Hogyan éli túl egy fiatal lány cukrászdája a válságot? – Suri Dominikával beszélgettünk

–

Dominika nagy mozaikcsaládba született: szülei korán elváltak, de jóban maradtak, és új társaikkal együtt alkottak családot. Dominak apai ágon négy, anyai ágon egy testvére született, és ő nagyon pozitívan élte meg mindezt.

A talpraesett lány már tizenhét évesen elköltözött otthonról, így saját háztartást kellett vezetnie. A családjában mindenki nagyon házias, ezért volt miből merítenie. Persze a sütés-főzés szeretete akár a gasztronómia egy másik irányába is terelhette volna, de erre is megvan a magyarázat:

„Kacérkodtam a szakácskodással is, de a főzés nálam inkább kötelező dolog volt, mert hát ennünk kell valamit, ezért alakult úgy, hogy inkább a sütés lett a szenvedélyem, amibe sok időt és energiát öltem bele. Elkezdtem ugyan egy szakácsiskolát is a cukrászsuli után, de nem kötött le. Néhány éve pedig vegetáriánus lettem, szóval jobb is így” – meséli nevetve.

Vállalkozás húszévesen?

A cukrászat valóban Domi terepe. A cukrásziskola elvégzése után, mindössze húszévesen nyitott egy saját kis cukrászdát, amihez a kezdő tőkét nagyrészt ő rakta össze. „Elkezdtem otthon sütni. A Facebook és az Instagram segítségével az ember egyre többet tudott magából megmutatni, meg abból, amivel foglalkozik. Sok visszajelzést kaptam az ismerősöktől, hogy igényük lenne a sütikre.”

A Domi’s Bake Shop nevet kapta a cukrászda. Fiatalon, kevés élettapasztalattal vállalkozásba fogni rendkívül nehéz, ezt Domi is megélte. Az üzlethelyiség nagyon kezdetleges állapotban volt, és persze nem maradt elég tőke ahhoz, hogy minden tökéletes legyen. Voltak azonban személyes áldozatok is, amiket meg kellett hoznia: például lemondani egy átlagos fiatal életéről.

„Nagyon le voltam kötve a húszas éveim elején, és sokszor nehezen éltem meg, hogy míg a barátaim szabadabb életet élhettek az egyetem mellett, hiszen voltak hétvégéik, addig nekem a legtöbb időmet a munka töltötte ki.

Sok mindenből kimaradtam, sőt kimaradok a mai napig, mivel nálam a hétvége a legzsúfoltabb, ekkor van a legtöbb rendelés, míg mások ekkor tudnak pihenni, időt szakítani egymásra. Mindig nagyon motivált és elszánt voltam abban, hogy korán megalapozzam a jövőmet, és nyolc év távlatából borzalmasan hálás vagyok magamnak, hogy kitartó voltam. Most ennek a számlájára írom, hogy még mindig azt csinálhatom, amit szeretek.”

Az első üzlethelyisége akkor lett igazán készen, amikor azt négy év után már elhagyni készült: a rendelések és a vevői igények növekedésével ugyanis kinőtte az apró helyiséget.

Reggeliző

Sokan örültek volna ugyanis, ha Dominál fogyaszthatták volna el a sütijüket, amire viszont hely hiányában nem volt lehetőség. Ekkor egy társsal együtt vágott bele valami nagyobba: egy reggelizőbe. Fábián Natalie-val létrehozták a The Bake Shopot a Klauzál utcában. A három évig működő helyről nagyon lelkesen beszél – ahogy az egész vállalkozásáról.

„Natival két éve ismertük akkor egymást, ami egy közös üzlethez viszonylag kevés idő. Mi viszont első perctől nagyon egy hullámhosszon voltunk, ugyanazok voltak az elképzeléseink. Gondoltuk, ne legyünk egymás konkurenciái, ha dolgozhatunk együtt is. Így nyitottunk együtt egy nagyobb üzletet. Akkor találtuk a Klauzál utcai üzlethelyiséget, ami teljesen olyan volt, mint amilyet szerettünk volna.”

Nagyon pozitívan hatott Domira az is, hogy négy év után az óriási felelősség, amit addig egyedül cipelt, végre eloszlott. Natival mindenben támogatták egymást.

A reggelizőhely a külföldiek kedvence lett.

„Imádtuk. A nyári szezonban, amikor itt voltak a külföldiek, mindennap izgatottan vártuk a nyitást, sorok álltak a bolt előtt… Ez nagyon hiányzik, és hiányozni is fog. Most, hogy kisütött a nap, belém is hasított, hogy ó, azok a reggeliztetős szezonok!”

Bizony, most érkezünk el a történetben a 2020-as évhez

Domi bizonytalanul kezd bele, „hiszen mindenki erről beszél”. Azt, hogy az előző év sokkoló eseményei után is még a szakmájában dolgozik, a rugalmasságnak és a gyors reakcióknak köszönheti.

