Amikor a matek fáj – a matematikai szorongás gyakori, és több köze van a hiedelmekhez, mint a képességekhez

–

Nemcsak nehéz, de fájdalmas is

Egy 2012-es vizsgálatban a Stanford Egyetem kutatói 7–9 éves gyerekeket kértek meg arra, hogy fMRI-készülékben fekve végezzék el azokat a matematikai feladványokat, amelyeket a hangosbemondón keresztül ismertettek velük. Miközben a tanulók a matekpéldákon törték a fejüket, feltűnő eltérés mutatkozott az agyi aktivitásukban. Azok esetében, akik magas szintű matematikai szorongással küzdöttek, sokkal hevesebben kezdett el tüzelni az agy alsó-középső részén található mandula alakú struktúra, az amigdala, amely az érzelmek feldolgozásában, köztük a félelem megélésében játszik szerepet.

Viszont alig mutatkozott aktivitásnövekedés két, a matematikai műveletekkel, illetve a munkamemóriával összefüggő területen. Ezek egyike a dorsolateralis prefrontális kéreg, amely olyan bonyolult funkciókhoz köthető, mint a tervezés vagy a döntéshozatal; a másik pedig az intraparietális sulcus, ami többek között a figyelmünk fenntartásához, irányításához járul hozzá.

Úgy tűnik tehát, hogy egyes gyerekek (és felnőttek) számára a matek annyira fenyegetővé válik, hogy szinte valamennyi energiájuk a stresszkezelésre megy el, és alig marad kapacitásuk az információfeldolgozásra. 

Egy másik kísérletből azt is tudjuk, hogy a matekszorongással érintett embereknél már maga a tudat és a várakozás is, hogy ilyen típusú feladatokkal fognak találkozni, fokozott aktivitáshoz vezet a fenyegetés észlelésével és a fájdalom megélésével kapcsolatos agyi régiókban. Ez azt húzza alá, hogy a gyerek szorongása korántsem csak arra a 45 percre korlátozódik, amíg a matekóra tart (nem mintha ez önmagában ne lenne épp eléggé megterhelő), hanem már akkor a hatalmába keríti, amikor belép az osztályterembe, otthon a házival küszködik, vagy csak eszébe jut, hogy gyakorolnia kellene. Előfordulhat, hogy bezárkózik, elkezdi mondogatni, hogy „ő milyen hülye matekból”, figyelemelterelést alkalmaz, halogatja a matekozást, vagy dolgozatírásra betegszik meg, nem akar iskolába menni. Szülőként, tanárként fontos felfigyelnünk ezekre a jelekre, hogy segíteni tudjunk. 

Nem mindig a tudásról szól, de komoly tétje van

Colleen Ganley, a Floridai Állami Egyetem fejlődés- és oktatáspszichológusa 2021-ben összesítette kollégáival a témában 1992 és 2018 között készült kutatások eredményeit. Az elemzésekből az derült ki, hogy a vizsgálatok enyhe vagy közepes mértékű együtt járást írtak le a matematikai szorongás és a matematikai teljesítmény között. Annak, hogy sok esetben van összefüggés a kettő között, részben az az oka, hogy a matektanulásnak van egyfajta kumulatív jellege: ha valaki egy ponton elveszti a fonalat, később kisebb eséllyel fogja tudni elsajátítani az egyre bonyolultabb tananyagot. Ugyanakkor lényeges azt is észrevenni, hogy a matekszorongás milyen sokszor nem a valós képességeken múlik. Sőt, egy utánkövetéses vizsgálatban David Geary, a Missouri Egyetem kognitív tudósa és evolúciós pszichológusa azt találta, hogy

míg azoknak a fiúknak, akiknek javult a matematikai teljesítményük, csökkent a szorongásuk, addig ez a lányoknál nem volt így. Hiába teljesítettek egy idő után kiemelkedően matekból, attól még szorongók maradtak a tantárgyat illetően. 

