Ha a pár válik, az a baráti körre és a családra is kihat – de ki mellé illik állni ilyenkor?

–

Mindenki szakít mindenkivel?

Egy hosszú és elkötelezett kapcsolatban a felek először megismerik egymás legközelebbi barátait, majd tágabb baráti körét, ismerőseit, rokonait. Idővel – ideális esetben legalábbis – kialakul a pár közös identitása és együtt, illetve külön-külön is részévé válnak egymás kapcsolati hálójának. Az sincs kizárva, hogy a felek épp a másik szüleitől, barátaitól vagy testvéreitől kapják meg azt a szeretetkapcsolatot, amire korábban mindig is vágytak.

Nem véletlen tehát, hogy ha kenyértörésre kerül a dolog, a válótársak környezete is könnyen kerül kereszttűzbe.

A barátok, a rokonok úgy érezhetik, választaniuk kell, a felek pedig árulásnak élhetik meg, ha (szerintük) nem őket választják. Így aztán az addig biztonságos kapcsolódások bizonytalanság, féltékenység és szorongás táptalajává válhatnak.

Attila két fia két külön kapcsolatból született. Mindkét szétválás megviselte a férfit, ahogy az emberi kapcsolatait is. Ma, sok évvel később azonban már kifejezetten jó viszonyt ápol egykori anyósával és volt feleségével is. Össze ugyan nem járnak, de mióta a volt felesége édesanyja megözvegyült, Attila és a második, élettársi kapcsolatából született fia tartja rendben az idős asszony portáját.

„Az első házasságom azért ért véget, mert beleszerettem egy kolléganőmbe. Az akkori feleségem nyilván sértett és dühös volt, a döntéseink nyomán pedig azonnal két pártra szakadt a környezetünk” – meséli Attila. – „Kettőnk viszonya akkor kezdett új irányt venni, amikor a volt feleségem édesapja elhunyt. Újra megtanultunk beszélni egymással.”

Azóta Attila az édesapjával és a fiával gyakran megy füvet nyírni, beszélgetni az idős asszonyhoz és azt mondja, ezek a közös projektnapok sokat adnak minden érintettnek. Attila történetét hallva Kriszti irigykedik. Szerinte nagy szerencse, ha valaki meg tudja tartani a házasság alatt kialakult családi-baráti kapcsolatait. Neki nem sikerült.

„A férjem a második gyerekünk születése után habarodott bele az egyik szintén házas kolléganőjébe. Én éppen azzal voltam elfoglalva, hogy a két gyerek mellett ne essek szét, voltak közös programok és volt szex is, mégis megtörtént” – mondja Kriszti. – „Nyilván megviselt, amikor a volt férjem egyszer csak közölte, hogy elköltözik.

Mégis az ütött szíven igazán, amikor rájöttem, hogy a kollégái - akiket én is kedves ismerőseimnek hittem - mind tudták, mi történik. Ahogy a gyerekek keresztszülei és a tágabb család is. Senki nem szólt egy szót se.”

A nő azt mondja, megérti, hogy a keresztszülők, akik egyben volt férje legközelebbi barátai is, elpártoltak mellőle. Azt viszont nehezen tudja elfogadni, hogy ezzel párhuzamosan a gyerekekkel is megszakítottak minden kapcsolatot.

„Azért választottuk őket a gyerekeink mellé, mert szerettük volna, ha rajtunk kívül más, hasonló értékrenddel bíró felnőttekkel is kapcsolatban vannak. Nem hittem volna, hogy valaha is maguk mögött hagyják a gyerekeinket” – mondja Kriszti. – „No nem mintha az anyósom vagy a volt férjem testvérei különösebben érdeklődnének. Évi egy-két alkalommal, amikor az apjuk elviszi őket látogatóba, körülzsongják őket, de az év többi részében mintha nem is léteznének. És bevallom, bár nekem ők egyáltalán nem hiányoznak, azért ez fáj.”

Melinda úgy véli, a családi, baráti kapcsolatokról a válás alatt és után derül ki igazán, mennyire erősek, és „kihez tartoznak”. 

„Volt egy közös barátunk, aki válás után mindkettőnkkel akarta tartani a kapcsolatot. De aztán megkértem, hogy inkább hagyjuk ezt. Láthatóan konfliktust okozott benne is, bennem is a kapcsolatunk, hiszen ő eleve a volt férjem barátja volt inkább” – mondja. – „A volt férjem családja viszont azonnal kizárt a válás hírére. Kivéve az anyósomat, aki viszont a válás után az egekig magasztalt. Haláláig gyakran beszéltünk, és mindig sírt nekem, hogy miért váltam el a fiától.”

