A szöges alma már a múlté – De mit tehetünk a vashiányos vérszegénység kezelésére?

–

Vashiányos vérszegénység, a nők hű társa – egy életen át?

Arról, hogy még mindig vashiányos vagyok, egy nyári fesztiválon kaptam legutóbb orvosi visszajelzést: hiába adtam volna ugyanis a véremet egy napijegyért, másfél óra sorban állás és egy gyors vérvizsgálat után kiderült, hogy a vashiány miatt továbbra sem lehetek véradó. Nem lepődtem meg, hiszen mindhárom várandósság alatt előtérbe került a téma, sőt kamaszkoromból is rémlik egy vastablettás időszak, amit aztán elég gyorsan lezártam azzal az elhatározással, hogy nem fogok tablettákon élni, inkább majd odafigyelek a vasban gazdag táplálkozásra.

Ekkor kezdődött a céklaszendvicses korszak, ami szintén nem tartott sokáig (a pirosra szétázott zsömléktől valahogy mindig elment az étvágyam), majd beköszöntött a spenótéra, ami viszont a mai napig tart: bárhol, bármikor szívesen eszem spenótos ételt.

A spenótrajongástól önmagában nem rendeződött a vasértékem, viszont az évek során kialakult az a meggyőződésem, hogy én a vaspótlást kenem-vágom. Aztán – ahogy lennie kell, jött a „kedves figyelmeztetés” az élettől, hogy bőven van még dolgom a témával: a lányom kamaszkorba ért, és néhány ijesztő tünet mögött felsejlett a vashiány. Pedig ő is spenótrajongó.

Mi is az a vashiány?

Nem akarom elviccelni a témát, mert a vashiány kezelése sokkal összetettebb annál, hogy szeretjük-e spenótot, vagy sem. Bár Popeye a mesében dagadó izmokat növesztett tőle, a való életben nálunk fordítva történt: épp az nyomta be a vészcsengőt, hogy a lányom egyre erőtlenebbé vált.

Először egy intenzív edzés okozott neki nehézséget, aztán egy kirándulás a meredekebb hegyoldalon felfelé, majd az iskolai tornaóra, és végül már a lépcsőzés is. Egy idő után azt vettük észre, hogy egy sétától is hamar kifáradt, szaporán vert a szíve, gyakran szédült, fájt a feje. Mindez egyre inkább befolyásolta a mindennapjait – ami korábban fizikailag és szellemileg könnyedén ment neki, az kihívássá, sőt nehezen megugorható akadállyá vált.

Mintha elromlott volna valami egy addig jól működő gépezetben, amit testnek hívunk. A „meghibásodás” oka már az első vérvételkor kiderült: a vas mennyisége drasztikusan lecsökkent a szervezetében az ideális értéktartományhoz képest.

Ekkor fordultam a gyerekorvosunkhoz, aki türelmesen és igen behatóan elmagyarázta, a lányom rosszuléteinek okát:

„A megfelelő vastartalék nélkül hamar összedől a jóllétünk kártyavára: vasra van szükségünk ugyanis a vérképzéshez és ahhoz, hogy az oxigén a sejtekhez eljusson, sőt az immunrendszer, az agy, a vázizmok és a szívizomzat normális működéséhez is. A vashiánnyal gyakran kéz a kézben jár a hemoglobinszint csökkenése, pedig a vas épp a hemoglobinhoz (azaz a vörösvértestben található fehérjéhez) kötődve szállítaná az oxigént” – tudtam meg tőle.

És ezen a ponton elérkeztünk a vérszegénységhez…

„Anémiának, vagyis vérszegénységnek nevezzük azt az állapotot, amikor a vörösvértestek vagy a bennük lévő hemoglobin mennyisége lecsökken – ez ma népbetegségnek számít. A vashiányos vérszegénység pedig kifejezetten a vasraktár kiürülése miatt alakul ki. Innen egyenes út vezet a fáradékonysághoz, szédüléshez, fejfájáshoz, mivel a kevesebb hemoglobin nem tud annyi oxigént szállítani, amennyire szükség volna. Ugyanez a háttere a sápadtságnak, ami még szintén tipikus, látványos jele a problémának” – folytatta a gyerekorvos.

