Asztrológia a különböző korokban: az isteni ómenektől generációk kapaszkodójáig

–

Az asztrológia évezredeken keresztül hatással volt az emberek életére – ezt annak ellenére tényként lehet kezelni, hogy a mai napig áltudományként tartják számon. A szkeptikusok legfőbb kifogása ellene a tudományos alapok, illetve a hozzá kötődő empirikus bizonyítékok hiánya.

Utóbbi nem véletlen, hiszen amit számonkérnek rajta – hogy a bolygók mozgása befolyással lenne az emberek sorsára, és az életünk bizonyos eseményeire is következtetni lehetne azokból a bolygó-együttállásokból, amik a születésünkkor megfigyelhetők voltak – sok esetben nehezen bizonyíthatók. De épp a misztikussága az, ami miatt továbbra is fontos eszköz azok számára, akik útmutatást keresnek egy kiszámíthatatlan, folyton változó világban.

Nézz az ég felé!

Mióta világ a világ, az ember felfelé emelte tekintetét, hogy az égboltot kémlelje. Sok függött ettől, olykor maga az élet is. Nem csoda, hogy a legtöbb ősi civilizációban csodálattal vegyes félelem alakult ki az égi jelenségekkel kapcsolatban, amelyeket isteni tevékenységnek tulajdonítottak. A csillagok világához így egyre több mítosz kezdett kapcsolódni, majd a kor előrehaladtával és a tudomány fejlődésével rendszeres leírások is születtek a megfigyelésekről, amelyek elemzése hozzájárult a csillagászat fejlődéséhez.

Az asztrológia gyakorlásának gyökerei az ősi Mezopotámiából erednek. Babilon városában a csillagokat és bolygókat használták az istenek által küldött jelzések – ómenek – értelmezésére.

Ezek értelmezésére és lejegyzésére azonban csak néhány kiemelt jelentőséggel bíró személyt tartottak alkalmasnak: a babiloni papok feleltek az égitestek megfigyeléséért, a bolygók mozgásából ők olvasták ki az istenek akaratát. Később már az előrejelzés is szerepet kapott a megfigyelés során: az égi jelenségek a közeljövő eseményeinek jelzéseként szolgáltak, ám ekkor még nem az egyénre, hanem a közösségre vonatkoztatva vizsgálták ezeket az „üzeneteket”.

Az egyik legfontosabb tárgyi lelet, ami ilyen szövegeket őriz, az Enuma Anu Enlil, ami egy 70 ékírásos táblából álló sorozat, körülbelül 7000 égi ómennel.

És megszülettek a ma ismert zodiákus jegyek

Bár a babiloniak már létrehozták a saját 12 asztrológiai jegyüket – amelyek közül némelyiket később átemeltek a nyugati zodiákus jegyek közé –, mégis a görögök voltak azok, akik a 12 csillagjegyet csillagképekről nevezték el, és a nappályához való igazodásuk alapján meghatározott dátumokhoz kötötték őket. Így születtek meg a ma is ismert jegyek, a Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntő és Halak. De a napjainkban is használt „zodiákus” fogalom is a görögöktől eredeztethető: a zōdiakos kyklos kifejezésből származik, ami azt jelenti, „állatok köre”.

A görögök jelentősen hozzájárultak az asztrológia fejlődéséhez: a csillagokból való jóslásra pedig az istenekkel való kapcsolatteremtés, kommunikáció eszközeként tekintettek.

Idővel a babiloni asztrológia, amely az égi eseményeket értelmezte, összeolvadt a görög jóslási gyakorlatokkal. Ez a keveredés a ma látható, személyre szabottabb horoszkópok kidolgozásához vezetett.

A nyugati asztrológia alapjait az alexandriai Claudius Ptolemaiosz asztrológus és csillagász fektette le Tetrabiblos című szövegében, amelyben a ma ismert horoszkóp fogalmát írta le, hangsúlyozva azt az elképzelést, hogy az emberek olyan módon is értelmezhetik a csillagok állását, hogy abból a saját életükre vonatkozóan is információkat kapjanak. Itt tehát már a közösség mellett az egyén boldogulása is megjelent.

Az asztrológiát számos kulturális hatás is érte, az indai védikus asztrológia magában foglalja az ősi hindu hiedelmeket és gyakorlatokat, a taoista filozófiában gyökerező kínai asztrológia pedig a születési évekhez állatjeleket rendelve határozza meg egyéni és közösségi szinten is, mi várható a jövőben.

