„Addig azért párszor megfordult a fejemben, hogy tényleg csak gyomorrontásom van, és mennyire ciki lesz, hogy hazaküldenek minket a szülészetről” – egy „kezdő” kismama pityergős-nevetős szülésnaplója.
Vannak születések, amik szétzúznak egy barátságot, és vannak, amik még erősebbre fonják.
Minden úgy történt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva: randizás, együtt járás, összeköltözés, lánykérés, majd esküvő. Már csak a baba hiányzott, de nem sokáig. Szinte azonnal összejött. Aztán…
Amikor előkerül egy szüléssel, születéssel kapcsolatos rémtörténet, a sok támogató, és hasonló emlékeket felidéző komment mellett mindig megjelennek a „mi is kibírtuk, nem kell picsogni” szemléletű hangok. De tényleg mindent ki kell bírni? Most szakértők mondják el, hogy mit igen és mit nem.
Nincs recept. Tapasztalatcsere van.
A nő, aki nem ismert lehetetlent.
Nem barátnő, nem bába és nem is szülész, mégis ott van és segít. Ki az?
Mi minden történhet majd a leendő gyerekeddel, ha az apja cigány? Elég nyugtalanító gondolat, ugye?
Egy anya megható levele a kislánya születésnapjára – az élet apró csodáiról.
Van ilyen is.