Egyelőre nem fogadhatnak vendégeket az éttermek, kávézók, kocsmák, cukrászdák. Vendéglátósokkal beszélgettünk arról, hogyan érintette őket az első után a második hullám, milyen alternatív megoldásokkal próbálják felszínen tartani a vállalkozásukat, és hogy meddig tudnak kitartani a jelenlegi helyzetben.
Doffek Gábor, aki a vendéglátóiparban dolgozik, novemberben még arról írt, érti a korlátozásokat, elfogadja őket, és ugrásra készen várja a lehetőségeket a többi szakmabelivel együtt. Mostanra viszont elfogyott minden: a türelem, a pénz, de még a remény a túlélésre is. És itt most nem a flancos éttermekről van szó, hanem azokról a vendéglőkről és büfékről, ahová mindannyian eljártunk a családdal, a barátokkal.
„Mi nem szoktunk feleslegesek lenni, mi nem szoktunk tétlenül állni, nemhogy ülni, mi nem szoktuk keresgélni a feladatot” – írja egyik állandó szerzőnk, Doffek Gábor, aki főállásban rendezvényszervező. Úgyhogy a saját bőrén érzi a mostani helyzet semmihez sem fogható, frusztráló fájdalmát.
Három történet arról, hogyan érdemes vendéget fogadni, egymásra figyelni, fontos dolgokra ráébredni.
Sebek újranyitás idején
„Többféle kérdést is fel lehet tenni, rajtad áll, hogy közülük melyiket választod. Például az is egy kérdés, hogy miért történt ez velem. Meg az is, hogy miért történt ez nekem.”
A járvány terjedése is nagyon ijesztő, azonban a betegség hatalmas veszélyt rejt azok számára is, akiket anyagilag küldött padlóra a hirtelen tövig nyomott fék.
Krízisből siker: egy nő, aki nem adja fel. Most sem fogja.
Borzasztó még csak belegondolni is, hogy Gundel Károly nélkül nem létezhetne se palócleves, se somlói galuska, se Újházi-tyúkleves, vagy a Jókai-bableves!
A superfood jól hangzik, menő, és persze egészséges is, de mutatunk olyat, ami még ezeknél is tudatosabb és felelősebb választás!