Hogy ezek olyan tünetek, amiket gyakorlatilag mindannyian tapasztalunk akár rendszeresen is?

Pont ezért ravasz a vashiányos vérszegénység: ha nem baleseten, műtéten vagy nagy vérveszteséggel járó betegségen esünk át, akkor szinte észrevétlenül alakul ki.

A szervezet ugyanis valamennyire képes alkalmazkodni a lassan zajló változáshoz: egy darabig kompenzál, a testi tünetek nem azonnal, csak egy idő után jelentkeznek, és akkor is fokozatosan – így még jó sokáig rá lehet fogni a jeleket a kialvatlanságra, túlterheltségre, stresszre és az ég világon mindenre, ami épp az életünk része.

Mire rájön az ember, hogy nem a tavaszi fáradtság győzte le, és nyilvánvalóvá válik, hogy ezt a fajta kimerültséget már nem lehet egy hétvége alatt kipihenni, addigra sajnos annyira kiürülhet az a bizonyos raktár, hogy minimum három, de akár hat hónapba is beletelhet a  feltöltése. Addig marad a kóválygás, a „köd a fejben”, a kifulladás néhány lépcsőfoktól.

A vashiányos vérszegénység a gyors növekedési időszakok velejárója

Ha épp nem azon aggódtam, hogy a lányomnak talán valami komolyabb baja van, sokszor elgondolkodtam azon, hogy valójában mennyire értem és érzem, amiket ő most átél – és ugyanakkor mégsem.

Be kellett vallanom magamnak, hogy bár kamaszkoromtól kezdve jelentkeztek nálam ezek a tünetek, csak jóval kisebb mértékben, pont annyira, hogy még a szőnyeg alá tudtam őket söpörni. Pedig mennyit javíthattam volna az életminőségemen, ha a spenótos lepény készítésén túl kicsit jobban odafigyelek a vaspótlásra!

A lányom szervezete már olyan hangosan kongatta a vészharangot, hogy arra nem lehetett legyinteni – sőt egy darabig szinte hihetetlennek tűnt, hogy ezért a sok bajért elsősorban a vashiány a felelős. Olyannyira, hogy egy ájulásos rosszullétét követően napokig kórházban tartották kivizsgálásra, majd amikor a kardiológiai, neurológiai vizsgálatokon is mindent rendben találtak, az ötödik napon hazaengedték azzal a laza mondattal, hogy „a kamasz lányok tudnak ilyet”.

De gyakori a kismamáknál is a várandósság alatt, mivel a fejlődő magzat is igénybe veszi az anya vaskészletét, illetve megjelenhet csecsemőknél is, három-hat hónapos kor között. Emiatt fontos lehet féléves kortól elkezdeni a hozzátáplálást azoknál a babáknál is, akik egyébként sokat és ügyesen szopnak; az anyatej vastartalma alacsony, ráadásul nemritkán maguk a szoptatós anyák is vashiányosak.

Az életünk másik ilyen periódusa, amikor kifejezetten gyors a növekedés üteme, a serdülőkor. A menstruáció a lányoknál erre még rátesz egy jó nagy lapáttal: a havonta jelentkező vérveszteség is hozzájárulhat a hemoglobinérték csökkenéséhez. Főleg ha erős a vérzés, és rendszertelenül, akár rövidebb időközönként jön.

Nem lesz automatikusan minden lány vérszegény a menzesz miatt, de benne van a pakliban – és benne marad felnőtt korban is. Vashiányos vérszegénység oka lehet még valamilyen felszívódási zavar, például a lisztérzékenység vagy a gyulladásos bélbetegségek, vagy egyszerűen az alacsony vasbevitel, ha nem fogyasztunk elegendő vasban gazdag ételt. Ez utóbbi megfordítva a legkézenfekvőbb megoldás lehet a vashiányra: a táplálkozásra való odafigyeléssel szerencsére kompenzálni lehet a vasveszteséget. 