Mindez azonban nem volt kedvezőtlen hatással a volt férj és a Melinda családja között kialakult kapcsolatra

„Az exem anyámékkal nagyon jó kapcsolatban van, heti rendszerességgel beszélnek, felköszöntik egymást” – meséli. 

„Minden csak intelligencia és kulturáltság kérdése. Nem kell(ene) oldalt választani, hiszen a szakítás nem a külső emberek dolga.”

Nem csak a házasok, a barátok is bevonódnak érzelmileg

Bogár Zsuzsa tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta, a Mozaikcsalád Alapítvány elnöke, valamint Vajda Péter life és business coach, mediátor, a Mozaikcsalád Központ vezetője egy párt alkotnak. Mozaikcsaládjukban négy gyerek nevelkedik, munkájukban pedig válófélben lévő párokat és alakulófélben lévő mozaikcsaládokat támogatnak. Azt mondják, gyakori, hogy a párkapcsolat megromlását követően a felek elkezdik a kapcsolatból kifelé vinni az energiákat, panaszkodnak a környezetüknek, ezáltal akarva-akaratlanul is szövetségesekre tesznek szert.

„Ha valaki azt hallja, hogy a barátja boldogtalan a kapcsolatában, nem érzi jól, nem érzi szeretve magát, nyilván támogatni fogja azt, akit szeret” – mondja Vajda Péter mediátor. – „Csakhogy az, amit támogatásnak érzünk, sokszor inkább uszítás és akaratlanul ugyan, de hozzájárul a helyzet marginalizálódásához.”

Bogár Zsuzsa szerint épp ez az oka annak, hogy a válófélben lévők környezete olykor meglepődik azon, hogy az érintettek milyen szépen válnak.

„Természetes, hogy egy válást megelőzően, illetve alatt forrnak az indulatok. Sok a sértettség, a düh, a szomorúság, a veszteség megélésének fájdalma pedig mindenkire nyomásként nehezedik. A barátok, rokonok pedig empatizálnak. Ez a dolguk” – mondja a szakember. –

„Csakhogy a nagy érzelmi amplitúdók nem szükségszerűen jelentik, hogy a felek csúnyán fognak elválni. Ilyenkor a környezet gyakran tanácstalanul néz maga elé. Miért nem harcol az egyik fél? Miért nem áll bele a másik?”

Vajda Péter azt mondja, a párkapcsolat holdudvarába tartozó személyek nemcsak a válás folyamatában szakadnak pártokra, hanem a válás utáni kapcsolattartás tekintetében is általában három fő csoportba különíthetők. Vannak a megmentők, akik kvázi önkéntes mediátorként szeretnék békíteni a feleket és azért dolgoznak, hogy az egykori pár tagjai jó viszonyt ápoljanak egymással, akadnak rögtönítélők, akik a rendelkezésükre álló információk alapján azonnal oldalt választanak és vannak a semlegesek, akik mindkét felet szeretnék megtartani maguknak.

Van, hogy évtizedes kapcsolatok mennek a levesbe

A személyes tapasztalataim azt mutatják, hogy válás után a felek barátai, rokonai az egyik fél iránt érzett szeretetük, vagy félreértelmezett lojalitásuk miatt megszakítják a kapcsolatot a másik féllel. Persze az sem ritka, hogy egyik, másik vagy akár mindkét fél elvárja a többiektől, hogy határolódjanak el a másiktól. 

„Érett személyiségű embernek nem fáj, ha a barátjának az exférjével vagy exfeleségével is van kapcsolódása” – mondja Vajda Péter. – „És lássuk be, egy igazi barát okkal nem akar választani, hiszen mindkét felet szereti, mindkét ember fontos neki.”

Azt persze a szakember sem tagadja, hogy célszerű empatikus, érzékeny és főleg transzparens kommunikációt folytatni, melyben minden érintett érzelmi szükségleteire jut energia és figyelem.

„Egy válás során nemcsak a közvetlenül érintettekben, hanem azok barátaiban is különféle érzelmi folyamatok indulnak el. Hangsúlyossá válnak a témáról szerzett saját tapasztalataink és élményeink is.”

– folytatja Vajda Péter. – „Nem mindegy, hogy boldog párkapcsolatban élő vagyok, egyedül élek vagy magam is szeretnék elválni, de valamiért úgy érzem, nincs rá lehetőségem. Utóbbi esetben ugyanis még valószínűbb, hogy szélsőségesen állok az egyik vagy a másik félhez.”

Bogár Zsuzsa tanácsadó szakpszichológus ugyanakkor azt mondja, mint oly sok más esetben, itt is minden a kommunikáción múlik.