A kor, ami véget vetett a népszerűségének

A középkorban az asztrológia már olyannyira elterjedt volt, hogy nemcsak orvosok, csillagászok és más tudományos szakemberek gyakorolták, hanem döntő szerepet játszott az alkímia és a kémia prototudományos fejlődésében is. A XIV. századi Európában az asztrológusok általában a királyi udvarokban tevékenykedtek, és az uralkodóknak is személyre szabott elemzéseket és előrejelzéseket készítettek.

A XV. században azonban az asztrológia megítélése jelentős változásokon ment keresztül: abban az időben, amikor Angliában egyre elterjedtebbek lettek a boszorkányperek, az asztrológiát is a pogánysággal, boszorkánysággal, varázslattal kezdték összefüggésbe hozni. 

Az érdeklődés iránta csak a reneszánsz korban kezdett újra feléledni. Az egyik nevezetes európai asztrológus, Leonhard Thurneysser, 1575-ben Astrolabium címmel megjelentetett egy kiadványt, amelyben egy forgó segítségével készíthette el mindenki a saját horoszkópját. Micsoda könyv lehetett!

Az asztrológia iránti fokozott érdeklődés azonban „gyorsan” el is halt a felvilágosodás korára, ami a tudományos forradalmat is magával hozta.

A XVII. század végére ez egy olyan tevékenység lett, amivel ritkán foglalatoskodtak, és ez a rezignáltság a téma iránt ki is tartott egészen a XX. század elejéig. Akkor azonban új erőre kapott és új dimenziók nyíltak előtte.

A horoszkóp, ami megjósolta a királyi család sorsát

1930 augusztusában Albert yorki herceg és Bowes-Lyon Erzsébet hercegné második lányuk születését ünnepelték. A jeles alkalomra a Sunday Express megjelentette Margit Róza személyes horoszkópját, amelyet R. H. Naylor készített el három nappal az újszülött világra jötte után.

Naylor a neves asztrológus, okkultista Cheiro (William John Warner) asszisztense volt, és eredetileg nem őt, hanem mesterét kérték fel a nemes feladatra, aki Mark Twaint, Grover Clevelandet és Winston Churchillt is a vendégei között tudhatta, ám ő nem ért rá, így a lapnak Naylorral kellett megelégednie. Ő viszont nem lőtt mellé: úgynevezett születési csillagtérképet készített, amiből

nemcsak azt jósolta, hogy Margitnak „eseménydús” élete lesz, hanem azt is, hogy „a királyi család és a nemzet számára rendkívül fontos események” következnek be hetedik születésnapja körül (hat évvel később, 1936-ban Margit nagybátyja, VIII. Eduárd brit király lemondott a trónról, így Margit és Erzsébet apja került a Brit Birodalom élére).

A jóslat olyan közfigyelmet váltott ki, hogy a lap további cikkeket rendelt Naylortól. Így indult útnak a What the Stars Foretell (nyersfordításban: Amit a csillagok jósolnak) című rovat.

Szinte ezzel egy időben az Egyesült Államokban is megjelentek a horoszkópok a lapok hasábjain, az 1980-as években pedig sok újság prémium asztrológiai telefonvonalakat is létesített, amelyek lehetővé tették az olvasók számára, hogy telefonhívásukért cserébe személyre szabott horoszkópot kapjanak. 

Miért hisznek benne ma is annyian?

Az asztrológia és az ezotéria számos ága népszerűbb, mint valaha – ez pedig nem véletlen. Ha csak abból indulunk ki, amit Carl Jung neves svájci pszichiáter és pszichoterapeuta mondott, mégpedig, hogy az asztrológia egy közös nyelv az emberi tapasztalat egyetemes mintáinak megértéséhez, akkor máris közelebb kerülünk a közcímben feltett kérdésre adható válaszhoz.

Egy világban, ami tele van krízisekkel, folyamatos változásokkal, és állandó fenyegetettséggel, az asztrológia olyan kapaszkodókat nyújthat – a stabilitás és az irányítás visszaszerzésének érzését, az énkép erősítését –, amikre sokaknak szükségük van, és ami egyébként sokak életében olyan szerepet tölthet be, mint elődjeikében a vallás.

A megküzdés egy eszközeként is funkcionálhat, amire a történelem során nem először lenne példa: az embereket a viharos időkben jobban érdekelte az asztrológia, így az 1930-as évek gazdasági világválságának idején, valamint Németországban a két világháború között is nőtt a népszerűsége. 

És bár még mindig óriási szkepticizmus övezi, a hitelességénél talán sokkal fontosabb, hogy olyan erőforrást képes kínálni, amibe sokan kapaszkodnak egy talajvesztett korban.

Forrás: ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Denis Novikov

Filákovity Radojka