A résnyire nyitott ajtón befúj a novemberi szél, bekavarja a leveleket a kertből, ezek az utolsók, kopasz már minden, csak az örökzöldeken van ruha, az is haragosszöld. Haragos az ég is, nem tudja, mit kezdjen magával. A havazáshoz nincs elég hideg, az esőhöz túl nagy a szél, így a nedvesség fagyos páraként reked meg ég és föld között. A születésnapomon írtam utoljára olyan cikket, mint ez. Az februárban volt. Most az az érzésem, hogy végigszaladtam az éven. De az is lehet, hogy az év szalad végig rajtam. 

Miért nem írsz már, Kriszta? Te nem írsz már többet? Úgy hiányoznak az írásaid! 

Nekem is, bazdmeg. Nekem is. 

Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!

Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!

Szükségünk van a támogatásodra.

Megnézem a tagsági csomagokat
vagy bejelentkezem

D. Tóth Kriszta

Kiemelt kép: Csiszér Goti/WMN