„Ha nem tudok és nem is akarok választani a felek között, akkor célszerű tisztázni, mi a protokoll ezentúl. Ehhez pedig nyílt, transzparens kommunikációra, őszinteségre van szükség” – vélekedik a terapeuta. – „Vagyis érdemes megemlíteni mindkét félnek, hogy az egykori pár másik tagjával is tartjuk a kapcsolatot és a kapcsolat lezárásának időpontjától függetlenül minden esetben tájékoztatni a feleket, ha őket ugyanazon partira, eseményre, pláne a párjukkal együtt hívjuk meg.”

A szakember hangsúlyozza, a titok minden kapcsolatban teher és izolál minket, ezért érdemes elkerülni, amikor csak lehet. Mint mondja, a kapcsolatok egészséges fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a saját határainkkal és érintettként ne tiltsunk, barátként pedig ne helyezkedjünk hírvivő szerepbe.

„Ha a baráti társaságunkban egy pár a válás mellett dönt, mi pedig úgy érezzük, mindkettejükkel szeretnénk fenntartani a kapcsolatot, tegyük meg! Ehhez nem kell a felek engedélye, de érdemes egyfajta természetes közlésként megemlíteni, hogy kapcsolatban vagyunk mindenkivel”

– mondja Bogár Zsuzsa. – „Ha valamelyik fél kifogásolja ezt, és mi ettől rosszul érezzük magunkat, érdemes önvizsgálatot tartanunk. Vajon miért ragaszkodunk mindkét félhez? Tényleg mindkettejük fontos számunkra, vagy az egyikükkel csak az illem, a jószándék tart össze minket? Mindkettejük felé tiszta jó érzéssel fordulunk, vagy az egyiket meg akarjuk menteni?”

Vajda Péter ugyanakkor azt mondja, a baráti kapcsolatainkban is jogunk van kijelölni a határainkat. Vagyis ha azt tapasztaljuk, hogy az egyik fél számára valóban probléma, hogy mindkét barátunk társaságára igényt tartunk a szakítás után is, érdemes őszintén beszélgetni vele.

„Személyiségfüggő, hogy ki mennyire tud beleállni a konfliktusaiba. Ugyanakkor, ha ilyen helyzet áll elő, igenis lehet beszélni arról, hogy mi a felek aggodalma, mitől félnek, mit várnak tőlünk” – mutat rá a mediátor. – „Ha így sem sikerül nyugvópontra jutni, meg lehet kérni a másik felet, hogy fogadja el a döntésünket. Rá lehet mutatni, hogy ha nem kezel minket érett, önálló, saját határokkal rendelkező felnőttként, akkor az a kapcsolatunkra is hatással lehet, illetve lesz.”  

Gyakran a válás az, ami a másik családját közelebb hozza

A válás során a kapcsolatok szövevényes hálójában a rokoni viszonyok változásai hozhatják a legnagyobb meglepetéseket. Nem ritka ugyanis, hogy a korábbi kutya-macska meny-anyós viszony barátsággá alakul, vagy hogy a nyögvenyelős kötelező sátoros ünnepeket valódi baráti összejövetelek váltják fel.

„Ideális esetben egy párkapcsolat felbomlását követően két egyszülős család identitása szilárdul meg, majd létrejönnek az új párkapcsolatok és megindul a mozaikcsaládosodás”

– mondja Bogár Zsuzsa. – „Ilyenkor a rokoni kapcsolatoknak is van ideje újrarendeződni, az érintettek pedig új határokat húznak, új szerepeket vesznek fel. Vagyis a volt férj édesanyja többé nem szükségszerűen az utált anyós. Lehet, hogy egy jófej nagymama, akivel egészen sok mindenről hasonlóan gondolkodunk.”

A szakemberek szerint az is rendkívül jellemző, hogy a család úgy véli, hogy a gyerekek az anya territóriumát képezik, így még akár váltott elhelyezés mellett is elsősorban az édesanyánál tartják a kapcsolatot velük. Ez pedig kvázi kényszeríti a feleket legalább az időszakos kommunikációra. 

„A családi kapcsolatok jellemzően vagy azonnal megszakadnak már a válás hírére, vagy az érintettek úgy vélik, hogy a nem vérszerinti rokon is végérvényesen a családhoz tartozik” – mondja Vajda Péter. – „A harmadik lehetőség sem ritka: ilyenkor a kapcsolatok általában megfagynak, majd idővel megindul az olvadás és kialakul egyfajta új status quo, amiben az érintettek akár baráti viszonyt is ápolhatnak. Nem kell hozzá sok, csak tisztelet, kommunikáció és a határok kijelölése.”

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ MHJ

Z. Kocsis Blanka