Ez már csak azért is súlyos probléma, mert más kutatások megerősítették: a matekszorongással küzdő emberek hajlamosak könnyebb, alacsonyabb jutalommal járó feladatokat választani a nehezebb, nagyobb kihívást jelentő példák helyett. Nagy valószínűséggel nem fognak matekfakultációra járni, vagy olyan karrierutat választani, amihez kell a matek (bár menet közben kiderülhet, hogy valamennyire szinte mindenhez kell, hiszen egy adatokkal teli világban élünk). A mérések szerint a tudományos-technológiai (STEM) területeken elhelyezkedő emberekre, illetve azokra, akik doktori iskolát végeztek, kevésbé jellemző a matekszorongás, de ez azt is jelenti, hogy akikre meg igen, azokat jó eséllyel a félelmeik is korlátozzák a pályaválasztásban. 

Az számít a legjobban, milyen képet alakítunk ki magunkról

Arról, hogy mi van előbb, a matekszorongás vagy a gyengébb teljesítmény, megoszlanak a vélemények. Egyes kutatások szerint a matekszorongás már az első osztály elején megjelenik, és a képességeken túl is előrejelzi, milyen lesz a gyerekek teljesítménye az alsó tagozatban. Ez arra utal, hogy a szorongás igenis összezavarja a tanulást, és akadályozza a fejlődést, ami aztán még több szorongáshoz vezet, és ebből az önrontó körből nehéz kilépni. Más tanulmányok azt hangsúlyozták, hogy a matekszorongás átlagos, vagy relatíve erős készségek mellett is felütheti a fejét: ebben az esetben inkább a felső tagozat végén, illetve a középiskolában lesz jellemző, ahogy a tananyag egyre nehezebbé, absztraktabbá válik. 

De mitől alakul ki a matekszorongás? Szakértők szerint az, ahogyan a gyerekek az oktatási tapasztalataikat értelmezik, kulcsfontosságú ebben a folyamatban. Az a tanuló, aki kihívásnak vagy akár szórakoztató tevékenységnek észleli a matekot, kisebb valószínűséggel fog szorongani, mint az a diák, aki elakad, és azt gondolja magáról, hogy ő nem jó matekos. Valójában ez a belső narratíva igencsak meghatározó lesz. A téma egyik szakértője, Molly Jameson, az Észak-coloradói Egyetem oktatáspszichológusa – aki egyébként maga is érintett a matekszorongásban –, második osztályos tanulókkal végzett vizsgálatokat, és azt az eredményt kapta, hogy

a szorongás legerősebb bejósló tényezője a matematikai önkoncepció volt: az, hogy a gyerekek milyen matekosnak látták magukat, és mennyire voltak magabiztosak a feladatok megoldására irányuló képességeikben.

A lányok készen kapják a negatív hiedelmeket

Régóta fennáll az a sztereotípia, hogy a számok világa férfias terület, és ezt az elképzelést sajnos maguk a nők is hamar belsővé teszik. Bár a fiúk és a lányok a kutatások szerint ugyanolyan jók matekból, legalábbis ami a kezdeti teljesítményüket illeti, mégis jelentősen több lány küzd szorongással, mint fiú. Ezt szakértők azzal magyarázzák, hogy a szorongásnak inkább a hiedelmekhez, semmint a képességekhez van köze.

Természetesen az sem mindegy, hogy a szülőknek és a tanároknak milyen a hozzáállásuk a matektanuláshoz. Ha egy kislány egyszerre hallgatja otthon azt, hogy az anyukája nem jó matekból, ő maga pedig mennyire hasonlít az anyukájára, akkor már az oviban kialakulhat benne az az elképzelés, hogy neki a matek úgysem fog jól menni. Így adhatja át egyik generáció a másiknak, szinte észrevétlenül, ezeket a szorongásokat – és ez nem csak a családokra érvényes. 

Kutatások megállapították, hogy az alsó tagozatban működő tanítók mintegy negyede maga is matekszorongó, és az ő osztályaikba járó lányok kevesebbet tanultak matekból, mint azok a diákok, akiknek a tanára nem szorong.

A tanárok és a diákok matematikai szorongása között – a legnagyobb jóindulat ellenére is – összefüggés van.

Bár a pontos mechanizmusok még nem ismertek, az Amerikai Pszichológiai Társaság beszámolója szerint előfordulhat, hogy a szorongó tanárok kevésbé ássák bele magukat a témába, vagy nem annyira bátorítják a tanulókat a kérdezésre, nehogy kiderüljön, hogy valamit esetleg ők maguk sem értenek. Persze sok olyan pedagógus is van, aki éppen a saját félelmei miatt extra gondot fordít arra, hogy a gyerekek számára izgalmassá és szórakoztatóvá tegye a matematikát.

