–

Őszintén csodálom, hogy a Murphy törvénye gyűjtőnéven emlegetett helyzetek csupán a huszadik században kaptak saját nevet, hiszen száz százalékig biztos vagyok benne: hasonló szituációkkal évszázadokkal ezelőtt is tele volt az emberek élete. A kifejezést a fennmaradt információk szerint Edward Murphy amerikai mérnök ihlette, aki – miután egy a 40-es években végzett tudományos kutatását a rosszul felszerelt mérőműszerek miatt elölről kellett kezdenie – megállapította, hogy „ami el tud romlani, az el is romlik”.

A hétköznapi apróságok persze talán kevesebb újratervezést igényelnek, mint egy egész, jól felépített kísérlet egy katonai támaszponton, de azért adott percben elég sok bosszúságot tudnak okozni. Főleg, amikor a szülő valóban kommandósnak érzi magát, hogy egyáltalán képes volt ép ésszel abszolválni a helyzetet.

A gyerekek természetesen nem szükségszerű hozzávalói a Murphy-féle dolgoknak, de nagyban meg tudják növelni a hasonló jelenségek előfordulását.

Nézzük, melyek azok a szituációk, amelyek egyetlen szülő életéből sem maradhatnak ki!

1. Aludj csak, mi álmodunk

Az első dolog, amivel kapcsolatban biztosan kerülsz hasonló helyzetbe, ha gyereked születik, az az altatás. Attól kezdve, hogy a kicsit leteszed aludni, és biztosan akkor csenget a postás, a futár, a szomszéd, addig, hogy az egész nap jól lévő babádnak épp alvás előtt fájdul meg a hasa, foga, bármije – nagyon bőséges a választék.

Az altatás és alvás egy olyan beavatás a szülői létbe az első hónapokban, mint a hegymászóknál lehet az alaptábor: mindenre felkészít, kitolja a fizikai állóképesség határait, valódi katonai mentális trénig, edzi a monotonitástűrést (ugyan már, csak néhány óra egy pózban sétálgatva vagy ringatva), és nem utolsósorban tökélyre fejleszti az ösztönökre hagyatkozást.

Miközben az is törvényszerű, hogy amikor kialakul egy körülbelüli napirend, és már szépen el mersz kezdeni kimozdulni a kicsivel, mindent a szent és sérthetetlen alvásidőhöz igazítva, akkor dönt úgy a gyerek, hogy ma pont másképpen csinálja. 

Ott szülünk a legkevesebb komplikációval, ahol a legnagyobb biztonságban érezzük magunkat – amit a gátvédelemről tudni érdemes

WMN Life – 2024. május 31. – KK

Miért is ne tenné? Hiszen érzi, hogy valami izgalom következik, amiről butaság lenne lemaradni. Tudom, ha most éppen abban jársz, hogy éjjel-nappal ringatsz, visszasimogatsz, és félkómásan igyekszel a napjaitokat tartalommal megtölteni, az a jelenben nagyon nehéz és fárasztó. Utólag visszanézve azonban ez a fajta kitartás és mindent odaadás elképesztő kapocs és erő. Azt pedig valljuk be: amikor az ember végre lábujjhegyen kisettenkedik a szobából, tudva, hogy ez most tényleg egy mély és hosszú alvás kezdete – és persze nem nyikordul meg a padló a lába alatt, nem esik el egy kockában sem, vagy nem megy neki hatalmas csattanással a sötétben a szekrénynek –, na, az a pillanat minden Murphyt megér.

2. A legnagyobb kaki mindig a legrosszabb pillanatban érkezik

Valljuk be, mielőtt szülővé válsz – hacsak nem vagy belgyógyász, gyerekorvos vagy egyéb szakember –, nem igazán jut eszedbe mások székletét takarítani vagy elemezgetni. A gyerek érkezésével azonban ebből a szempontból teljesen új világ nyílik előtted: amellett, hogy profin fogod tudni, melyik szín mire utal – túlevés, kevés evés, vírus, tejérzékenység –, gyorsan megtanulod a legfőbb törvényt.

Mégpedig, hogy a legnagyobb kaki mindig a legrosszabb pillanatban érkezik. A további jó hírem pedig az: az említett legrosszabb pillanat címre végtelen számú verzió létezik.

Például, amikor télen felöltözteted a gyereket a pelus, body, rugdalózó, overall, sapka, sál, bundazsák – nem csak számára izzasztó – rétegeibe. Lehet, hogy még boldogan be is csatolod az autósülésbe vagy a babakocsiba, konstatálva, hogy perceken belül mély álomba fog zuhanni – és aztán: ROTTY.

Az összes szülő pontosan tisztában van vele, hogy rottyból is sokféle típus létezik. Például a régen várt, felszabadító, tapssal és ugrálással kísért rotty, ami a hasfájás boldog befejezését hozza magával. A szoptatás utáni, altatás előtti jókedvű rotty, ami a nyugalommal átdurmolt órák ígéretét küldi.

És az utóbb említett hátborzongató hang, amikor egyszerűen dzsungelharcosként, aki épp most vágott át a rengetegen, kaszabolt le száz szúrós ágat és hessegetett el ötven vérszívó szúnyogot, vissza kell fordulnod, mert rossz úton indultál el.

Hasonló minden évszakban megeshet igény szerint: esküvőn, cuki nyakkendőmintás fehér bodyban (ha emeled a tétet, az öledben, miközben világos ruhában vagy); repülőn felszálláskor; medencében úszópelusban, miután végre vízbe került az egész család; a gyerekorvosi vizsgálat előtt két másodperccel, amikor – ahogy azt a szüleidtől jól megtanultad – a legszebb ruhájában viszed megmutatni a gyereket.