„Mi tényleg nagyon be akartunk tartani minden óvintézkedést, hogy ennek a rémálomnak minél hamarabb vége legyen. Két hónapig be sem mentünk, ki sem nyitottunk. Viszont éreztük, hogy ez nem mehet így sokáig. Ott már mocorgott bennem, hogy miért nem csinálunk semmit. Otthon ül mindenki, és talán arra is volna igény, hogy sütizhessenek az emberek. Elkezdtünk rendelésre dolgozni, és jöttek is a visszajelzések, hogy tényleg jól gondoltuk.”

Sikerült találni tehát egy rést, de ez sem volt sokáig tartható állapot, mert a bevétel nagy részét korábban a külföldiek reggeliztetése adta.

Natival idejében léptek, és nem várták meg a második hullámot a bezárással.

„Kicsit sorsszerű volt, akkoriban járt le a szerződésünk az üzlethelyiségre, el kellett döntenünk, hogy hosszabbítunk, vagy sem. Világossá vált, hogy ezt nem folytatjuk. Profilváltásra volt szükség.

Először szétdolgoztuk magunkat, aztán meg jött ez a borzasztó pangás, a dolog túloldala…”

De hogyan tovább?

„Sokat gondolkodtam azon, hogy szeretnék-e egyedül továbbmenni. Egyrészről picit féltem, hogy miután már volt egy társam, akire támaszkodhattam, hogyan fogok megint egyedül belevágni. És látod, most itt vagyunk.” Domi már öt hónapja az új műhelyben fogadja a rendeléseket, ami a Domi’s Kitchen Factory nevet kapta.

Siker

Dominika sokrétű tevékenységeit, lelkes beszámolóját hallgatva felmerült bennem, vajon mit könyvelhet el sikerként az elmúlt évekből. Az interjú után pár nappal ünnepelte a huszonnyolcadik születésnapját, ennek kapcsán elárulta, hogy az elmúlt időben számot is vetett mindennel.

„Tíz év eltelt, amióta kikerültünk a gimnáziumból. Nyolc éve van meg a vállalkozásom. Ezeknek már súlyuk van.

Minden szakmai fejlődést sikerként élek meg. A változás mindig jó, de egy kicsit ijesztő is. Ezt éreztem akkor is, amikor a kis üzletet otthagytam. Jött a nagy üzlet, nagy felelősség… Minden alkalmat, amikor az ilyesfajta félelmeimet megugrottam, óriási sikernek éltem meg. Tulajdonképpen az is siker, hogy most itt lehetek ebben a műhelyben.”

Sokan követik Domit az Instagramon, állítása szerint a közösségi médiát mindig nagyon intuitívan kezelte. Nem véletlen, hogy az évek során többször átalakuló cukrászdának vannak törzsvevői, hiszen Domi oldalán folyamatosan van új tartalom, szebbnél szebb sütik és receptek. „Nagyon tetszik, hogy felfedeztem: nekem is van egy közösségem. Soha nem gondolkoztam úgy, hogy ők az én »követőim«. Csak emberek, akiket éppen érdekel, hogy mit csinálok. Ez motivál abban, hogy posztoljak és tartalmat gyártsak. Rájöttem, hogy lehetek én is a saját közösségem része, és jó is annak lenni.”

A reggeliző pörgős hangulatát nagyon szerette ugyan, de abban a légkörben kicsit elveszett a cukrászszakma lényege.

„Most úgy érzem, jó egész nap tortákat sütni, nagyon szeretem ezt csinálni. Van időm mütyürözni, pepecselni, és nem csak a teljesítés van mögötte. Lehet, hogy ezt más nem látja a munkáimon, de máshogy érzem magam a készítésük közben, nekem ez nagyon sokat jelent. Most tényleg azt csinálhatom, amit szeretek, annyi időben, amennyiben szeretem, nincsen nyitvatartás, amihez alkalmazkodnom kell.

Sokkal szabadabbnak érzem itt magam. Visszakaptam a legjobb részét ennek az egésznek, most ezt érzem a legnagyobb sikernek. És azt is, hogy nem hagytak el a vendégeim a sok változás alatt sem! Még mindig sok olyan vendégem van, aki a Domi’s Bake Shop időszaka óta hűséges, ennél nagyobb siker szerintem nincs.”

Mi lesz a jövőben?

Domi történetét végighallgatva, nagyon kíváncsi lettem, egy ilyen színes, bátor egyéniségnek mik a tervei a jövőre nézve. Persze nem egyszerű most bármit is tervezni, de Dominak azért vannak ötletei.

Sok éve dédelgetett álma egy könyvet megjelentetni, most úgy érzi, talán itt az idő. A követőire is hallgat, ők újabban azzal az igénnyel bombázzák, hogy tartson workshopokat. Mivel nagyon hisz a személyes találkozásokban, ezért abban reménykedik, ősszel már élőben tarthatja meg a sütiworkshopokat az érdeklődőknek. Ebben bizony mi is reménykedünk. Addig is otthon sütizünk!

Bárdos Kata Kincső

Képek: Chripkó Lili/WMN