Sokféle irányból lehet segíteni

A kutatók az évek során különböző beavatkozásokat teszteltek a matekszorongás enyhítésére. Voltak, akik éppen a tanárok oldaláról közelítették meg a problémát, annál is inkább, mert egyes amerikai felmérések szerint az általános iskolai tanári szakokon tanuló hallgatók matekszorongása az egyik legmagasabb az összes főiskolai szak közül. Ha sikerül az ő negatív attitűdjeiket átdolgozni, illetve támogatást kapnak az önszabályozási készségeik fejlesztéséhez, az a gyerekekre is pozitívan hat. 

Ami a diákokat illeti, hatékonyak lehetnek például a különböző stresszkezelő módszerek. Több vizsgálatban a matekpéldák megoldása előtt a gyerekek leírták a félelmeiket, vagy légzőgyakorlatokat végeztek, és ez jelentősen oldotta a feszültségüket, ami segített nekik a koncentrációban. De ahogy az a legtöbb nehézséggel lenni szokott, tartós és gyökeres változást valójában a szemléletformálás fog hozni. Ennek egyik legfontosabb eleme pedig a növekedési gondolkodásmód kialakítása. 

A matematikai készségekre ugyanis máig hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint amelyek vagy vannak valakinek, vagy nincsenek. Abból pedig, hogy kudarcok érnek minket, előszeretettel következtetünk arra, hogy akkor mi nem vagyunk jók matekból.

Lényeges lenne inkább azt erősíteni, magunkban és egymásban is, hogy a matek tanulható, bárki fejlődhet benne. A szemléletváltáshoz persze az is hozzátartozik, hogy a helyes válaszok helyett az erőfeszítést értékeljük, illetve azt, ha valaki kreatívan, a társaival együttműködve igyekszik feladatokat megoldani.

Ha a tanár pusztán kijelenti, hogy az illető eredménye rossz, az meglehetősen demotiváló. Szakértők azt javasolják, hogy a feladatok ellenőrzésénél ne is azzal kezdjük, mi a jó megoldás, hanem lépésről lépésre vegyük végig a dolog logikáját, így fény derül arra, mely ponton tévedtek a diákok, és maguk is tudják korrigálni a megfejtésüket.

A matematika szépsége

A matekszorongás a pszichológusok szerint nagyon is létező jelenség, az emberek 20-30 százalékát érinti, és fontos foglalkoznunk vele. Ha észrevesszük a jeleit, érdemes diszkalkuliavizsgálatot is elvégeztetni, ám a legtöbb esetben nem erről van szó: a káros hiedelmek meghatározóbbak a félelmekben, mint a képességek. Ha pedig egy kicsit távolabbról tekintünk a kérdésre, azt is lényeges végiggondolnunk, mit akarunk elérni mi, mint társadalom, a matematika oktatásával, és milyen módszereket alkalmazunk ehhez. 

Szakértők szerint arra kéne helyezni a hangsúlyt, hogy a gyerekek megtanuljanak egy kicsit matematikusokként gondolkodni.

Valójában a legjobb megelőzés a későbbi szorongás szempontjából az, ha a diákokat a szilárd matematikai alapkészségek fejlesztésében segítjük, és abban, hogy elhiggyék magukról, képesek – akár különböző segédeszközök használatával – izgalmas problémákat megoldani.

Ez a magabiztosság már csak azért is jó szolgálatot tehetne nekik, mert ahhoz, hogy részt vehessenek napjaink legfontosabb gazdasági, politikai, környezetvédelmi vagy egészségügyi vitáiban, az kell, hogy alapvető számtani-statisztikai ismeretek birtokában legyenek. Egy olyan korban élünk, amelyben lehetővé vált, hogy sok millió adatból tegyünk szert értékes információra. Ha a következő generáció nem unalommal vagy rettegéssel tekint a matematikára, nagyobb eséllyel tudja észrevenni a társadalmi és természeti világ káoszában rejlő mintázatokat, és ezek szépségét.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / SIphotography

Milanovich Domi