Vaspótlás szöges alma nélkül

Amikor először hallottam a szöges alma „gyógyhatásáról”, azt hittem, ez csak egy rossz vicc. Sajnos kiderült, hogy egyáltalán nem: sokáig közismert gyógymódnak számított a vashiány kezelésére. A szögekkel teletűzdelt almát egy éjszakán át pihentették, majd az ily módon vassal dúsított gyümölcsből másnap kihúzták a szögeket, és megetették a sápadt gyerekkel.

Megkérdeztem a gyerekorvosunkat erről, aki azt mondta, nem hallott olyan kutatásról, ami megvizsgálta volna, mennyi vas oldódik ki egy szögből egy éjszaka alatt egy almába, de megerősítette, hogy valóban létezett ez a házi praktika, ám a gyógyszertárakban és drogériákban megjelenő vaskészítmények mára teljesen kiszorították.

Azt is elmondta, hogy bár egyszerűnek tűnik bekapni egy bárhol beszerezhető vastablettát, a hosszú távú és eredményes megoldás mégis a táplálkozásban rejlik.

Az állati eredetű vas szerkezete más, mint a növényekben található vasé

Az emberi szervezet pedig sokkal jobban képes hasznosítani az előbbit. Számszerűen ez úgy néz ki, hogy a növényi vasnak mindössze három-öt százaléka szívódik fel a szervezetünkben, az állati eredetűnek pedig tizenöt, (ami szintén elég csekély mennyiség, de mégis minimum a háromszorosa).

Bevallom, engem még úgyis megrázott ez a tény, hogy nem vagyok vegetáriánus, csak épp nem fogyasztok mindennap húst. Természetesen hús nélkül is pótolható a vas, de mi igyekeztünk minden fronton bevetni vasban gazdag ételeket a gyerekorvosunk tanácsai alapján.

A legtöbb állati eredetű vas a májban található (élen a sertés- és a libamájjal), illetve a bárányhúsban és a kagylóban – ez a kettő toronymagasan vezet a többi húshoz képest.

A legkevesebb a csirkemellben található, középmezőnyben a kacsa, a liba és a borjú.

Szerencsére a tojássárgája is jól áll a vassal – végre valami, amiből eddig is sokat fogyasztottunk!

Növényi eredetű vasból tekintélyes mennyiség található a pisztáciában, a mákban, a natúr kakaóban, de mandulát, mogyorót és diót is érdemes rágcsálni vasbevitelként.

Kiemelkedően sok a vas a faeperben és a csipkebogyóban, a gombák közül a szárított vargányában.

A hüvelyesek közül a lencse, a bab és a borsó tartalmaz vasat, a zöldségek közül a spenót (ezt mintha már említettem volna…), és a mángold, kevesebbet a sóska és a spárga.

A gabonafélék csapatában a köles és a zabpehely viszi a pálmát. Végül, de nem utolsósorban, meg kell említenem a gyógynövényeket is: a csalánból vagy a málnalevélből készített tea nagyszerű napindító vasforrás lehet.

Fontos, hogy a C-vitamin segíti a vas felszívódását, így a fenti lista mellé nem árt csatolni a fejünkben egy másikat is. A húsok mellé például ezért jó ötlet salátát enni, de a nehezebben hasznosuló növényi vas felszívódását is meg lehet tolni a C-vitaminnal, persze inkább természetes formában.

A két halmaz metszéspontjában áll az abszolút nyertes: a csipkebogyó. Nem árt tudatosítani magunkban, hogy a mesterségesen előállított vaskészítmények nem tudják helyettesíteni a vasban és C-vitaminban gazdag ételeket, csupán egy pluszt adnak a pótláshoz – nem véletlenül nevezzük őket étrendkiegészítőknek. 

Mivel rengeteg embert érint a vashiányos vérszegénység, a kezeléséről is mindenkinek megvan a saját tuti tippje – ezt tapasztaltam, hallottam, emésztgettem az elmúlt hónapokban. De mindenképp fontos, hogy az ember szakértő tanácsát is kikérje a témában, ha érintetté válik. 

Ebbe a cikkbe most ennyi fért bele; ami kimaradt belőle, írjátok meg ti kommentben!

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ lbphotos

Héda Veronika