

Szigorítás a szabadság földjén

S most térjünk is vissza Amerikára, hiszen a texasi törvénymódosítás óta rajta a világ szeme. Az Egyesült Államokban 1873 előtt széles körben elterjedtek voltak az abortusztabletták, noha akadtak ellenzői, de ők is főként a mérgezéstől való félelem miatt szabályozták volna ezek terjesztését, mintsem morális, vallási vagy politikai okokból. Ám a kongresszus 1873-ban betiltotta ezeket az igencsak erős mellékhatásokkal járó készítményeket, 1880-ra pedig majdnem minden államban illegális lett a beavatkozás is, kivéve, ha az anya élete forgott kockán.

Hogy miért? Részben azért, mert a fehér nők körében csökkenő tendenciát mutatott a születések száma, és ezt így kívánták korrigálni.

A szigorú törvény egészen az 1960-as évekig fennmaradt, amikor is a legfelsőbb bíróság a Roe vs. Wade-ügyben kimondta, hogy az anya választáshoz való joga előnyt élvez a magzat élethez való jogával szemben, és tilos olyan törvényeket hozni, amelyek megakadályozzák az abortuszt a magzat 22-24 hetes kora előtt.

A terhességmegszakítás napjainkig ez alapján az ítélet alapján vált minden amerikai államban legálissá, és minden egyes államban található is legalább egy abortuszklinika (de van, ahol az egész államban összesen egy van). Az, hogy hányadik hétig és milyen indokkal lehet elvégezni, területenként változó: a konzervatívabb déli vidékeken, mint Alabama és Louisiana, jellemzően szigorúbbak a törvények, például van egy kötelező várakozási időszak, vagy tanácsadás előzheti meg a procedúrát. A liberálisabb államokban, mint Kalifornia vagy Vermont, pedig kevesebb akadály gördül a nők elé, ha ilyen nehéz helyzetbe kerülnek. Több államban a késői, tehát a 24. hét utáni abortusz is engedélyezett, kitételek nélkül, amennyiben a várandós nő úgy dönt – például Új-Mexikóban, Alaszkában vagy Oregonban.

A többségében keresztény amerikai társadalomban 2021-re rekordot döntött az abortusz törvényességének támogatottsága: mára az emberek 47 százaléka morálisan elfogadhatónak tartja.

Akkor mi történt Texasban? 

Eddig a texasihoz hasonló, „szívhangtörvények” hatálybalépését a szövetségi bíróságok megakadályozták, most azonban, mivel Donald Trump elnöksége óta a konzervatív bírák vannak többségben, több államban is változás jöhet abortuszkérdésben.

Texasban emellett a törvény megfogalmazása is megnehezítette, hogy szövetségi szinten alkotmányellenessé nyilvánítsák, ugyanis a betartását nem az állami hatóságokra, hanem magánszemélyekre bízza. Ez a kiskapu azért is segítette a törvény támogatóit, mert a pro-choice szervezetek a korábbi esetekben állami tisztviselők ellen indítottak pert (ha valakit sérelem ért a terhességmegszakítás jogának gyakorlásában), most azonban nincs ki ellen pert indítani. Az ügy a legfelsőbb bíróságig is eljutott, és a konzervatív többségű testület 5 : 4 arányban úgy döntött, nem foglalkozik a törvénnyel a „szokatlan eljárásjogi keretek” miatt, noha több tag ellenvéleményt fogalmazott meg a törvény kapcsán.

Texas után Missisippi kerülhet majd sorra, ugyanis december elsején tárgyalják újra, hogy alkotmányos-e az a három évvel ezelőtti ottani szabályozás, ami a magzat 15 hetes korától megtiltja a beavatkozást, az egészségi vészhelyzet, vagy a súlyos magzati rendellenesség esetének kivételével.

De már a 2018-as szabályozás is szembement a Roe vs. Wade-döntéssel. Amennyiben a bírák Mississippi javára döntenek, megnyílhat az út a többi szövetségi állam előtt is, hogy szigorítsanak az abortusztörvényeken.

A texasi abortusztörvényről már egy helyi, több mint 40 éve praktizáló orvos, dr. Alan Braid is közölt egy véleménycikket a Washington Postban, leírva, hogy – kockáztatva, hogy legalább tízezer dollárra perelik – már szeptember első hetében megszegte, amikor egy, az első trimszeterben lévő nő hozzá fordult segítségért. „Vannak lányaim, unokáim és unokahúgaim. Hiszek abban, hogy az abortusz az egészségügy szerves része – írja dr. Braid. – Az elmúlt ötven évemet azzal töltöttem, hogy betegeket ápoltam, rajtuk segítettem. Egyszerűen nem dőlhetek hátra, hogy végignézzem, amint visszatérünk 1972-be.”

Mi történt ott, ahol szigorítottak?

A statisztikákat vizsgálva a törvényi szigorítás nem egészen éri el célját, ha az tényleg az élet védelme volna. Ha megnézzük például Romániát a Ceaușescu-időszak alatt – amikor illegális volt a művi terhességmegszakítás –, azt látjuk, hogy látványosan megugrott a nem biztonságos körülmények között végzett abortuszhoz köthető halálozások száma. Az 1980-as években egészen pontosan az anyai halálozások 87 (!) százalékát is az illegális abortuszok tették ki, amelyek az európai átlag tízszeresére ugrottak. Pedig a cél itt is a népességnövekedés lett volna. A törvény másik következménye, hogy zsúfolásig teltek a román árvaházak, és tömegek nőttek fel szerető család nélkül.

A Ceaușescu-éra után az új kormányzat legalizálta a beavatkozást, és elérhetővé tette a fogamzásgátló tablettákat is, ezzel csaknem felére csökkentve az anyai halálozások számát, és jóval kevesebben döntöttek amellett is, hogy állami gondozásba adják az újszülött gyereküket. 

Ugyanez a tendencia figyelhető meg Nepálban, vagy az Egyesült Államokban is (az e cikkben szereplő ábrákon jól látható az egyes államok közötti éles különbség), és számos más országban, ahol szigorítottak az abortusztörvényen. A megoldás ez alapján is egyértelmű: mindezt sokkal inkább az edukáció, a mindenki számára elérhető fogamzásgátlás, és a biztonságos törvényi keretek adhatják meg, mintsem a kriminalizálás és a szégyenkeltés.

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Ildar Abulkhanov