–

A 2000-es évek közepére Zimbabwe egészségügye gyakorlatilag összeomlott. A gazdasági válság és a HIV-járvány közepette a mentális betegségek kezelése luxussá vált: csak kevesek számára volt elérhető a magánszektorban, miközben az állami rendszerben szinte nem is létezett ellátás. A körülbelül 14 milliós országban mindössze 10–12 pszichiáter dolgozott a közegészségügyben, így a lakosság többsége – különösen a vidéken és a városi nyomornegyedekben élők – teljesen ellátatlan maradt.

A hiány mértéke nemzetközi összehasonlításban válik igazán szembetűnővé: a WHO adatai szerint

Európában százezer emberre átlagosan 45 mentális egészségügyi szakember jut, míg a szubszaharai Afrikában csupán 1,6.

A következmények súlyosak voltak: a társadalmat elárasztotta a feldolgozatlan trauma, a depresszió és a kilátástalanság. Becslések szerint minden ötödik zimbabwei élete során átesett valamilyen súlyos pszichés összeomláson, a válság pedig – ahogy lenni szokott – a legvédtelenebbeket sújtotta leginkább: a nőket és a HIV-vel élőket.  

A Murambatsvina hadművelet hatásai

A társadalmi traumát tovább mélyítette a kormány 2005-ös, hírhedt intézkedése, az úgynevezett Murambatsvina-hadművelet – shona nyelven: „a mocsok eltakarítása”. A városi nyomornegyedek és illegális építmények felszámolását célzó, katonai jellegű akció több mint 700 ezer embert tett közvetlenül hajléktalanná, és további 2,4 millió ember életét érintette hátrányosan.

Emberek százezrei veszítették el egyik napról a másikra az otthonukat, a megélhetésüket és a szociális hálójukat. Dr. Dixon Chibanda, aki ekkoriban Harare egyetlen közegészségügyben dolgozó pszichiátere volt, szembesült azzal a lehetetlen feladattal, hogy tömeges traumát kellene kezelnie egy olyan rendszerben, amelynek sem pénze, sem személyzete, sem infrastruktúrája nem volt erre.

Dr. Chibanda visszaemlékezései szerint a pszichiátriai osztályokon uralkodó állapotok szakmailag és emberileg is válságba sodorták. A látottakat később Milos Forman Száll a kakukk fészkére című filmjének világához hasonlította: „Láttam az embereket zombiként járkálni. Elektrosokkot alkalmaztak a depresszió kezelésére, néha büntetésként is. Nem láttam, hogy bárkinek hasznára vált volna.”

Ekkor vált számára világossá, hogy a hagyományos, intézményi pszichiátria ebben a közegben nemcsak hatástalan, hanem sokszor embertelen is.

A személyes tragédia: Erica és a paradigmaváltás

A valódi fordulópont azonban egy személyes tragédia volt.