Egy biztos: ha ott éppen bosszantó is, utólag ezeken a helyzeteken biztosan csak röhögni fogsz.

3. A kórokozókat is tudni kell időzíteni

Minden gyerek tudja, még a legkisebb is, hogy azonnali orvosi ellátást igénylő tüneteket piros betűs ünnepeken illik produkálni.

Az élet olykor túl kevés izgalmat tartogat, így néha fel kell dobni: mondjuk, azzal, ha gennyes fülgyulladással ébred május 1-jén, kötőhártyás szemmel húsvétvasárnap, vagy aggasztó köhögéssel december 24-én.

A „kedvencem” talán az volt, amikor az egyik gyerekem évnyitó végén esett el úgy – egy rosszul irányzott ugrás miatt –, hogy a szeptember 1-jét röntgennel kezdtük. Én egy másodperc alatt mondtam búcsút az első home office napomnak két hónap után, amit jól megtervezetten vittem volna végig. Ő két másodperc alatt szerzett magának néhány rossz percet, egy enyhe zúzódást és két hét azonnali felmentést testnevelésből. 

Az öngyilkos, a kitagadott, a meg nem született – a család teljes jogú tagjai azok is, akikről sokszor hallgatunk

WMN Life – 2024. május 30. – SE

 

Tudom, hogy a jelenséget mindenki ismeri: nincs annyi betű az ábécében, ahány posztot látok egy nyáron az anyukacsoportokban, hogy „holnap indulunk nyaralni, de ma este hányt. Szerintetek mehetünk?”, „Ideértünk a tengerpartra, de lázas lett a gyerek”, „Kettesben töltenénk a hétvégét, de elkezdett köhögni” és így tovább. Az elején még jobban felzaklattak ezek az esetek. Mára azonban látom a jó oldalát a dolgoknak: az idegrendszerem meg sem rezdül a hasonló meglepetésektől, teljes nyugalommal kapcsolok megoldásmódba, és engedem el az illúziókat, amiket akár órákig is képes voltam dédelgetni arról, mit fogunk csinálni adott napon. Ha pedig hiszek a korban előttem járó szülőknek – márpedig hiszek –, néhány év múlva ezeket a dolgokat éppen úgy vissza fogom sírni és éppen úgy megmelengetik majd a szívemet, mint az első szavak, lépések vagy mosolyok.

4. Amikor a te nyugalmadról van szó

  • A gyerekek számára a világ legtermészetesebb dolga, hogy te folyton működésben vagy, mindenre tudod a választ, a megoldást, és nincs szükséged pihenésre, hiszen az energiáid végtelenek és kifogyhatatlanok. Ha engem kérdezel, egyrészt nagyon fontos megtanítani és őszintén kimondani: utóbbi nem igaz. Minél előbb hallják, hogy néha anyának meg apának is csendbe kell vonulni, szükséges egy nagyot aludni, vagy épp elmenni valahova, annál inkább elfogadják és megértik a helyzetet. Vannak persze időszakok, amikor erre egyszerűen nincs lehetőség – emlékszel még a karanténra? –, és párhuzamos valóságokat kell teremtened az otthon falain belül. Nem fogom szépíteni, az én nagy gonddal megkomponált, habos, jó nagy adag kávém megfelelő körülmények között való elfogyasztása, vagy a heti egy, fix forró, stresszmentesítő habfürdőm: általában a meseidővel esik egybe. Mire számíthatok ilyenkor? Bekapcsolom a mesét, beülök a kádba, és:
  • elmegy az áram a házban;
  • az internetkapcsolatban váratlan hiba lép fel, vagy csak most sokallt be minden, és újra kell indítani a routert (talpig habban);
  • a szolgáltató épp szerel valamit az utcában;
  • teljesen blőd, igénytelen, nem gyereknek való reklám következik, amit tovább kell léptetni (erre azért szerencsére ma már van megoldás).

Sokszor azonban még a technika ördöge sem kell: egyszerűen csak mindenki pont éhes lesz, fázik, szomjas, most akarja elmesélni, amiről előtte ötször kérdezted, de akkor éppen némaságot fogadott, és így tovább. Talán nem ítéltek el, ha bevallom: tíz év szülőség és három gyerek mellett utóbbiakkal én már nem foglalkozom. A gyerekeim tudják: a türelem bizony nemcsak rózsát, de nyugodtabb anyát is terem.

+ 1.

Végezetül a Murphy-jelenségek egyik fontos összetevője még, amikor az ember nincs itthon, ezért a gyerekei feleslegesnek tartják azokat az izzasztó köröket lefuttatni mással, amihez téged már hozzászoktattak. „Ma a Mamával leszünk?” – néznek össze sokatmondón. Közben pedig valószínűleg ezt gondolják: Á, szóval, akkor ma nem hisztizünk. Értelmetlen veszekedni, mert a másik épp elszívta előlünk a levegőt. Hogyan lehetne nem szeretnünk az aktuális ebédet? Hiszen a Mama főzte! De, ami a legfőbb: teljesen indokolatlan hajnalban kelnünk.

Anyánk távol? Még szinte sötét van, hát akkor minek 5.30-kor kinyitni a szobaajtót?

Tudom, ne is mondjátok: húsz év múlva ezt is visszasírom.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / OR Images

Széles-Horváth Anna